18évesen 1év után eljegyzés?

A sok nagyokos, aki ossza az észt, azért megkérdezném, hogy tisztában van-e azzal, hogy manapság milyen nehéz az embernek a saját lábára állnia? Sokan nem tehetik meg. Én is még a szüleimmel élek, pedig... nem mondom meg, hány éves vagyok. És több velem egykorú ismerősöm ugyanígy van vele.

Fájó pont ez nekünk, de mindenki élete más és más. Nem kellene gúnyolódni azon, ha valaki nem pattan meg otthonról 16-17-18 évesen. Ez nagyon éretlen, kivagyi, rosszindulatú hozzáállás. Kíváncsi lennék, hogy az, aki 16 évesen elköltözött otthonról, miből tartotta fent magát érettségi nélkül. Szóval nem érdem ennyi idősen elköltözni otthonról, csupán egy szerencsésebb állapot.

Évtizedekkel korábban tizenhat-tizenhét évesen már asszonyok voltak a fiatal lányok és ezeknek a kapcsolatoknak jelentős része egy életen át tartott. Nem az évszámokkal vagy a havi jövedelemmel van probléma, hanem az értékét vesztő emberi kapcsolatokkal, az emberek érzelmi fásultságával. Az egyetlen dolog, ami feltétlenül szükséges az eljegyzéshez, az a szerelem. Ahogy azt olvastam, nálatok ez adott, tehát induljon a mandula, sok boldogságot!((:

(Én tizenkilenc éves vagyok, éppen egy éve együtt a barátommal, akit kéthavonta látok, mivel másik országban él. Bármelyik pillanatban készen állnék az eljegyzésre, egy kapcsolat sikere vagy bukása ugyanis kizárólag rajtunk áll, ezt véssétek eszetekbe.)

Mégvalami: olvasgatom itt, hogy többen azt tanácsolják neked, hogy mielőtt ilyen komoly döntésre szánod el magad, élned kellene. Emberek, könyörgöm! Arra buzdítotok egy lelkes és szerelmes lányt, hogy szűrje össze a levet mindenkivel, majd harmincévesen hívja fel élete legnagyobb szerelmét és közölje vele, hogy készen áll az együttélésre? Ezek után pedig csodálkoztok, hogy a mai fiatalság nem képes tartós kapcsolatokat kialakítani? Hihetetlen.

Személyes megjegyzésként (kizárólag a leányzónak!) közbeszúrnám, hogy bár ritkán találkozunk a barátommal, ilyenkor többnyire együtt élünk rövidebb-hosszab ideig (hetek, hónapok). Én a kezdetektől fogva tudom, hogy képtelen lennék vele békében együtt élni, a makacs és kiállhatalan természetem miatt; de azzal is tisztában vagyok, hogy senki mást nem engednék be az életembe rajta kívül - ennek prózaibb okai vannak, ha nem haragszotok, nem fejtem ki, mert ebből is újabb vita kerekedne, azzal pedig udvariatlanság volna elrontani egy boldog "menyasszonyjelölt" napját(:

Mindent összevetve: hallgass a szívedre és űzd el a vészmadarakat. Arra mindenképpen jó ez az oldal, hogy a lelkes fiatal megdöbbenjen azon a lenéző stíluson, amit a bölcs felnőttek részéről tapasztal.