Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha kielégít az álmodozás férfiakról és a valós hús-vér férfiak kiábrándítóak számomra, akkor felesleges kapcsolatba erőltetnem magamat?
23 éves, 100% hetero lány vagyok. Sosem volt párom. Valahogy sosem fogott meg senki. Lehet, hogy velem is van baj, hisz alig ismerkedem, sokszor kapásból elutasítom a másik nemet, ha ismerkedni próbálnak, lekoptatom őket.
A kinézetem jó, életem a párkapcsolati részt leszámítva rendezett.
Vágynék is egy kapcsolatra, de egész kistini korom óta annyit fantáziáltam filmbeli, színész, énekes, regénybeli, elképzelt férfiakról, hogy a valóság szinte kiábrándító. Mindig az álmaimhoz mértem a férfiakat és arra jutottam, hogy álmodozni sokkal jobban szeretek róluk, mint ismerkedni velük, vagy hallgatni a nyavalyáikat, alkalmazkodni hozzájuk, elviselni a hibáikat, ha valamiért beszólnak vagy nem értenek velem egyet. Nekem ez valahogy a hátam közepére se hiányzik. Nemrég költöztem el otthonról, tökéletesen megvagyok egyedül és a képzelt párkapcsolat(ai)ommal. Dolgozok, sportolok, megyek ide-ide, de közben nem igazán érdekelnek az emberek. Sokkal jobban élek a fejemben. Tudom, hogy így elszalad mellettem az élet, de ha az élet fele olyan jó sincs, akkor mit veszítek?
Igen fiúk, tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, ne is keressem azt a férfiban. Nos, nem is keresem, nem is várom el. Tudom, hogy senki se az, ezért le is tettem róluk. Nekem elég a magam gondja.
Családot nem akarok, így az nem fenyeget, hogy a képzeletem nem ejt teherbe. :D
#9 Apámmal nincs rossz viszonyom, de nem is volt az a tipikus ház ura, céltudatos férfi, erős apakép.
Inkább olyan, mint egy nagy gyerek, de sosem bántott vagy nem volt rossz velem.
Az otthoni példáról annyit, hogy a szüleim békében éltek, megvoltak egymással, de nem volt köztük túl sok szikra, inkább csak eléltek egymás mellett.
Annyit hozzátennék, hogy van szexuális vágyam, de azt is álmodozásban élem meg. Kívánnám egy olyan férfival, akivel elképzelem, de a valós férfiakkal nem. Valahogy nem találkoztam még olyannal, akivel felszabadultan tudnék szexelni, vagy azt érezném, hogy akarom, hogy ágyba bújjak vele. Nem azért, mert válogatós lennék a külső terén, meg ismerek külsőre szép, helyes, ápolt pasikat, de valahogy velük se tudnék csak úgy lefeküdni.
A legintimebb pillanatom az egy csók volt gimiben az egyik évfolyamtársammal, ő szimpatikus volt és helyes is, de ott se az erotikára emlékszem, csak arra, hogy nagyon nyálas volt maga a csók és nedves, és nem akartam újat belőle. XD
Meg egy házibulis emlék pár évvel ezelőtt: Összeismerkedtem egy férfival, ott nagyon jókat nevettünk, szintén helyes volt, az ölébe is ültetett, amire hajlandó voltam talán az ital miatt, de ahogyan rám nézett, közben én az ölében ülve, csak arra gondoltam, hogy meg ne akarjon csókolni.
A buli végeztével haza akart velem jönni, én meg nem finoman lekoptattam.
Ilyenkor egyszerűen mindig feljön bennem egy erős fal, egy ijedtség, hogy majd rám másznak, vagy ha nem, akkor majd azt hiszi van nálam esélye és elkezd irogatni, nyomulni, ismerkedni. Hosszútávon képtelen vagyok elviselni senkit, csak addig jó, amíg 1-1 alkalomra szórakoztatnak.
válasza:De társadalmi nyomásra nekem kell kapcsolat...mármint nem fontos más mit mond, ha neked jó akkor aki számít elfogadja.
Ha ennyire benned van ez, max egy szakemberrel beszélj esetleg.
8-as voltam.
válasza:Biztos, hogy soha nem lesz senkid… És nincs is rá szükséged, mivel ahogy mondtad fejedben megért mindent. Soha nem fog tetszeni valós hús vér ember
Maladaptiv almodozasnak hívják
Felesleges erről az emberek 98 százalékával beszélned, mert nekik ez nincs és úgysem fogják megérteni hogy miről beszélsz utána lehet nézni jelenlegi kutatások alapján ez az emberek csupán két százalékát érinti. Te benne vagy én extrém módon benne vagyok.
