Lányok ezt most komolyan gondoljátok?

Nem nem érzem. Valahol sajnàlom is a pàrodat, meg nem is. Mert ha elvisel és a cselédje egy ilyen embernek, akkor megérdemli a sorsàt.

Nàlunk mindenki kiveszi a részét minden hàzimunkàból. Azt elismerem, hogy a férjem kevésbé tud főzni, de éhen akkor sem halna ha ő àllna konyhapulthoz. Ès hatàrozottan nem szendvicsen élne. Egyszerűen nem szeret főzni, én viszont igen, szóval a főzès hétköznap mindenképp az én dolgom. Szívesen vàllalok belőle többet. Nekem többet ér hogy cserébe a kisebb bevàsàrlàsokra ő megy és nem nekem kell. Hétvégén ő is szokott főzni kicsit. Sütni együtt szoktunk . Bàr nem sűrűn. A kedvenc édességét pl csak én tudom megcsinàlni ( palacsinta karamellöntettel). Ezt valamiért még az anyja sem tudja elkészíteni...

De pl nem derogàl neki ilyen idióta kifogàssal hogy ez meg az női munka, férfiként a mosogatàs, teregetés, szemétszedés sem. Èn is àstam màr méteres gödröket mikor fàt ültettünk, és szoktam füvet is nyírni, ahogy a hàzon belüli teendőket is megosztjuk. Ègőt bevallom még nem cseréltem, azt ő szokta:) Nàlunk màr kialakult rendszer van.De csinàlt màr sokszor àgyba reggelit, ès mikor olyan beteg voltam hogy ha felàlltam szédültem, vitte az egèsz hàztartàst is. Nem mellesleg heti 5x 10 óràban melózik és nem egy irodàban növeszti a hàtsójàt. Mégis alap neki, hogy kiveszi a részét.

Ennyire életképtelen múlt szàzadi gondolkodàsú pasit mint te, egy percig nem viselnék el...Te csak lusta dög vagy, és meg akarod úszni a mindennapi teendőket otthon. Hàzicselédnek tekinted az asszonyt és kicsit sem tiszteled. Nézz magadba, mert a probléma veled van.

" ha a konyhában tündérkedem akkor nem keresek pénzt,"

Miért te délután a munkából hazaérve ha nem főzöl akkor még keresel pénzt?

Vagy munka helyett főzöl...mivan???

Bocs de átlag ember napi Xórában dolgozik a munkahelyén, majd ha hazamegy megcsinál ezt-azt (mert kell) ha meg megteheti hogy rendel kaját akkor sem lesz több a zsebében.

Ez a férfi-női munka meg olyan elcsépelt már, nem tudom hányszor akarjátok még felhozni a tetőcserét, meg társait.

Ha te ezt napi-heti szinten űzöd otthon akkor javaslom költözz el, mert valami romban élsz.

Takarítani főzni viszont nem alkalmanként kell ha nem akarsz éhen halni vagy hogy megegyen a kosz.

" ha a konyhában tündérkedem akkor nem keresek pénzt,"

Ezzel a párom is így van. Inkább keressek pénzt, mint a rántott husit sütögessek.

54

Ha a nő otthon van gyerekkel/gyerek nélkül, nem dolgozik, nem keres pénzt, akkor igen, minden házimunka az ő dolga, ha gyerek is van akkor pedig a gyerekkel az apjának is kutya kötelessége foglalkozni munka után.

2 dolgozó ember esetében a férfi, ha igazi férfinak érzi magát, nem csak besegít a házimunkába, hanem kiveszi a részét. Qurvára nem mindegy ám.

Nem kell idénymunkákkal, alkalmi munkákkal takarózni, hogy a fűnyírás, vagy a szerelgetés, vagy a tetőjavítás az a férfi munka. Ilyesmit nem mindennap csinál az ember. Ha meg minden nap kell tetőt javítani akkor költözzenek el, mert egy pénznyelő lepratanyán laknak, nem házban. Ennyi.

Nem kell kifogásokat keresni a lustaságra. Elképesztő, hogy egyesek mennyire tiszteletlenek a párjukkal és cselédnek nézik aki kinyalja a segggüket is meg a házat/lakást helyettük is. (bár aki ezt megteszi, az az ő hibája is, hogy elvisel egy ilyen embert maga mellett).

