Manapság sok ember miért van inkább egyedül minthogy lejjeb adjon az igényeiből?

13

Jaja sok férfinak elég egy kerek segg, aztán utána megy a vinnyogás, megcsalás, szakítás. Gratula.

"Mert igenis sok ember nemtől függetlenül fél újra csalódni és abban a tudatban van, hogy nem éri meg. "

Azt mindenki magának tudja eldönteni, mi éri meg és mi nem.

"Pedig rajtuk múlik kivel lesznek együtt és a párkapcsolat két emberen múlik."

Egyrészt, nagyon lutri, hogy valóban jól ismerted-e meg, vagy szerepet játszik a másik, szóval a "rajtad múlik kit választasz" is enyhén hamiskásan cseng. Az meg már csak emeli a bizonytalansági faktort, hogy egy kapcsolat két emberen múlik, mert, a másik ugyanolyan ügyesen elkapálhatja akkor is, ha te mindent beleadsz.

"Attól, hogy válnak az emberek, vagy megcsalják egymást stb. attól még nem biztos, hogy pont velük megtörténne."

Az se biztos, hogy pont engem késelnek meg a cigánytelepen éjszaka, de azért mégse megyek oda, ha nem muszáj. Mert azon a ponton, mikor jön a baj, már kb mindegy is, hogy mennyi volt a valószínűsége, hogy pont velem esik meg. Minek kockáztatni, ha anélkül is jól elvagyok? Itt jön a fentebb említett, mi, mennyit ér meg kérdés. Mennyi áldozatot, rizikót, időt, energiát ér meg egy ismerkedés, ha ott a hibafaktor? Ezt mindenki magának dönti el.

"De szerintem tele előítéletekkel hozzá állni nem a legjobb út."

Naivan se a legszerencsésebb. Az meg nem előítélet, hogy reálisan felméred, mennyi működőképes kapcsolatot látsz (na meg milyen út vezetett el addig, társkeresők, kierőszakolt beszélgetések, megcsömörlések stb.) és ennek fényében érdemes-e küzdeni. Vagy jól meg vagy egyedül, aztán, ha valaki mégis betoppan, adsz egy esélyt a dolognak.

Előítélet, ha nem kezdek bőrdzsekis motorosokkal, mert egy megcsalt és akkor biztos a többi is csalfa. Az nem előítélet, hogy tudom, hogy egyedül kiegyensúlyozottabb vagyok, mint ha hajszolom a kapcsolatot és emberundorom lesz a sok értelmetlen, sehova nem tartó "ismerkedéstől", vagy egy közepesen szar ismerkedésből egy kb ilyen kvalitásokkal bíró kapcsolatba belemegyek. Ez önismeret.

Persze, találhatok egy hiperszuper pasit is, akivel innentől a világ utolsó napjáig boldogan élünk, csak előbbi 2 opció sokkal gyakoribb és valószínűbb.

Az alap kérdésre a válasz, hogy nem olyan rossz egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Régen sokkal nehezebb volt egyedül ezért voltak inkább házasok az emberek.

Miért gondolod hogy az egyedüllét annyira rossz dolog?

Ha összejössz valakivel akit nem tudsz ténylegesen szeretni, azzal megalázod nem csak magad, hanem azt is, akinek az idejét rabolod a felszínes érzelmeiddel - mindezt pusztán azért, mert nem elég neked a saját társaságod.

Egy kapcsolatban kizárólag akkor van szépség, erő, és érték, ha őszinte vágyon és szereteten alapszik. Minden más puszta hormonális kényszer, vagy társadalmi nyomás.

Mert undorodom attól akinél lejjebb kellene adnom

Meg én is magas szinten vagyok, akkor miért adnám lejjebb?!

#28

Onnan jó nagyot lehet esni