Szánalmas lennék? Rengeteg pénzem van kiemelkedő belsővel-és átlagtól jobb külsővel mégsem talál rám az igaz szerelem, ez hogy lehet?

Én pl. átértékeltem. Az eredmény: boldog vagyok, hogy nem egy gazdag család elkényeztetett pici fia vagyok, aki mentes az érzelmektől és az érzelmi megnyilvánulásoktól és nem attól függ a jókedvem, hogy van-e a suliban egy milla a zsebemben minden nap.

Megérte feljönni és eddig itt maradni.

Rájöttem, hogy sokkal színesebb az életem, vannak érzéseim és érdekesebbnek látom a világot, a természetet, mint pl. a kérdező. És ez nagyon jó érzéssel tölt el :)

Én nem most értékeltem át az életem, hanem 18 évesen, amikor önálló lettem. Neked sem ártana, megtanulnál legalább annyit az életről, hogy egy szimpla szakítás miatt nem megyünk pszichológushoz. Mi "prolik" azt úgy intézzük, hogy beletemetkezünk a munkába/tanulásba vagy elmegyünk a haverokkal bulizni és kész, majd az idő megoldja. És úgy tűnik, hatásosabb, mint ha valaki elhiteti veled óránként tízezerért, hogy az undorító egoizmusod egészséges önbizalom.

Őszintén sajnállak, nagyon szegény ember vagy, mert nincsenek érzéseid, nem is tudod, milyen, ha szeretsz, és viszont szeretnek.

25/N (44-es)

Sokadjára megkérdezem: ha bármelyik nő hanyatt vágja magát a kocsidtól, akkor miért nincs senkid?

Vagy a fene nagy pénzed, luxusautód, Rolexed csak ótvar ribancok felszedésére elég? Akkor meg miért is menőzöl vele?

Képzeld, volt már olyan nő, aki - retardált szóhasználatoddal élve - egy nap után széttette nekem a lábát. Pedig tömegközlekedéssel közlekedtem, abból tartottam el magam, amit suli után kerestem, kollégiumban laktam, és Nokia 3510i-m volt. Ja, és nem akármilyen nő volt. Ezek szerint többet elértem így, mint te a kocsiddal.

"ilyen felszínes r.bancjaim bármikor lehetnek és lesznek is.. szóval nemigen vagyok egyedül. de azért ez nem az igazi."

Épp erről beszéltem, hogy nem vagy boldog. És ez az, amit sosem fogsz tudni megvenni.

De a kis agyad ahhoz túl pici, hogy ezt felfogja :)