Elszalasztom a fiatalságomat? Jól csinálom?

Egyoldalú az életed, az arany középút nem csak frázis.

Az egyetemen meg még inkább így lesz, mi úgy mondtuk ne ma vizsgaidőszakot kell túlélni, hanem utána a piálást :D

Az életet engedd be magadhoz, a tanulmányi eredményed egy számérték, amiről elég hamar ki fog derülni, hogy csak egy számérték. Jeles diplomával is lehet gázórát leolvasni ugyanis!

Szóval középút!

Az életben nem az boldogul jobban, akinek nagyobb a lexikális tudása, hanem aki kiegyensúlyozott, értelmes, vannak kapcsolatai, barátai, jó munkája, hobbija, kutyája...stb. Amit szeret csinálni.

Az emberi kapcsolatok kezelését is most kéne megtanulnod, az nem megy a törikönyvből. Attól leszel boldog, ha 10-zel több évszámot tudsz, mint mások? Én kétlem.

Lenézni eleve nem szabad mást. Én se barátkoznék veled, ha süt rólad a mások alaptalan megvetése.

És a végén, jó munkád nem azért lesz, mert végig jó osztályzatokat kapsz. Jó szakember se azért lesz belőled.

Nem azért van a buli, hogy berúgjon valaki, hanem azért, hogy kikapcsolódjon. berúgni sem muszáj. A hétfői tanulni valót pedig megtanulhatod pénteken, ha annyira akarod.

De szerintem nem kell lenézni a kevésbé jól tanulókat, mert nem kevesebbek, csak életük ezen szakaszában mást tartanak fontosnak. Lehet megbánják, lehet nem.

Te csinálod rosszul.

Megértem és helyes is, hogy a jövődre gondolsz és tanulsz, de néha lazítani is kell. És nem kell holt részegre innod magad, nem kell minden hétvégén diszkóba járnod, nem kell minden héten másik pasival ágyba bújnod, de igen is kell néha feltöltődés, szórakozás, kikapcsolódás, ahol is emberek közt vagy és nem könyvek közt.

És hát lehetsz te pedáns az életedben, de aztán majd azon kapod magad, hogy esetleg kitűnőre leérettségizel, felvesznek a fősulira vagy egyetemre, azt is végig hajtod, aztán jó eredményekkel lediplomázol és esetleg nem lesz szerencséd és majd nem tudsz elhelyezkedni vagy nem egyből, esetleg kénytelen leszel olyan munkát is elvállalni, ami nem éppen megfelelő a számodra, de valamiből élni kell, aztán mikor már mindenki boldog családi életet él, de legalább is van egy társa, akivel megtárgyalhatja, hogy mi történt vele aznap, akivel összebújhat, kikapcsolódhat, te ott maradsz egyedül. És végignézel majd az elmúlt éveken és rájössz, hogy tényleg megérte ezért, kihagyni a fiatalságodat?

Szerintem nem ér ennyit az egész.

Ha valaki igazán jó képességű, ha megvan benne a szorgalom, az akarat, akkor is lehet belőle valaki, ha nem egyfolytában a könyvek fölött ül és magol.

Én tuti bediliztem volna, ha ilyen életet éltem volna tizenévesen.

Hány éves vagy?

Szerintem a hozzáállásod jó, csak kicsit túlzásba esel.

Nekem is fontos a jövő, jó tanuló, osztályelső is vagyok, de azért nem tanulok egyfolytában. De bulizni, cigizni, meg ilyesmiket én sem csinálok. Meg nincs is sok barátom az osztályból, nem nagyon tetszik, ahogy viselkednek egy jó barátom van, ő nem az osztálytársam.

Tehát szerintem maradj jó tanuló, tanulj sokat, ne barátkozz mindenkivel, DE találj egy-két jó barátot, akik hasonlítanak hozzád, és velük azért lazíthatsz is néha (nem bulikra gondolok).