"Elherdálom így a fiatalságomat"?

Igen, elherdálod. Én is ezt csinálom, csak nekem életemben semmilyen kapcsolatom nem volt:'(

Menj el bulizni és ismerkedj. Szerezz tapasztalatot. :D

Bennem is megvan ez a szomorúság. Elvileg most kéne "élnem", mégse teszem...

Én is így érzek, de nem tudok mit tenni, a környezetemben egyszerűen nincs olyan, aki kellően intelligens lenne, és még szabad is. Én úgy döntöttem, félreteszek a keresetemből, és utazgatni fogok. Most elkezdtem nyelvet tanulni, és majd előszőr abba az országba megyek, utána pedig ugyanígy egy következőbe. Így talán valamit látok a világból, és talán majd nem fogom olyan pocsékul érezni magam. :D

Én is így vagyok.a középsuliban amíg mindenki szét bulizta az agyát én itthon rohadtam a szobában és unatkoztam.tavaly aztán összejöttem neten egy lánnyal.vele elmentem mindenhova és végre Éltem és boldog voltam vele mert szerettem és nem voltam egyedül.de már sajnos szakítottunk és megint itt vagyok egyedül a szobámban barátnő és haverok nélkül.és nem tudom hogy leszek e megint boldog valamikor.

Szívesen mondanám, hogy úgyis mindenki megtalálja az igazit, de sajnos erre semmi biztosíték sincs :/

nincs*

Pedig tényleg csak annyi kéne h kimozdulsz... mindegy hová... de otthon biztos nem fogsz megismerni senkit. Nem mondom h próbáld ki az egy éjszakás kalandokat, de ki tudja?:D lehet az a megoldás

Én is hasonlóan vagyok ezzel, utolsó tizenévemre sikerült egy komolyabb kapcsolatot kialakítani (remélem, hogy az is marad), sosem flörtölgettem, sosem kergettem a csjaokat megdugási és/vagy kihasználási szándékból, sosem voltam bulizni, sosem voltam részeg, meg ilyenek. És egyáltalán nem érzem azt, hogy bármiből is kimaradtam volna, mert egész egyszerűen nem akartam ezeket csinálni. Nincs ilyen sokat emlegetett elfojtás bennem,hogy akarom, csak nem merem... ha akarnám, megtenném, nem? Nem olyan nagy dolgok ezek. De nem akartam. Csináltam helyettük mást, amik örömet okoztak. Olvastam, játszottam, megismertem a világot, az emberi gondolkodást, a zenét... Nem vagyok egy olyan agyatlan tucatsablonbirka, hogy csakazértis azt kell csináljam, mint a többiek, mindegy mennyire érzem hogy. És a felnőttkorom nem azzal fog telni, hogy reggel a világot átkozva munkába megyek, este hazajövök hullafáradtan, és az igen molett, enyhén bajuszos Csuporka Ilonával veszekszek, aztán másnap ugyanez elölről. Aki azt mondja, hogy "éld ki magad", annak lesz ilyen. Mert tudja, hogy most kell a jót, mert később rossz lesz. De nekem nem lesz. Mert teszek érte. Felnőttkoromban is ugyanúgy fogok olvasni, játszani, zenéthallgatni és miegyebek, mint mindig. Munkámnak is olyat akarok, amit szeretek. És ennyi az egész. Elosztom a boldogságot az egész életemre, és pont hogy nem herdálom el a fiatalságom. Hanem a még jobb jövőt építem közben. Amikor majd a sok stresszes, lecsúszott alkoholista szidja a rendszert, én majd élem világom...