Más lányban is van ilyen "ösztön"?

Azért vagy szemét mert (egyébként már leírtam):

1. valaki megkért rá téged, hogy játszd el neki a jótét lelket, tehát segíts neki?

2. milyen jogon avatkozol bele más magánéletébe?

3. a magad fajta segítőkész személyek a legrosszabbak, mert okoskodnak éjt nappal lát, de vajon a te életed mennyire követendő példa? a te életed mennyire hiteles?

4. attól, hogy te magadat egy önzetlen segítőkész személynek tartod, de abba viszont nem gondolsz bele, hogy ezzel a túlzott segítőkészségeddel lehet, hogy másnak az agyára is mehetsz, mert rátukmálod magad, miközben ő nem is kért segítséged, csak hajt téged az egód, hogy majd csak azért is megmutatod neki, hogy segítesz neki

5. miért olyan nehéz számodra félretenni az egódat és azt figyelembe venni, hogy a másik mit szeretne? ha igénylik a segítségedet, oké, de máskülönben minek segítesz neki?

Mi a foglalkozásod? Menj valami terapeutának vagy hasonlók, és akkor már nyugodt szívvel tudsz az embereknek segíteni, mert ők kérnek meg rá téged.

A tanácsunk pedig a problémádra az volt, hogy ne foglalkozz más idegen emberekkel, csak a saját és közvetlen környezeteddel.

Nekem is nemrég halt meg Anyukám - járok pszichológushoz - ha neked ezek a közhelyek jelentik a segítést, inkább ne.

Wow, minden fájdalmam elszállt, mert a halál természetes!!!

Több együttérzés van egy szerencsesütiben.

#34

Részvétem anyukád miatt. :'(

#37

Ja, csak annak segítünk, akinek biztos, hogy tudunk, minden megerőltetés nélkül?

És, aki már egy kicsit is kihívást jelent, azt már lesz..rjuk? Nem azt mondtam, hogy oldja meg a problémámat, hanem, hogy segítsen, amit egyébként is csinál.

Hogy mit lehet írni? Majd a kérdező ad rá rendes választ, de eddig nem kaptam. Ebből is látszik, hogy bukta az egész. Csak a szája jár, a kis okoskodónak.

De mikor itt lenne a megmérettetés? Csak az böfögi be, hogy a halál egy természetes folyamat, meg elfogadás?

Hűűű..ha, ezen mennyi ideig kellett gondolkodni?

Ja, és jött a hárítás, hogy csak személyesen lehet segíteni. :D

Sok pszichológus e-maileken keresztül kommunikál páciensével, és úgy segít nekik. Erről csak ennyit.

És a kérdező így érez együtt a többiekkel is, ahogy nekem is válaszolt? Ez nem együttérzés volt, csak egy nesze semmi fogd meg jó, érzelemmentes közhelyes duma!

Az empátia nem arról szól, hogy közhelyeket puffogtatok. Hanem hogy megpróbálom elképzelni, milyen lehet a másiknak, milyen lehet a helyében lenni.

Nekem ez anyukám halála előtt is ment. Akkor sem mondtam volna soha olyat, hogy az élet megy tovább meg természetes dolog. Igen, ha szociopata vagy, akkor a halál csak egy biológiai folyamat, de nem tények vagyunk, hanem emberek, kötődésekkel, érzelmekkel.

Amikor akármi miatt rosszul érzed magad, és a másik azzal nyugtat, hogy az "CSAK" valami, akkor mintha lenézné a veszteséged. Ami mondom, lehet a halálnál sokkal kisebb, de ugyanúgy fájhat.