Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha kielégít az álmodozás férfiakról és a valós hús-vér férfiak kiábrándítóak számomra, akkor felesleges kapcsolatba erőltetnem magamat?
23 éves, 100% hetero lány vagyok. Sosem volt párom. Valahogy sosem fogott meg senki. Lehet, hogy velem is van baj, hisz alig ismerkedem, sokszor kapásból elutasítom a másik nemet, ha ismerkedni próbálnak, lekoptatom őket.
A kinézetem jó, életem a párkapcsolati részt leszámítva rendezett.
Vágynék is egy kapcsolatra, de egész kistini korom óta annyit fantáziáltam filmbeli, színész, énekes, regénybeli, elképzelt férfiakról, hogy a valóság szinte kiábrándító. Mindig az álmaimhoz mértem a férfiakat és arra jutottam, hogy álmodozni sokkal jobban szeretek róluk, mint ismerkedni velük, vagy hallgatni a nyavalyáikat, alkalmazkodni hozzájuk, elviselni a hibáikat, ha valamiért beszólnak vagy nem értenek velem egyet. Nekem ez valahogy a hátam közepére se hiányzik. Nemrég költöztem el otthonról, tökéletesen megvagyok egyedül és a képzelt párkapcsolat(ai)ommal. Dolgozok, sportolok, megyek ide-ide, de közben nem igazán érdekelnek az emberek. Sokkal jobban élek a fejemben. Tudom, hogy így elszalad mellettem az élet, de ha az élet fele olyan jó sincs, akkor mit veszítek?
Igen fiúk, tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, ne is keressem azt a férfiban. Nos, nem is keresem, nem is várom el. Tudom, hogy senki se az, ezért le is tettem róluk. Nekem elég a magam gondja.
Családot nem akarok, így az nem fenyeget, hogy a képzeletem nem ejt teherbe. :D
válasza:Úgy teszel, mintha nem lenne döntésed a dologban. De van. De kényelmesebb úgy tenni, mintha nem lenne.
A depresszió ellen lehet tenni, a függés ellen lehet tenni. Ez tény, hiába hazudod magadnak, hogy nem lehet.
De logikus is, hogy véded ezt a szemléletet, máskülönben szembe kéne nézned azzal, hogy jóformán elpazaroltad az életedet azért, mert nem mertél lépni. Ez baromi romboló felismerés. Ugyanakkor vagy ez, és utána jöhet az esély egy jobb életre.. vagy marad a szenvedés.
válasza:Nekem nem lesz esélyem jobb életre
Szar családból jövök, 345 fele pszichés betegség közül, ergo nem fogok tudni elvégezni egy olyan iskolát, ami majd adna egy olyan munkát ami nekem megfelelne, meg ami a súlyos gyerekkori elvárásoknak eleget tudna tenni
A sok szar mellett ez az öngyilkossági vágyam fő oka.
És ezért sem fogok 35-40 évnél tovább élni, mert nem akarok olyan sorsra jutni hogy egy kisvárosban csinálom a szar munkát 40 évig amíg meg nem halok.
Ehelyett jobb meghalni 35 évesen.
A saját személyiségemet meg nem fogom megvaltoztatni.
Nem fogok kibékülni azzal hogy jó az az egyszerű hetköznapi elet hogy vmi szar munkahelyen rohadsz, egyedül, barátok nélkül és aztán vége
És a szépség iránti függőségemet sem akarom megszüntetni, mert a legnagyobb lételemem.
Beethoven is hulla depressziós volt és mentális beteg, mint a nagy művészek általában. Vajon jobb lett volna ha egy stabil személy lett volna de közben egy egyszerű munkás és nem lett volna zseni aki olyat tud alkotni amit ő alkotott?
Neki sem tudtad volna azt mondnai hogy te figyelj már ne legyél tobbe szupererzekeny és zseni és akkor nem leszel tobbe depis….
Annak született…
És azt is mondtam már hogy én nem akarok lemondani az MD-rol.
Aki nem érzi az eufóriát, az ezt úgysem értheti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!