Nők akik azt vallják "Nekem most nincs szükségem kapcsolatra / Jól érzem magam vagyok egyedül" Ugye Ti sem gondoljátok komolyan?

XDDD Soha nem torte meg ossze ferfi a szivemet, a ket exemet en dobtam, mert mar nem volt jo veluk. Jelenleg is van kapcsolatom ugyan, de mindig is halalosan jol elvoltam egyedul, nem kerestem soha direkt kapcsolatot. Igen, ha veletlenul valakit megismerek akihez vonzodom es ossze akarok vele jonni, akkor ez lesz a celom es nem a szingliseg folytatasa. De nekem egyeb celjaim vannak altalaban, egy jo parkapcsolat csak kiegeszito az eletben, nem az elet ertelme maga :D

Ne magadbol indulj ki, nem mindenki kapcsolatfuggo es eletkeptelen egyedul ;)

Kiegeszitenem #1-est: neked miert faj h vannak szingli csajok, akik nem akarnak osszejonni Veled?

Az lenne a normalis h ket kapcs kozott az ember ujra visszatalalna magahoz.Vannak akik ezt tudjak.Es megtalaljak annak az idoszaknak a szepsegeit is.

Miert kotelezo egy akarkivel osszejonni?

De igen, kedves kérdező, komolyan gondoljuk. Nem kell elhinned, senkit nem érdekel, hogy te milyen kamut magyarázol be emögé a mondat mögé... egy dolgot kell tenned: tudomásul venni, és elfogadni/felfogni, hogy az illető nő márpedig nem akar kapcsolatot. Pont. Hogy miért, arról egyikünk sem tartozik neked magyarázattal.

Abba még megpróbálhatsz belegondolni, hogy az, hogy x görcsösen és mindenáron kapcsolatot akar, mert csak, attól még y nem akar, sőt... ha y felfogja, hogy x csak kapcsolatban tud számára megfelelő módon létezni, akkor x miért nem képes ugyanezt felfogni?

Én két évig voltam ebben az állapotban és TÉNYLEG nem volt igényem semmilyen szinten kapcsolatra. Nem ismerkedtem, nem kerestem a lehetőségét, ha valaki ismerkedni próbált velem (volt ilyen), nem nyitottam felé.

Az ok: egy hosszú kapcsolat lezárása után voltam. Először próbáltam ismerkedni, kutyaharapást szőrével kezelni, de mivel én magam nem voltam kiegyensúlyozott, ezért nem tudtam normális kapcsolatot kialakítani normális férfiakkal. Így először SAJÁT magamra koncentráltam: önismeretre, személyiségfejlődésre. Még szakemberhez is fordultam, hogy önmagamban tudjam megtalálni azt a kiegyensúlyozottságot és harmóniát, amit korábban kívülről vártam (de nem jött). Ebben az időben a társas és egyéb igényeimet teljes mértékben kielégítették a barátaim, a hobbijaim, a munkám. Nem volt hiányérzetem egyáltalán. Tudtam, hogy abban az állapotban csak zűrös kapcsolatom lehetne, azt meg nem akartam. Úgy voltam vele, hogy majd akkor ismerkedem, amikor az életem minden szempontból sínen lesz és elég jól érzem magam a bőrömben.

Két év után jött el ez az időpont, akkor kezdtem el újra ismerkedni férfiakkal és nem bántam meg, hogy türelmesen vártam. Nem akartam MINDENÁRON társat, csakis olyat, akivel tényleg jól érzem magam, aki minden igényemnek megfelel. Több tucatnyi randim volt, igenis "válogattam", mire megtaláltam a párom, aki nem csak megfelelt az elképzeléseimnek, hanem túl is szárnyalta azokat.

Most mennyivel lett volna jobb két év alatt zűrös kapcsolatokba bonyolódni? Én nem bánom, hogy ezt kihagytam. Amit abban az időben nyertem, az mind az enyém jelenleg is és a kapcsolat is bizonyított azóta, hogy megérte rá várni (immáron 2 éve vagyunk együtt).

Ez engem is meghökkent. Én úgy gondoltam, hogy az ember alapszükségletei közé tartozik a szeretet, intimitás (nem csak a szexre gondolok), erre itt van egy csomó szingli, akiknek erre nincs igényük és szerintük ez "kapcsolatfüggőség".

Át kell értékelnem az álláspontomat: úgy látszik nem mindenkinek alapszükséglet az intimitás.