Azért vagyok még mindig egyedülálló, mert tisztában vagyok a saját adottságaimmal?

Az az igazság, hogy jóval intelligensebb és műveltebb vagyok, mint a korosztályom 99 százaléka. A fizikai adottságaim nem rosszak, viszont nem is a legjobbak, de mivel nagyon sokat adok a külsőmre, stílusos ruhákban járok, jó parfümöt használok, ápolt vagyok stb, így ha akarok, elég jól tudok kinézni (persze ez az én szubjektív véleményem).

Nincsenek rossz szokásaim, nem dohányzom, nem vagyok számítógépfüggő. Egyetemre járok, de ezen kívül még nyelvet tanulok, zeneórára járok, van kutyám, tehát elég komplex az életem, csak egy barátnő hiányzik. Hogy őszinte legyek, én meglennék egyedül is, de a társadalmi nyomás, amely rám helyezkedik azért, mert még nem volt barátnőm, elég kellemetlen.

Az egyetlen negatívum az, hogy nehezen viselem, ha valaki hülyeséget mond, esetleg nem ért a témához, amelyről beszél. Elég sokszor kijavítom az embereket, ami a tanárokkal is igen sok összetűzéshez vezetett...

Az elvárásaim relatíve nagyok, de nem az az elsődleges szempont, hogy egy lány modell alkatú legyen. Persze, fontos, hogy tetsszen nekem, de a belső tulajdonságok, legfőképpen az intelligencia a mérvadó.

Szerintetek én vagyok a forever alone mém definíciója? Kérlek, hogy fejtsétek ki válaszaitokat, köszi!