Miért gondolják még mindig sokan, hogy a nőnek kötelessége a házat rendben tartani, a férfinak pedig a kisujját se kell mozdítania a munkán kívül?

"Egy pasi 70-80%ban egyébként is sokkal nehezebben jön rá,hogy ha azt akarja,hogy megmaradjanak mellette,változtatnia kell a viselkedésén,míg egy csomó nő nagy nehezen,de erre azért rájön,tisztelet a kivételnek,mint mindig.Egy nő kezében előbb látok önfejlesztő könyvet vagy pszichés újságot,mint férfi kezében,az is biztos."

És ez nem azért van így, mert a társadalom azt várja a férfiaktól, hogy ne legyenek problémái? Vagy ha igen, ne mutassa ki, ne beszéljen róla?

Amúgy igazat adok a kérdező azon felvetésének, hogy ez legalább részben a delikvensek anyjának köszönhető (aki az esetek többségében maga is nő).

"Egy pasi 70-80%ban egyébként is sokkal nehezebben jön rá,hogy ha azt akarja,hogy megmaradjanak mellette,változtatnia kell a viselkedésén,míg egy csomó nő nagy nehezen,de erre azért rájön,tisztelet a kivételnek,mint mindig.Egy nő kezében előbb látok önfejlesztő könyvet vagy pszichés újságot,mint férfi kezében,az is biztos."

Ez egyszerű mindennapi szexizmus, csak ezúttal a nők javára. Aki nem akarja, hogy a nőkkel szemben negatív szeximus legyen (a nő dolga a házimunka, a férfi meg farigcsáljon csak), az a férfiakkal szemben se legyen szexista.

Aki nem ért egyet, az linkeljen be egy lektorált folyóriratban publikált cikket, amely amellet érvel emprikus adatok alapján, hogy a nők magasabb szintű önreflexióra képesek, mint a férfiak.

Ez a baj, amikor a hímsovizmusra csak a femináciskodás a válasz.

A párom jóval többet dolgozik,mi ezt így beszéltük meg,máshogy nem is működne 2 gyerek mellett.

Én végzem a házimunka javát én vagyok többet a gyerekekkel és az én munkám csak ezután jön.

Sokak számára ez elavult rendszer,de én családod akartam,ez az 1.

Ha hazaér a munkából inkább játszon,beszélgessen a gyerekekkel,egy "hisztis" nap után felüdülés a mosogatás,vasalás és közben filmnézés,ő meg csak fürdessen,fektessen.

A mosást lazán bedobja,ha kifolyik a mostalan edény nekiugrik,ha másra kérem is megteszi.De nem napi 12 óra után.

Nagy ügy.

Nem érzem magam kihasználva,bátran vállalom a véleményem a karrierista volt sulistársak elött is.

A lányaim ezt a mintát látják,de remélem reálisan,nem pedig úgy,hogy a nő helye a konyhában van.

Még is, mi értelme ennek a kérdésnek? Két ember össze kerül, kialakulnak a mindennapok. Elfogadható mind két félnek, oké.

Nem, akkor próbálnak közös nevezőre jutni. Nem megy, elválnak útjaik.

Mindenki másként él. Nem lehet ugyan úgy élni, egy 50 négyzetméteres lakásba és egy kertes házban. Egyik pár, jár dolgozni és kész. Másik, jár dolgozni és mellette, munka után tud pénzt keresni.

Ismerek olyan fiatal nőket is, akiknek a konyhájuk a szentélyük. Ott, jóformán senki nem nyúlhat semmihez és örömmel szolgálja ki a családját. Ilyen nőknek, lehet mondani, hogy közös a házimunka.

Nem is tudom, a kérdező, miért akarná rákényszeríteni minden nőre, ami szerinte jó. Talán istent szeretne játszani? Vagy ő a megmondó ember??