A lányok miért zúdítják követelmények áradatát a fiúkra, ahelyett, hogy hagynák őket önmaguknak lenni?

Áh értelek. Voltam én már sok oldalon olyan akit mindenki utált - vagy éppen kedvelt - legmegosztóbb személyiség vagyok, mert mindig is kilógtam a sorból. Meg még ehhez jön a szókimondás, az átlagosnál valamivel magasabb IQ, az olykor direkt provokáció - amikből mindig tanulni szándékozom és csak így van rá mód hogy reagáljanak, különben simán keresztülnéznének a dolgon és persze az a "valami" bennem ami miatt mindig megjegyeznek. Fogalmam nincs miért.

Esélytelenek nyugalma - ez jó ötlet. Bár van egy hibája: kifelé mutathatom ezt de belül mindig komplikálok. Egyszer beszélek egy csajjal és máris indul a fantázia. Minden lehetőséget előre végfuttatok - ezért volta anno jó sakkozó - és mivel még apám idejében sokat kellett hazudnom ezért tudom mi az amikor mindenre gondolnod kell előre. És mindig gondolok is előre mindent - ami elég őrjítő! Ráaádsul utólag mindig a legrosszabbatt tartom a legvalószínűbnek - ami be is következik. Nem tudok érzelmekben hazudni minden meglátszik rajtam. Sajnálatos módon nem vagyok az a hidegvérű flegma ember aki mindig pókerarccal tud menni és kiszámíthatatlan. Sajnos nem rajtam minden meglátszik - ha máshol nem hát a testbeszédemen. És őszintén? nem is akarok hazudni. Főleg nem ilyen fontos dolgokban. Kishitűségem viszont megakdályoz minden ezirányű tervben inkább szétharapom a nyelvem, minthogy megpróbáljam. Mert ha nem jön össze az egyrészt költséges, másrészt meg - mi van ha az egyetelen igazi lehetőségem rontom el? Inkább előre tervezem, hoy a legtökéletesebb legyek - ami persze nem jön össze sosem.

Nem tudok spontán lenni, inkább vagyok merev. Nevetni mások viccein nem tudok, mert fejből ismerem az összes vicc szinte össze változatát. Éppezért nem tudom hogyan legyen vicces - mikor van hogy a szerintem gagyi viccem mint kderül másoknak új volt. Én meg 10 éve olvastam és nekem 1000 éves volt.

Szorongásaimból és kisebbségi érzésemből adódóan mindig görcsölök, mert úgy érzem muszáj hogy minden menjen - ha nem az kudarc. És honnan tudjam mit gondol rólam az aktuális nő? Honnan tudjam, hogy nem akar lehúzni aztán kidobni? Nem-e trükk, csapda vagy csak egy agyafúrt terv része, hogy most úgy csinál mintha velem lenne? Nagyon gyanakvó vagyok, mert engem etettek már be neten kitalált személyekkel (csak haverként egy srác profilja volt aki olyan volt mint én aztán mint kiderült nem volt igazi) - ez 9 éve volt azóta a paranoiám (mert az apám anno figyeltetett) és a gyanakvásom csak erősödött.

Farokméertnél az a gáz, hogyha tényleg minden más stimmel akkor pont egy csak rajtam múló dolog tenné tönkre a dolgot. Ez talán a legrosszabb forgatókönyv. Hogy hiába teszek bármit jó nem lehetek ott. És mi van ha ez volt az egyetlen nagy szerelem az egyetlen lehetőség? Ami így elúszik egy testi hiba (mindegy melyik irányba) miatt.

"Önmagadnak akarj megfelelni" Ez egy ördögi kör. Nem tudom milyen az amikro az ember megfelel magának. Így kishitű vagyok és úgy vagyok vele, hogy a saját véleményem nem mérvadó. De közben mások véleményére meg adok, de tudom, hogy nem kellene, mert csak magamat kedvelem miközben nem kedvelem... Elég káosz!

Milyen érzés mikor megfelelsz önmagadnak? Nem tűnik ez nagyképűségnek?

"Milyen érzés mikor megfelelsz önmagadnak? Nem tűnik ez nagyképűségnek?"

De igen, sokak szemében annak tűnik. De pont az a lényeg, hogy nem érdekel. :) Én tisztában vagyok önmagammal, azzal, hogy vannak értékeim és igen, hibáim is, amiken folyamatosan igyekszem változtatni. Akik látatlanul ítélkeznek felettem, azok ezekkel nincsenek tisztában, így nem érzem azt, hogy nekem magamra kellene vennem az ő megítélésüket.

Az agyalás... most ezt úgy írtad le, hogy tudod, hogy rossz, de nem akarsz változtatni rajta, mert te ilyen vagy és kész. Tudod, hány jól induló kapcsolatom szakadt meg az agyalások miatt? Most is van olyan pasi a környezetemben, akivel akár még jól is alakulhattak volna a dolgaink, ha nem agyalta volna túl. De ezt tette, és ezzel elüldözött.

Hát... Kezdem azt hinni, hogy itt mindenkinek az a baja akinek nem jön össze a csajozàs, hogy nem tudtok ellazulni. :/

Mindenben belelátod a rosszat te is sajnos. Pedig nem kellene.

Volt már egyszer is olyan az életedben, hogy elmentetek bárkivel kikapcsolódni egyet, akár inni, akár BÁRMI mást csinálni, ahol ellazultál annyira, hogy leszarj mindent egy estére?

Ha nem, iktass be egyet a napirendedbe de gyorsan! :)

De most komolyan, elhiszem, hogy mindenben a rosszat látod mert valami miatt paranoiás lettél régebbről, amiről nem tehetsz... De így nem élheted az életedet, ezt legalább látod, most már csak valamit csinálni kell ellene :)

Nem olvastam végig a kommenteket, mert úgy érzem fölösleges, szóval csak a kérdésre válaszolok.

Igen, nekem férfi kell, de nem zárja ki a kettő egymást. Mindig megtaláltam azt a férfit, aki mert mellettem önmaga lenni és aki mellett én is önmagam lehettem. Nem értem a problémádat. Ez ugyan olyan elvárt, mint ahogy a férfiak nagyrésze is elvárja a nőktől a nőies konszolidált viselkedést. És?

Nem is értem, miért megy itt mindig ez? Miért kell mindig a nőket szapulni? Miért nem csak egyet? Miért kell mindig a saját félelmek mögül látni mindent?

Tudom, mert aggódtam túl én is srácot, hogy mi van ha ez vagy az miatt nem felelek meg neki. Annak az egynek. Aztán leszartam és nem érdekelt többé. Találtam egy olyat, akinek megfelelek. Az a baj ezzel a kérdéssel, hogy tényleg általánosít és tényleg általánosságban van szó a lányokról. Miért nem egyről van szó? Tényleg ennyire mindegy, csak luk legyen, legyen valami? Miért nem olvasom sehol azt, hogy van egy lány, akinél hiába próbálkozom már hónapok óta? Jaaaa, hogy az macerás, a cerka meg áll. Akkor dugdossátok minden kulcslyukba, ha úgy is mindegy. Kitartás kellene. Határozottan kiállni valami mellett. Ha egy pasi az első kudarc után feladja, azt nyilván nem is érdekeltem igazán, leírom. Ennyi.