Eljegyzett a párom, anyáék meg kiröhögtek, hogy még gyerekek vagyunk. Mit szólnátok hozzá?

Szerintem ha szeretitek egymást nyugodtan össze házasodhattok, nincs ebben semmi nevetséges.

16éves voltam mikor a párom megkérte a kezem (17évvel idősebb nálam) nem voltam terhes, de szeretjük egymást és most akarunk gyereket. Neki nincs jó állása, keveset keres én meg még suliba járok ez nem függ össze azzal hogy egybe kötjük az életünket vagy sem. Nekünk a mai napig imádkoznak hogy menjünk szét, de nem érdekel minket senki. ha szeretitek egymást és úgy érzitek egymáséi tudtok lenni örökre ne érdekeljen hogy mások mit gondolnak.

20L

Engem 18 évesen jegyeztek el, és kedves anyósom röhögött ki minket. Hát, megértem hogy szarul esik!

Két éve házasok vagyunk és van egy gyerekünk is, de amíg a férjem anyóssal egy gyárban és műszakban dolgozott, anyós mindíg csomagolt neki kaját, mert "A fiacskám éhes" kiakasztó!

szerintem itt nem az a kulcskérdés, hogy konkrétan hány éves vagy, és valójában azok a válaszok, amik leírják, hogy "én is ennyi voltam, nekem bejött szóval neked is biztosan sikerül" eléggé tévútra terelnek. minden ember, minden kapcsolat más, az, hogy mi történt az egyikkel semmit nem jelent egy másikra nézve

visszatérve a kérdésre: két okát tudom elképzelni, amiért kiröhögtek titeket:

a) nem igazán vagy(tok) jó viszonyban a szüleiddel, talál nem is ismernek téged elég jól, és rosszul ítélik meg a helyzetet.

b) ha jóban vagytok, és ismernek téged, akkor valószínűleg tudják, hogy talán nem vagy annyira "felnőtt" mint gondolod magadról

én a b) re tippelek. (persze azt nem mondom, hogy igazuk is van, hiszen én nem ismerlek. viszont ők igen...)

ahhoz, hogy tudjunk a fő kérdésre válaszolni, (korai-e) még rengeteg infora szükség lenne rólad. pl.: dolgozol? hol fogtok lakin? miből fogtok élni? laktatok-e már együtt? mióta vagytok együtt? se veled- se nélküled vagytok, vagy harmonikus a kapcsolatotok? vezettél már önállóan háztartást? tudsz főzni? őt kiszolgálja otthon az anyukája? és még sorolhatnám estig, szóval igazából rengeteg dolog létezHET, amit ha tudnánk, akkor nekünk is az lenne a véleményünk, mint a szüleidnek.

No, az utolsó hsz-edből látszódik vilgosan, mennyire gyerek még a gondolkodásod.

Hogy Te meg tudod állapítani 19 évesen magadról meg másokról, hogy lesz-e válása, világosan megmutatja, gyerekként látod még a dolgokat. Tudod, azt, hogy valaki el fog-e válni, soha, de soha nem lehet megállapítani, mert nem a személyisége számít, hanem azon kívül még kb. kéttucat emberi tényező. És Te, úgy látszik ezt még nem tudtad, ergo nem is vagy velük tisztában.

Anyukáék jól ismernek, ezek szerint...

Az hogy eljegyzed nem gond ez természetes dolog.

Szóval 19éves kor jó itt kell kezdeni az életet.Helyes hogy erre gondolsz.

A szülök meg 100bol 70szer ellenzik a dolgokat mert nem mernek elengedni pedig el kell.

Én azt mondom vállalj bevállalható simán

Egy házasság az jó dolog és sok mindenre tanít.Hüség szeretet stb

Szerintem ő arra gondolt,hogy még x év tapasztalattal az ember háta mögött sem mer olyan kijelentéseket tenni,hogy ez és ez az ember el fog válni vagy,hogy nála minden tökéletes lesz,mert a házasság mindig két fős játszma.Saját magadért sem vállahatod a felelősséget,nemhogy másért,ki tudja mi lesz 10-20 év múlva.Lehet,hogy szétmentek,mert a férjed megcsal stb. Hiába határozod el,hogy nem így lesz,ez akkor sem csak rajtad múlik.Persze azért házasodnak az emberek,mert úgy gondolják,hogy az illetőben megtalálták,amit kerestek és vele akarják leélni az életüket,de a reménykedésen kívül,hogy ez így is lesz,nincs más,ennyire karakánul kinyilvánítani,hogy ti soha,ők pedig biztosan válnak nem egy bölcs dolog.

A szüleid reakcióját anélkül,hogy ismernénk titeket nem lehet minősíteni. Ők tudják,hogy milyenek vagytok és gondolom ahhoz képest ez a tettetek vicces volt.

"Nem gondolom, hogy gyerekes dolog hinni a házasságban, "

Nem, nem gyerekes, a felnőttek is hisznek sok mindenben, mégsem jelentik ki biztosan, hogy ez vagy az lesz. Mert hinni szép dolog, de más az élet. A házasságban hinni annyit jelent, hogy tiszteled magát az intézményt, a házasság intézményét, nem annyit, hogy épphogy nő lett a kislányból, 19 évesen a nagy szerelmedhez hozzámenj és azt hidd, csak a Te hiteden múlik hogy éltek boldogan míg meg nem haltok.

Mert nem ezen múlik. Múlik rajta, harmadik személyeken, azon, hogy mekkorát tud változtatni rajtatok az, amikor már igazából felnőtt életetek lesz, törődtök a mindennapi csekkekkel, lesz amire esetleg majd nem jut, jönnek a szürke hétköznapok a felnőtt életben teli olyan problémával, amivel még nem vagytok tisztában.

Ja, a szüleim 27 éves házasok, férjem szülei is. Mi 10 éve vagyunk együtt. Tehát nem egy megkeseredett, 3-szor elvált nő vagyok, hanem pusztán valaki, aki tudja, hogy néha milyen hajszálnyi dolgokon múlik hogy megőrzitek-e önmagatokat. Én 19 évesen (akkor már egy éve voltunk együtt a férjemmel, akkor még csak a pasim volt, mint neked most) nem tudtam kijelenteni, hogy "na akkor mi most már kéz a kézben forever." Mert én már tudtam, hogy nem így működik. És mégis minden megy, de majdnem gyerekfejjel nem lehet ezt kijelenteni, mert az csak álmodozás. És a szüleid ezzel tisztában vannak, azért mosolyogták meg a nagy szavakat.

Ismétlem, nem volt szép tőlük, de ismernek téged. Tudják, hogy a te gondolkozásodhoz képest a házasság mennyire komoly.