Miért nem jegyez el? 3 éve vagyunk együtt a párommal, fél éves a kisbabánk, és nem nagyon akar eljegyezni. Én nem akarom erőltetni, csak nem értem miért nem kéri már meg a kezem.

Hát,ha számodra ez fontos,akkor próbáld vele megbeszélni.De szerintem ez akkor az igazi,ha magától jön,mert ezt nem a nőnek kellene kezdeményezni.

Ezért a mondatért most nagyon le fognak pontozni,de akkor is leírom.Nekem 3 gyerekem van,de nem szültem volna 1-et sem,ha arra nem lennék méltó,hogy a felesége legyek a férjemnek.

Ha nem akarja elkötelezni magát mellettem,akkor mi értelme van együtt élni,főleg közösen gyereket vállalni?

Sok sikert neked,üdv

engem 10 ev utan vett el a parom felesegul (ugy ertem 10 eve egyutt eltunk).. hat ez nem ma volt, es oszinten szolva semmi kulonbseget nem erzekelek.. nem is szamit.

mondjuk nem volt nagy felhajtas, egyikunk se akarta, csak a ket tanu volt ott, utana meg elmentunk egy jo etterembe.

nyugi, ha ugy erzi eljon az ideje, akkor meg fogja kerni a kezed, de tenyleg nem jelent semmit a dolog, csak egy papirdarab

Szerintem fel a parod. Fel azert, mert rengeteg a valas, alig hazasodnak es mar valnak is el a fiatalok. Hogy miert? Nem tudom, erthetetlen.

Ismerek olyan fiatalokat akik 8 evig voltak szerelmesek egymasba, osszehazasodtak, de komolyan mondom 3 honap utan elvaltak.

Teljesen megertelek, szereted, te is feleseg szeretnel lenni, foleg amikor mar kozosen babatok is van, de probalj pozitivan gondolkozni, es orulni annak amid van.

Ne gondolkodj, ettol ti meg nagyon-nagyon jol es boldogan elhettek. Ne eroltesd, orulj annak hogy van akit szerethetsz es viszont szeret, es a kicsi babatoknak! Hidd el hogy sokan elnek papirral boldogtalanul, es papir nelkul boldogan.

"A boldogsag egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jo szot, batoritast, mosolyt, hitet es sok-sok onzetlen tiszta szerelmet." Goethe

Gondoltam, hogy le fogtok pontozni, de én már ilyenről hallottam, hogy valaki a megfelelő körülményeket akarta csak biztosítani, és ezért nem hozta még meg a komolyabb döntést. Egy gyereket baromi könnyű "megcsinálni", de fel is kell nevelni. Tudok olyan szülőkről is, akik anyagilag támogatják a gyerekeket, megvesznek nekik mindent, de mégsincsenek ott a gyerekkel, a gyereknek pedig csak az hiányzik, hogy a szülő foglalkozzon vele, de azt nem kapja meg... És olyat is tudok, akik nem tudják megfelelő körülmények között nevelni a gyereket, és a ruháik is mind használtak, turkálóból vannak, stb...

A kérdező pedig nem válaszolt, úgyhogy nem tudom, ő pontozott-e le vagy más, de nem véletlenül kérdeztem vissza, mert akkor tudni lehetne, van-e ilyen gondolat a partnerben, amit én több esetben láttam már, vagy nincs.

Pontozzatok csak le nyugodtan, de míg a körülményeket nem tudjuk, nem lehet megfelelően válaszolni.

Van egy ismerősöm, ő 8 évig várta, hogy megkérje a barátja a kezét- már évek óta együtt éltek stb és semmi.

Mikor végül kiborult, és úgy kérdezte meg tőle zokogva, hogy miért nem akarja elvenni, akkor tudod, hogy mit válaszolt? "nem tudtam, hogy neked ez ennyire fontos"

Ezt csak azért írom le, mert nem hiszem, hogy a párod tisztában van vele, hogy neked ennyit jelentene az a "darab papír". Szerintem beszélj vele erről, ha szeret biztosan meg fogja érteni. Mondd el neki, hogy nem fog változni semmi, ugyanúgy nem lesz hozzád láncolva, ugyanúgy mehet, ahova szeretne, de mégis más érzés lenne neked, hogy hivatalosan is hozzá tartozol és ország világ előtt felvállalja, hogy igen, ez a nő a feleségem és vele akarom leélni az életem.

Köszi, hogy válaszoltál, kérdező, és nem érdekel, hogy lepontoztak, örülök, hogy nincs ilyen problémátok, sajnos vannak sokan, akiknek van, és sajnos látom, hogy nőnek fel gyerekek a bármilyen téren (akár anyagilag akár lelkileg) felkészületlen szülők körében.

Amit a most közvetlen előttem válaszoló írt, azt én elképzelhetőnek tartom, nem divat a házasság, sokan csak papírnak tekintik, és bele se gondolnak, hogy valakinek ez fontos. Ha te vagy az élete, és a közös gyerkőc, meg fog érteni, ha valahogy célzottan rákérdezel, hogy ő hogy képzeli el a közös jövőtöket így hármasban. Nem kell neki szegezni a kérdést, hogy "feleségül veszel?", de kérdezz rá, hogy ő hogy tervezi mondjuk az elkövetkezendő x évet. Egy nyugodt pillanatban. Aztán felhozhatod a házasságot, de persze ne úgy, hogy te azzal most le akarnád láncolni, de biztos megtalálod a megfelelő hangot.

Ha esetleg olyan oka van, amivel téged bántana, vagy a picit, vagy amit nehezen mond el valamiért, mert mondjuk rossz érzései vannak valamiért a házassággal kapcsolatban (pl. előfordul, ha valakinek a családja ebben nem volt egy követendő minta, és fél, hogy az ő élete is úgy alakul), azt jobb most tudnod. Bárhogy is alakul, én kívánom, hogy maradjatok boldog család és (leginkább) a gyerkőcnek is jó gyerekkora legyen és te is megnyugodva folytasd az életeteket.

Tudod, én azok közé tartozom, akinek a család-gyerekkor nem volt egy tündérmese, és ma se az, sajnos bántás érte a családom felől azokat, akik nekem a legfontosabbak, barátok, és egy igazi társ, és el is távolodtak, ki jobban, ki kevésbé, így én egy személyt leszámítva nagyon meggondolom majd, hogy egyáltalán belevágjak-e a családba, de biztos, hogy gyereket nem vállalok úgy, ha nem vagyok biztos benne, hogy jobb gyerekkora lenne, mint ami nekem volt, és ehhez sok tényezőt kell figyelembe vennem. Annál az egynél is csak azért nem rágnám meg többször a dolgot, mert nála mindebben biztos vagyok, és nincsenek kétségeim. Úgyhogy nem irigylem a próbálkozók többségét, nincs könnyű dolguk velem, de az ő érdekük is.