Hogyan beszéljem meg a szüleimmel? 17 éves lány vagyok, egy éve együtt vagyunk a párommal. Szeretnék eljegyzést, mert szerintem úgy tudja csak kimutatni egy férf9, hogy veled akarja leélni az életét, ha megkéri a kezedet.

Az esküvő, lejegyzés nem minden...sőt. Az csak egy papír. Az igazi elköteleződés az, amikor a másik mellett vagy bármi történjék.

A kérdésedből látszik, hogy még nem vagy elég érett ahhoz, hogy feleség legyél. Egyé v pedig semmi, annyi idő alatt (főleg ha nem laktok együtt)semmi nem derül ki a másikról.

A szülők ellenzik a dolgot, mert szeretnek téged!

"Annyira beleéltem magam az eljegyzésbe, örültem, hogy végre mindenki láthatja, hogy mi komolyan összetartozunk."

"kifejezzük a külvilágnak is, nekünk milyen fontos a másik, s együtt akarjuk leélni az életünket." Nekem ez a véleményem, h te inkább dicsekedni akarnál azzal h bibibí téged már eljegyeztek. Ne azért örülj, h eljegyeznek, h mindenki látja majd, meg majd dicsekedhetsz, hanem azért mert találtál valakit akivel össze tudjátok kötni az életeteket. Ti még csak 1 éve vagytok együtt, nehogy azt hidd h az olyan nagy idő, nagyon fiatalok vagytok, lehet h most úgy érzed óóó milyen szerelmesek vagytok, de tudod nem olyan egyszerű az élet. Előtte nem árt együtt lakni, megtapasztalni a másik jó és rossz tulajdonságait, hogy viselkedtek amikor egy háztartásban éltek. Általában ilyen az élet rendje. A szerelem kifejezése nem az h gyűrű van az ujjadon, hanem az, hogy a párod melletted áll e mindenben, és az ahogy viselkedik veled. Mert látod te is "belekényszerítetted" a lánykérésbe, ez akkor szép ha a fiú saját magától jön rá, h igenis ez a lány kell neki. Nekem 8 hónap után akarta megkérni a mostani barátom a kezem, mert 3 hétre kiment dolgozni külföldre. De rájöttünk nem a gyűrű a lényeg, hanem h szeretjük egymást. Most másfél éve vagyunk együtt, és nem bántam meg h nem volt lánykérés, hiszen így sokkal jobban megismertük a másikat, jobban összeszoktunk, mintha már el lennénk jegyezve. Ha itt az ideje, úgyis eljegyezzük egymást. Remélem segítettem.

"Szeretnék eljegyzést"---te magad is kimondtad E/1 sezmélyben szeretnék! és nem azt írad , hogy szeretnénk! Továbbá:"belement a barátom.

" Nekem ez kicsit olyan szagú, mintha te rábeszélted volna a pasidat, vagy nyíltan, vagy tudat alatt, hogy ugyan jegyezz már el. Egy eljegyzésről elsősorban nem a lány dönt, hanem a fiú véleményem szerint. Ha majd a fiú úgy gondolja, hogy itt az ideje, akkor azt a megfelelő formában megteszi, pont ettől romantikus, hogy ha váratlanul ér. nem pedig úgy hogy na jó kérd meg a kezem holnap 3 kor. Nem akarlak megsérteni, de tényleg ne erőszakold ki a pasidtól azt a gyűrűt. Hidd el, hogy így nem lenne meg a varázsa a dolognak. Ha most bele is megy a dologba, mert nem akar elvezíteni, egy gyűrű a kezeteken még nem jelenti azt, hogy később nem lehet visszaadni. De hidd el, hogy bízok benne, hogy örökké tart. 23/L

Szia!

Nem akarlak megbántani,de nem vagy érett még ehhez.Én is voltam 17 évesen párkapcsolatban,ott nem kellett győzködnöm a párom h vegyen el.ő akart el venni.Utólag belegondolva jól döntöttem hogy nem mentem bele,szakítottunk és azóta van egy új barátom,több mint 2 éve vagyunk együtt és most 20 éves fejjel is még azt mondom hogy még kicsit korai.Nem az eljegyzéstől lesz komoly(abb) egy kapcsolat,az régen rossz.mással is bizonyíthatja neked hogy kellesz neki.Azt viszont nem tudni mennyi idős a párod...A szavaidból úgy veszem ki hogy te valahogy ezt jobban akarod.Ezt nem szabad senkire se ráerőltetni!!!Van még bőven időd ill időtök.Ha 4-5 év múlva is melletted van még nem késő a gyűrű(sőt).De ha esetleg fél év múlva már nem lesztek együtt akkor nagyon bánni fogod ezt az egészet.Ha ő az igazi akkor úgyis eljön a megfelelő idő számotokra.Nem kell sietni.

A szülőket is megértheted.Ők nem a boldogságotok útjába akarnak állni,hanem azt akarják hogy ne fuss bele rögtön egy ilyen komoly dologba,hisz csak 17 éves vagy.Érdemes elgondolkodni hogy mostanában miért is van az hogy 27 évesen se ment férjhez az illető a párjához...Nemhogy 17 évesen!!!Mindenképpen várj.

Nem vagy lekésve semmiről, elhiheted.

Én 16 voltam, amikor összejöttem a férjemmel és mi tényleg a nagy kivételek közé tartozunk, mert már 13 éve szeretetben, boldogságban élünk.

A kezemet a 8.évfordulónkon kérte meg, de az esküvőt csak két éve (26 voltam akkor) tartottuk meg.

Ha a ti szerelmetek is a sírig tart, akkor ha vártok még pár évet az eljegyzéssel, akkor is addig fog tartani, nem?

Remélem hasonló hosszú kapcsolatotok lesz, mint a miénk! :)