Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolják még mindig sokan, hogy a nőnek kötelessége a házat rendben tartani, a férfinak pedig a kisujját se kell mozdítania a munkán kívül?
Szóval sok embernél tapasztalom még mindig ezt a hozzáállást. 2017-et írunk, és még mindig vannak párok/házastársak/stb. akik így élnek. A nő főz-mos-takarít-gyereket nevel-vásárol-pénzt oszt be és természetesen mindemellett dolgozik, a férfi meg dolgozik, aztán hazamegy és elvan magának. Eszébe nem jutna, hogy ő is ott él, ő is gyártja a szemetet, a szennyest, ő is eszik, ő is benne volt a gyerekcsinálásban és még sorolhatnám.
A legszebb amikor a férfi anyja sulykolja ezt a férfibe, és gyűlöli a menyét, ha az nem nyalja 3x körbe a pici fiacskája popsikáját. (Az én anyósjelöltem is így indított mikor különköltöztünk tőle)
Szerencsére én meg tudtam értetni a párommal, hogy nagyon tudom értékelni amikor üres mosogató vár haza, vagy rendben van a lakás, és nem mindent nekem kell csinálnom. Egyenlően felosztottuk a dolgokat.
De például ott van anyám a párjával, mindketten 12 óráznak, de emellett anyám még neveli a két fiát és intézi a házimunkát. A pasas meg csak van, hobbizgat, szerelget, olyan mint egy 3. fiúgyermek.
Szerintem ez rohadt bosszantó... Miért van ez? Rosszul nevelték ezeket a pasikat? Vagy egyszerűen csak el vannak kényelmesedve? Lehet hogy a nők cseszik el, akik a férjük minden szavára ugranak... Nem tudom, de érdekel.
"Én imádok szerelgetni, barkácsolni, házat felújítani, bővíteni, autót szerelni, stb."
Nagyszerű, hogy te imádsz szerelgetni, meg barkácsolni, csak ez nem házimunka, a főzés, mosás, takarítás meg az. Rendszeres és állandó. Házat felújítani meg autót szerelni meg nem kell minden héten.
"A párom meg meg nem engedné, hogy bemenjek a konyhába, főzzek, takarítsak, stb." - Persze, hogy nem. Egyrészt ezt a mintát láthatta ő is otthon, úgy érzi, így a normális, másrészt ezzel kompenzál, hogy azt mondja, azért ő csinál mindent, mert te meg sem tudnád csinálni. Ő viszont igen. A kényszerből próbál érdemet kovácsolni.
Azt hiszed, egyenlően van elosztva minden?
Próbáld ki egy hónapig, hogy a feleséged csak kötöget meg virágokat köt, mert ő azt imádja, te meg főzöl, mosol, takarítasz. Ha a hónap végén azt mondod, hogy igen, teljesen rendben volt, ahogy elosztottátok a munkát, akkor maradjon így még húsz évig, utána meg visszatérhetsz a kis farigcsálásaidhoz.
Jajj emberek, ne akadjunk már fent azon hogy a saját és az anyám példáját hoztam fel. Ez a kettő áll legközelebb hozzám, ezekben vagyok benne nap mint nap, erről tudok a legtöbbet elmondani. Ettől függetlenül láttam már más pároknál is ezt a problémát. Ha valakinek annyira fáj, hogy pont magamról és az én páromról beszéltem, menjen isten hírével, ne itt vonogassa le a felettébb értelmes következtetéseit.
Nem magamat fényezem kedves András, próbáltam rávilágítani, hogy bár az anyja valóban elb*szta a párom nevelését, nem ragadt meg ott. Fejlődik, nem maradt 5 éves kisfiú aki egy rohadt szendvicset sem tud összerakni magának, mert innen kezdte, akár degradálom akár nem.
Mindeközben pedig ugyanarról beszélünk:
"A barkácsolás/autószerelés menekülés a férfiak részéről. Egyrészt a házimunka elől, másrészt a feleség és később a gyerekek elől. Amíg a férfi "barkácsol", addig sem kell velük lennie, nem kell foglalkoznia velük, azt csinálhat, amit akar. Azok a párkapcsolatok, ahol a férfi minden hétvégén a fészerben matat valamit, halottak."
Igen. Van aki ezen változtat, van aki nem, utóbbi kapcsolat van halálra ítélve. Ez tipikusan anyámék példája, a halálraítélt kapcsolat.
Ha ez a munkája valakinek az teljesen más dolog, ennyire nem szálljunk el a témától.
Mondom, én azt az effektust magyarázom, mikor anyuci a házicseléd, apuci meg a sokadik gyerek.
Én nem szeretek takarítani, mi sose veszekedtünk emiatt.
De felajánlottam a takarító nőt, ő meg elfogadta.
Így nem vethet a szememre semmit, magára is több ideje marad.
"Nem magamat fényezem kedves András, próbáltam rávilágítani, hogy bár az anyja valóban elb*szta a párom nevelését, nem ragadt meg ott. Fejlődik, nem maradt 5 éves kisfiú aki egy rohadt szendvicset sem tud összerakni magának, mert innen kezdte, akár degradálom akár nem. "
Persze kérdező, nem magadat fényezed, de azért nem tudod megállni, hogy ne rúgj még egyet az anyósjelöltedbe.:))) Süt rólad, hogy utálod, mint a sza.rt és arra kellett ez a kérdés, hogy levezesd azt a feszültséget, amit a létezése okoz.:)))
Fordítsuk meg a dolgot. Az anyósjelölted egy olyan férfit nevelt, aki képes alkalmazkodni, kompromisszumképes, figyelembe veszi a párja igényeit és utána betartja az igéreteit.
Elfogadod ezt a jellemzést? Mert ez is ugyanúgy illik a leírt helyzetre, mint amikor azzal jössz, hogy a párod egy ötéves gyerek szintjén állt, amikor összejöttetek. Csak ebben nem te vagy beállítva a szuperhősnek, a párod anyja az inkompetens anyának, a párod meg egy kisgyereknek. Na, hogy ízlik?:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!