Egy feministának ugye nincs sok esélye a pasiknál? Hogy gyógyulhatnék ki a feminizmusból?

Senkinek sem tetszik, ha megalázzák vagy szolgaként tekintenek rá, másrészt meg velem ilyet nem csinálna senki, mert abban a pillanatban otthagynám.

Azt szeretem, ha egyenrangú félként kezelnek, nem idealizálnak, főleg nem azért mert nő vagyok ("egy tündér vagy" mondja "fene a pofádat tündér neked a jó k... a... - gondolom én), de ugyanakkor nem is tekintenek alsóbbrendűnek.

Én se vágyom rá, hogy uralkodjak a férfiakon (csak egy kicsit :D), nem is szeretem megalázni őket, de bármennyire is tetsszen valaki, az istenért se idealizálnám, főleg nem szembe.

"Te vagy az én álomnőm!

DE a focit nem nézem veled.

33/F"

Köszönöm! MIÉRT???!?!?!?!?

"Biztos, hogy heteroszexuális vagy?"

Ez is tipikus előítéletesség. Ezermilliárd százalék. Amellett, hogy utálom a férfiakat, imádom őket.

"Egyébként egy pszichológus biztos tudna segíteni abban, hogy sikerüljön végre nőként viselkedned. Mert amit leírtál, hát abban semmi nőies nem volt. Szerintem."

Én alapvetően nőként viselkedem, csak nem szeretem, ha nőként is bánnak velem. Nem minden esetben, de zömében nem. Xénára se mondaná az ember, hogy nem nőies. Mondjuk én nem vagyok olyan kemény. Sőt, igazából egészen törékeny leány vagyok, valahol nagyon mélyen érzékeny is, de ezt egy férfinak nem kell, hogy észre vegye.

#16

Tisztában vagyok vele, hogy nem TELJESEN felelek meg, végül is feminista vagyok, vagy mi.

"Egy férfinak a genetikai kódjában van az, hogy védelmezze a nőket, kedveskedjen nekik és ha úgy tetszik, uralkodjon felettük."

Nem a védelmezéssel, kedveskedéssel van a baj, hanem azzal, ha azért védelmeznek, kedveskednek, mert nő vagyok. Én is megvédhetek egy férfit bizonyos szituációkban, kedveskedhetek neki, de az nem a nemének fog szólni.