Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A vőlegényemről kiderült, hogy régebben többször kur*ázott. Bennetek ez megváltoztatna valamit?
Most derült ki. Természetesen még előttem, és persze az ember nem ezzel kezdi az ismerkedést, de 4 éve együtt vagyunk és ez most valahogy lesokkolt, hogy nem tudtam. Én mélységesen elítélem ezt, de eddig téyleg sosem került elő a téma. Most is úgy, hogy kiakadtam, hogy egy ismerősünkről kiderült, én meg kibuktam, hogy ez mennyire szánalmas már. Ő meg ezen akadt ki, hogy miért tartom szánalmasnak.
És persze nem kellene érdekelnie, hogy előttem milyen életet élt, de most kicsit úgy érzem, hogy nem is ismerem, ha egy számomra ilyen undorító dolgot nem tudtam róla. Nem néztem volna ki belőle. Ennek 2 hete, hogy kiderült, és azóta nem is bírok vele lefeküdni, mert mindig eszembe jut, hogy egy ki tudja milyen prostival volt...tudom hülyeség, de kb úgy érzem, mintha megcsalt volna. És az én önbecsülésemnek sem esik jól.
Na most jól össze-vissza fogalmaztam, a baj, hogy nem is tudom összeszedettebben leírni, mi van bennem, a lényeg, hogy törést okozott bennem. Még ha tudom is ésszel, hogy nem feltétlenül kellene.
Ti hogy állnátok ehhez?
Meg mindig nem vagyok genderhivo, ugyh ezt akar be is fejezhetned vegre.
Az arany kozeput pedig sokkal jobb mint az egyik vegletbol a masikba eses. Regen teged bantottak es h ez ne fordulhasson elo tobbszor bekemenyitettel, mondhatjuk ugy h szintet leptel, de ez meg mindig csak a level2, van ennel foljebb is. Remelem megtalalod a folfele vezeto utat es addig nem gyartod magad korul a lelkileg es moralisan tonkrement embereket.
Igy h tudom h teged is bantottak es reszben ez tett teged ilyenne mar nem tudok rad annyira neheztelni es minden jot kivanok neked.
Nincs rossz tapasztalat, minden ilyen aranyat ért számomra.
Inkább legyen mögöttem pár rossz kapcsolat, inkább ismerjem meg a nők ármányos jellemét, mint mondjuk egy naív 5-10 évig tartó gimis szerelem.
Az én verzióm közelebb van a realitáshoz...
86%-os vagyok
Sok mindent tudnék írni, de nem is tudnám talán úgy összefoglalni, hogy jól átmenjen. Az idealizmus meg kell, mert tudod én is ébredek néha enélkül a "szűrő" nélkül, amit élsz, és bizony ilyenkor r*hadtul nem vagyok boldog. Élni sem lenne kedvem, ha ez állandósulna, nem szeretem ezeket az időszakokat.
Én is inkább racionális alapokon döntök érzelmek terén, engem is híztak már le itt is emiatt.
És azért sajnállak, mert az alapján amiket írsz, mert a múltad sérelmeinek a rabja vagy, és a gyártott önvédelmi mechanizmusnak. Most gondolj bele: miért jobb ez, mint annak, aki idealistaként nézi a dolgokat? Nem jobb. Te sem vagy boldog, az idealista meg pillanatokra boldog, és bizony van, hogy csalódik, tehát ő sem lesz boldog. Ez az ember keresztje.
Én nem látom jónak egyrészt a folytonos ön-szerepjátszást, amit írsz, másik kép mutatását..
Másrészt az, hogy te meg sem próbálod már megismerni az egyént magát, mert az összes írásodban úgy használod a szavakat, hogy " a nők gondolkodása", a "nők ilyenek", "a nők ezt nem értik meg" stb.
A gond ezzel csak az, -azon kívül hogy a saját magad alkotta kép rabja vagy,. hogy nem fogod soha megérteni, de még csak megismerni sem így a másikat.
A pszichológiában is az a jó pszichiáter, aki az egyént nézi, és nem egy fadarabot, akit szabvány alapján akar formálni. Te csak ráhúzod a saját kis "szűrődet" és "filteredet" 1 vagy 2 , vagy 10, tök mindegy hány nő után az összesre, de ez így nagyon rossz. Mert egy nem lehet megismerni egy embert. A kategorizálás és az sztereotípia csak egy kiinduló pont, de nem szabad ebből levonni messzemenő következtetéseket.
