Heteroszexualitásba belefér még egy másik fiúval (aki szintúgy érzékeny természetü, és lányos) egy csók? Mély barátságban?

És pont ezért mondják, hogy egy csók beszédesebb egy aktusnál. Azt szívvel-lélekkel szokás adni, érzelemből, nemcsak a fizikális élvezet miatt.

Csak huszadjára pofázom el, hogy az érzelmek...

Voltam én már őrülten szerelmes anélkül, hogy eszembe jutott volna az imádottam nemi szerve. Nem jutottunk el odáig.

Ha heteroszexuális vagyok, nem bizsergek egy másik nőtől, bármennyire is kedvelem. Még ha képes is lennék szájon csókolni, nem váltana ki hevesebb reakciót, mintha egy tárgyat kóstolgatnék.

Képzeld el, vannak barátaim, kedvesek, aranyosak is az én szemszögemből, különben nem nevezném őket a barátaimnak és az egymás iránti "szexualitásunk" egy-egy ölelésben merül ki kb. félévente, úgyhogy ezt nem fogod bemagyarázni nekem. Barátság és szerelem teljesen másfajta érzés, az egyik nem enyhült formája a másiknak. Te vagy az, aki nem ért semmit, akinek nem jut el az agyáig a különbség. Talán egyszer megtapasztalod, milyen érzés barátként tekinteni valakire, akkor majd visszatérhetünk erre a témára.

A barátság = sok közös van bennünk, jókat beszélgetünk, de elborzadnék, ha romantikus gesztusokat tenne nekem, vagy megtudnám, hogy testi izgalmat érez az érintésemtől.

Azért gondolom, mert a smárolás még mindig a szerelmesek szokása, a szerelem pedig elsősorban LELKI eredetű dolog, a szex különválasztható tőle, nem véletlen van igény a prostituáltakra. Te csak büszkeségből képtelen vagy belátni ezt, fáj neked a benned lappangó keserű igazság. Ha nem fordult volna meg benned valahol mélyen, hogy ez nem egészen normális, a kérdés sem született volna meg. Felesleges nyugtatnod magad, sokkal kényelmesebb az élet tiszta fejjel. A baráti kapcsolataimról pedig ne akarj véleményt fejteni, szerintem eléggé elmélyültek lehetnek, ha már együtt nőttem fel a tápláltakkal, velük éltem át mindent, osztoztam velük minden örömömön és bánatomon, kölcsönösen.