Miért nem lehet a szerető szemszögéből is megérteni a történteket?

Kérdező ne haragudj, de ha én szeretnék olyanba bele, akiről aztán később kiderül, hogy "foglalt", akkor hiába szeretem, otthagynám. Miért? Mert szimplán EMBERIEN viselkedek, és nem akarom, hogy miattam szenvedjen valaki más. Neked milyen érzés lenne, ha szeretsz valakit nagyon, és egyszer csak arra eszmélsz, hogy valaki "elszerette" mellöled és nincs már neked többé?

Hát EZÉRT nem lehet (és nem is akarja senki) a szerető szemszögéből megérteni a történteket, mert a szerető meg nem akarja a feleség/férj szemszögéből megérteni a történteket.

Mindenkinek kijár a boldogság, de NEM MÁS KÁRÁRA.

Jaj, mennyi álszent és mennyi rettegő feleség. Persze a ti hibátok nem lehet, hogy apuci máshol keresi a boldogságot, igaz? Persze apuci hibája nem lehet, hogy félrelép, csak is a "szemé.t r.ibancé". Hát persze! :)

Emberségről beszélgetünk,szép dolog,szükséges is, de ahogy a szív közbeszól, senki nem tud neki parancsolni. El kell fogadni, hogy az a "r.ibanc" kell most a férjünknek és mutogathatunk ujjal, önmagunkat alázzuk tovább.

Én sosem voltam még szerető, sőt mi több, a másik oldalon álltam, ugyan fiatal voltam és nem a férjem volt, de éreztem az érzést,ami hasonlóan fájhatott. Emelt fővel, mutogatás és szidkozódás nélkül léptem tovább, nem alázva magam, hiszem ő így döntött, a nő meg miért ne sz@rta volna le, hogy velem mi van? Hisz azt se tudta szőke vagy barna vagyok-e?!

Te nem gonosz vagy, hanem eléggé együgyű, már bocs.

Vannak sejtéseim, hogy hogyan tudtad megfogni a pasast....

Na de a kérdésre:

Igen, jogosan mondják rá, hogy gonosz!

Ha van egy kis gerince a nőnek, és tényleg szereti a pasast, megvárja, míg elválnak, aztán azt csinál a férfival, amit akar...más esetben ha a férfi egy riherongy miatt átverte/elhagyta a családját, akkor mi a garancia arra, hogy majd a nő mellett megváltozik, és eztán annyira szerelmes lesz, hogy soha többet rá se néz a többi nőre, összeházasodnak, és örökké szerelemben fognak élni?

Az a baj, hogy az ilyen együgyű nők tényleg hisznek a mesékben. Ami nekem nem fáj, csak nem értem őket.

Lett volna rá lehetőségem, de nekem nős pasi sosem kéne.

És a gyengébbek kedvéért, még egyszer mondom, nem arról beszélek, mikor a pasi elválik, és úgy jön össze a nővel.

Az megint más,ez esetben a "szerető" szerintem nem vett el senkitől senkit

Sokan félreértitek a szavainkat. A kérdés a szeretőre vonatkozik, nem a férjre. Attól még, hogy nem hangsúlyozzuk, hogy ilyen esetben mit gondolunk a férjről, nem azt jelenti, hogy őt szentté avatjuk, vagy akár magunkat szentté avatnánk, ha esetleg ilyesmi történne velünk. Attól még, aki belenyúl két másik ember kapcsolatába, emberileg 0. Legyen nő vagy férfi, egy kutya.

Azonban azt se felejtsétek el, hogy egy életre szóló, legalábbis annak induló kapcsolatba nem happy mindig minden. Vannak hullámvölgyek, amikor a házaspár sokkal sebezhetőbb, érzelmeiben sokkal inkább kihasználható mint valaki, akinek éppen jól mennek a dolgai.

Az ilyen helyzetekben dől el, hogy ki milyen ember. Mert nehézségek mindig lesznek. A szerető, aki ezt a státuszt felvállalja mindenhogyan értéktelen 0. Az meg, hogy a pár kitart-e a nehézségek ellenére a társa mellett akit egy életre választott is itt dől el.

Az ilyen helyzetet én mindig próbatételnek érzem.

Ami undorítóvá teszi a szeretői mivoltot az az, hogy kihasználják a párkapcsolatában átmenetileg elbizonytalanodott fél érzéseit. Ilyenkor sebezhető az ember, ehhez nem kell nagy ész. Más kárára villognak a szeretők, és tetszelegnek egy olyan hamis fényben, hogy ők jobbak mint a feleség.

Elárulom minden szeretőnek. Egy fikarsznyit se jobbak, egy picit se érnek többet.

Amit nyújtanak, és amiért a pasi vagy a nő azt hiszi hogy ez kell neki, az a gondtalanság, a szabadság, és a szabadon választott időtöltés.

És hogy miért fog ez a pasi vagy nő a szeretője mellől is lepattanni, ha esetleg otthagyja asszonykát? Mert összeköltöznek, és jönnek a gondok épp azok, amiket most nem megold, hanem amiből kimenekül.

Tehát mindenki tisztán látja. Az is sz.r ember aki csal, az is akivel csal. Az akit, nyilván nem hibátlan, de talán ő a legkevésbé felelős. Mert ha pl. keveset ad otthon, akkor a házastársa szólhatna neki, hogy hé figyelj ez így nem lesz jó, ezen meg ezen változtatni kellene, mert egyre kevésbé érzem jól magam így ebben a házasságban.

Talán ennyi lenne a titok.