Hogyan beszéljem meg a szüleimmel? 17 éves lány vagyok, egy éve együtt vagyunk a párommal. Szeretnék eljegyzést, mert szerintem úgy tudja csak kimutatni egy férf9, hogy veled akarja leélni az életét, ha megkéri a kezedet.

Nem, angyalom, nem vagy érett. Egyáltalán nem vagy érett még az eljegyzésre.

Romantikus tiniként te is arra vársz, hogy majd eljön a herceg fehér lovon, elvesz feleségül, aztán holtodiglan-holtomiglan... Ez nem így működik. Nagyon nem.

Úgy tűnik, hogy a lehető legrosszabb stratégiát választottad arra, hogy magadhoz láncold az éppen aktuális pasit. Elkezdted rágni a fülét, valószínűleg olyanokat vágtál hozzá, hogy "ha nem akarsz elvenni, akkor nem is szeretsz". Erre a srác nagy nehezen ráállt az eljegyzésre, csak hogy végre leszállj a témáról.

Most pedig a szüleidnek próbálod beadni, hogy ti bizony összeházasodtok, és nekik kötelességük egyetérteniük ezzel, mert ha nem, akkor ők biztos nem is szeretnek téged, és nem akarják, hogy boldog legyél...

Nem veszed észre, hogy itt arról van szó, hogy te elterveztél valamit, és most tűzön-vizen át meg akarod valósítani? Közben pedig egyáltalán nem érdekel senki véleménye... Se a barátodé, se a szüleidé, se senkié. Ezt úgy hívják, önzés: "Nem érdekel, más mit gondol, nekem legyen jó, mégpedig most azonnal!" Szerelmes kislány vagy, igen, ez egy állapot, mindenki átesik ezen, el fog múlni. Két-három év múlva, kissé lehiggadva már kicsit másként fogod nézni a dolgokat. Tíz év múlva és némi élettapasztalattal felvértezve meg jó eséllyel csak röhögni fogsz ezen az akarnok kis emberen, aki most vagy. Hidd el, így lesz. Csak kérdés, hogy a srác veled marad-e addig...

"Ha meg nem tudja magát melletted elkötelezni, akkor minek vagy vele együtt?"

Ez annyira hülye gondolkodás, már bocs, azért vagytok együtt mert szeretitek egymást... de a szerelem múlandó mint tudjuk. 17 évesen még nem kell eljegyzés, fölösleges lenne, élvezzétek hogy együtt vagytok, szórakozzatok, amíg meg nem unjátok, stb. Ennyi. Megértem miért ellenzik a szüleid, pár év múlva te is meg fogod érteni.

Tesóm is feleségül vette az első komolyabb barátnőjét, akivel gimis kora óta járt, már gyerekük is van, jól megvannak.

De anyukám mindig mondta neki, hog éljen még kicsit, de csak mert neki rosszul sikerült az első házassága, és hamar elváltak, és nem akarta, hog tesóm is ebbe a hibába essen.

De én is azon a véleményen vagyok, hogy ilyen idősen felesleges az eljegyzés. Magadban nem bízol, félsz, hog egyedül maradsz, vagy miért akarod? Ha szeretitek egymást, az úgyis megmarad, felesleges a nyomást a nyakatokba akasztani, hogy "mi mostmár össze vagyunk kötve". Eljegyzést is ugyanolyan könnyű felbontani, mint a járást, nem jelent semmit gyakorlatilag.

És ennyi idősen még változik az ember, rájön dolgokra, lehet rájössz, hogy nem is ő az igazi, nem vele akarod leélni az életed. De ha meg nem, ő úgy is ott lesz melletted eljegyzés nélkül is.

Kérdeztél és válaszoltunk, nehogy felháborodj ezen..

Tudom, hogy szerinted most ő az igazi, és nincs is afelől kétségem, hogy van rá esély, hogy életetek végéig kitarotok egymás mellett, mindössze arra figyelmeztettünk, h ne tegyél fel mindent egy lapra, mert az esetek többségében nem jön be.

Az egy dolog hogy te meg akarod mutatni, de nem minden úgy szokott összejönni ahogy az ember akarja. Szerintem még túlságosan gyerek vagy ehhez. Ilyen gondolkodással.

Eljegyzéssel nemhogy magadhoz kötöd, egyre inkább elriasztod a pasit majd...

Mégis mit akarsz elérni ezzel? Házasságot is már most akarsz talán? Aztán pár év múlva elváltan 1-2 gyerekkel mit fogsz kezdeni?