Aki életképesnek és valódi férfinak érzi magát, az vegye ki a részét a házimunkából, amennyiben a párja is dolgozik. Ugyanez vonatkozik azokra a nőkre is akik mindent a férjükkel csináltatnak, bár ez a verzió sokkal ritkább azért.

Persze hogy alapvető.

Ezek olyan tulajdonságok, amikkel egy férfinak és egy nőnek IS rendelkeznie kell, semmi köze a tetőcseréhez. Az önnfenntartáshoz szükségesek.

Minden férfi és nő tudjon takarítani, felmosni, mosogatni, teregetni, elpakolni és főzni és kész.

Azt meg nem értem mi olyan nehéz azon, hogy a fűnyírót tologatja az ember, nem hiszem, hogy here/f***sz kellene hozzá, nőként is megteszem. A férjem meg ne cserélgessen cserepeket a tetőn, ha nem tetőács, mert az csak kontármunka lesz, az ilyenekhez szakembert kell hívni. A fékbetétet is max. akkor cserélje, ha minimum hobbi-autószerelő...

Egyrészt igen, bizonyos kor, mondjuk legkésőbb 18-20 éves kor felett minden egészséges embertől elvárható, hogy szükség esetén képes legyen az önellátásra. Nem arról van szó hogy életvitel-szerűen 100%-ban ellássa önmagát, hanem hogy ha úgy alakul, pl. a vele egy háztartásban élő(k) betegsége, sérülése, elutazása esetén, vagy ha úgy alakul hogy egyedül él, ne haljon meg, és ne csináljon maga köré disznóólat. Ilyen képességek például a főzés, mosogatás, mosás, takarítás, de az olyan, klasszikusan "férfi" munkák is, mint a villanykörte cseréje, duguláselhárítás, egyszerűbb (ikeás) bútorok össze-és felszerelése, a kalapács, csavarhúzó, fúró alapvető, ház körüli használata. Ezeket nemtől függetlenül mindenkinek meg kell tudni oldani.

Aztán jön az együttélés gyakorlata, ahol a körülmények megszabják, ezekből ki melyiket csinálja épp. Ebben semmi nem szereptévesztés, ami mindkét félnek megfelel, csak mások a körülmények.

Ha a férfi 8-12 órában dolgozik, a nő meg 0-4-ben, logikus hogy amíg ő otthon van, elvégzi a munka nagyját. Vidéken, ahol állatok, növények vannak, logikus felosztás, hogy a férfi csinálja a kinti, a nő a benti munkát, mert mindkettő napi szinten nehéz feladat, így arányos a munkamegosztás.

De nézzük én például milyen jövőt tervezek. Párommal ha összeköltözünk, nagy valószínűséggel egy társasházi lakásban fogunk élni, és mindketten napi 8 óra irodai munkát végzünk. Ha ezek után közli, hogy csak a kinti munkát hajlandó elvégezni (azaz felmossa az erkélyt és meglocsolja a két láda csoffadt muskátlit), elég morcos leszek. Ha csak a társasházi lakásban jellemző "férfimunkákat" csinálná, mint az autószerelés, mosdókidugítás és egyéb kisebb javítások, szintén, illetve megkérdezném, megfelel-e neki, ha csak akkor mosok neki tiszta ruhát amikor eldugul a vécé, és akkor kap meleg ételt, ha elromlik a kocsi.

Nem minden háztartásban ugyanazok a munkák fordulnak elő, és nem ugyanolyan gyakorisággal. Az én tervezett életformámhoz az passzolna legjobban, ha a házon belüli munkákat osztjuk fel kb arányosan, valahogy így: én allergiás vagyok a porra, így ő takarít, de én mosogatok, együtt főzünk, mosni mos a mosógép, teregetünk együtt, vagy aki épp ráér, közben a másik virágot locsol. Javításokat intézi aki először szembesül vele, kivéve ha az egyik sokkal jobban ért hozzá mint a másik. Beszéltünk már erről, párom is így képzeli. Pont az lenne a szereptévesztés, ha ő 8 óra irodai meló után leül egy sörrel tévézni, én meg szintén 8 óra irodai munka után eléteszem a vacsorát és kitakarítok, mert akkor nem egyenrangú pár, hanem ingyencseléd szerepében vagyok.

Miért kéne minden családnak ugyanúgy működnie?