Hát kb. ezért, mert néha jó dolog, ha van saját szűrőd, de vigyázni kell, mert pontosan azt fogod így kapni, amit ezáltal már elborítékoltál... Saját magad határozod meg a jövődet vele.
Én is találkoztam ilyen férfivel, aki nem titkolta az ilyen nézeteit(finoman mondva),persze mindenki s**gfejnek mondja, mert elég szélsőségen viselkedik, én viszont inkább sajnálom őt is.. Mert valamit megláttam benne, vagy csak túl empatikus vagyok, és észreveszem egy-egy pillanatban azt, amikor valaki éppen nem játssza már az általa felállított képet- mindenkinek vannak őszinte pillanatai-. Neki is megvan a saját története, miért vannak ilyen nézetei a nőkről, amilyen. És bizony sajnálom, mert tudom, hogy nem boldog, de még el is zárja magát ezzel tőle.
És bizony jobban örülök, hogy az én páromnak csak egy hosszabb kapcsolata volt előttem, bár az sem volt jó neki sem, de velem sikerült helyrerakni a dolgokat és a múlt sérelmeit. De ha mondjuk csak most találkoznánk, és több rossz élmény után hozzám is így állna, háát,már nem lenne hozzá elég türelmem és energiám, hogy más nők több éves lelki nyomait én tegyem helyre, ami nem egyik pillanatról a másikra megy, és nekem is szenvedés lenne időnként ez a meló.. .
"Most gondolj bele: miért jobb ez, mint annak, aki idealistaként nézi a dolgokat? Nem jobb. Te sem vagy boldog."
Honnan veszed, hogy én nem vagyok boldog? Pontosan emiatt vagyok az, mert felismertem a valóságot. Felébredtem a Mátrixból. Inkább ezerszer ez az állapot, mint a naív önmagam kiszolgáltatva mindennek... én nem félek a szűretlen valóságtól, hanem szembenézek vele.
Csak ismétlem önmagam, nálam a bizalmat és a tiszteletet is ki kell érdemelni. Ez nem jár automatikusan. Mindenki szerepet játszik, hiába is próbáljátok magyarázni. Még az a lány is teljesen máshogy viselkedett kapcsolatban, akivel előtte több évig elég közeli barátok voltunk egy társaságban. 1 hónap után, mintha egy másik ember lett volna... de ez miért baj? Mindenki imponál a másiknak az elején és a jobb arcát mutatja... csak én nem vagyok olyan hülye, hogy idealistaként hiszek abban, hogy van kivétel. Ha van is, akkor örülök neki... de az emberek olyanok mint a hagymák. Folyamatosan hámozod le a rétegeket és ismered meg a belsőt. Mindig ezt csinálom, azzal ellentétben amit írtál. Félreértés ne essék, nem általánosítani szeretnék a teljes női nemre nézve... de amellett nem tudok elmenni, hogy vannak jellemző női jellemek és reakciók...Ezeket ismerem, mivel heteróként ezt tapasztaltam. Az, hogy a férfiaknál is vannak ilyen tipikus jellemhibák, azt nem tagadom.
Végezetül pedig ezen tudás birtokában sajnos azt kell mondjam, hogy sokkal sikeresebb vagyok a nőknél, mint idealista koromban. Ez is megérne egy filozófiai viaskodást... de ne keverjük ide.
Igen sokféle nő létezik, de azt már biztosan tudom, hogy ez a misztikus, megrendíthetetlen farkas jellem sokkal vonzóbb számotokra, mint az aranyos, őszinte, érzelmes, nyitott de nagyon könnyen támadható 'fiú'.
Pedig a hozzászólásokból látszik, hogy erre vágytok, talán ezt is élitek éppen egy párkapcsolatban... közben meg a valóság közel sem ez általánosan, főleg az elején.
Kifejezetten ezért vagyok boldog és elégedett önmagammal, mert tudatosan felépítettem egy olyan jellemet ami működik. Ez mára a részemmé vált. Ebből a tudatosságból semmi nem látszik, csak az amit szeretnék. Nem kell megjátszanom magamat, mert ez már én vagyok.
Ha találkoznánk egy kedves férfit látnál, aki hűséges, nem csal meg, és tenni akar egy érdekes izgalmas kapcsolatért. Nem kell megjátszanom ezt, mert eredendően ilyen vagyok.
Sőt túl ilyen voltam, és ezekre raktam rá a megfelelő szűrőket, levetkőztem a naivitást :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!