Én már 31 vagyok sajnos, soha nem volt kapcsolatom mert soha nem találtam olyat akivel Kapcsolatban egyáltalán el tudtam volna gondolkodni azon, hogy na vele bele tudnék menni.
Nálam azért árnyaltabb a helyzet mert nagyon csekély mennyiségű de valódi férfi is tetszett már. Nagyjából 3-4 a több ezerből akikkel találkoztam.
Életemben 1x csokoloztam, mert ki akartam próbálni. De az is olyan volt hogy semmit nem éreztem a fiú iránt, csak láttam hogy nagyon helyes, magas, modell testű.
Egész életemben 2 férfi volt akik tényleg igazán megfogtak, ráadásul egyszerre ismertem meg őket…
Az egyikkel addig eljutottam hogy együtt aludjunk egyszer. Es róla a mai napig almodozom.
Ettől függetlenül tudom hogy sosem fogok már olyat találni aki tetszik, mert ha nincs körülötte egy izgalmas körítés, akkor nem érdekel a sztori.
A férfiak 99 százalékától brutális módon undorodom, előbb ennék egy útszéli döglött tetemből, minthogy hagyjam hogy hozzam érjenek.
Volt hogy megpróbáltam ismerkedni olyannal akitol undorodtam, mert hogy nem számít a külső, de olyan trauma hogy sosem heverem ki hogy a közelembe jött es hozzam ért…. Nem ajánlom.
Kizárólag a tökéletes szepfiuk tetszenek(van gyűjteményem belőlük es az a menekülésem a rossz valóságból hogy őket nézegetem), de belőlük is szinte csak a fiktív karakterek.
Amivel nem lenne gond mert kulsom alapján lehetne ennyire jó pasim, de sajnos mivel átok ül rajtam így elkerüljük egymást…
Szóval egy nálad sokkal idősebb, tapasztaltabb nőtől fogadd meg hogy engedd ezt el, nem lesz senkid
Kölykünk nyilván amúgy sem lehetne, szerencse hogy nem is akarunk.
válasza:Még azt hozzátenném, hogy én iszonyatosan szégyellném hogyha az emberek nem egy nagyon gyönyörű tökéletes értelmes férfival látnának tehát itt nem csak az a gond, bár az a fő gond hogy undorodom tőlük, de az is hogy szégyellném nagyon hogyha azt látnák az emberek hogy ezzel fekszem le…
Ha meg olyan ér hozzad aki gyönyörű, azt a világ legjobb dolgának tartom és imadnam mutogatni
válasza:#15 Te nagyon beteg vagy...
Én is álmodozó típus voltam/vagyok mindig, legtöbbször komplett "folytatásos sztorik" mentek a fejemben, mégis 18 éves korom óta mindig volt párkapcsolatom.
Ne mondj ilyet a kérdezőnek, hogy neki soha nem lesz, simán lehet, ha hajlandó változtatni a hozzáállásán. Szerintem mindkettőtöknek szakember segítsége kéne, és ezt mindenféle rosszindulat nélkül mondom.
#15 & #16
Én majdnem ugyanez vagyok, annyi különbséggel, hogy én nem undorodom, csak közömbösek, aki közömbös, azzal meg nem tudok mit kezdeni.
Valamint az sincs nálam, hogy ennyire rá legyek kattanva a külsőre. Valamennyire nyilván érdekel, de nekem az elképzelt pasijaim között is szerepelnek átlagos életet élő, átlagos/átlagosan helyes pasik, inkább a képzeletbeli szeretetük és teljes harmóniánk az, amit sosem fogok megkapni egy hús-vér pasitól. Olyan szintű tökéletes kapcsolat nincs sajnos.
#17 Engem nem zavar, ha nem lesz. De ha egyszer úgy alakulna, hogy valami oknál fogva el tud varázsolni egy elérhető egyén és nem ábrándulok ki belőle, akkor még lehet. Ám ez nehezen fog összejönni, mert nem engedem igazán megkörnyékezni magamat, untat az ismerkedés, ha meg valaki mélyebb ismeretséget akar, nagyon közelít akkor bepánikolok, terhemre lesz, nem írok vissza, elutasítom.
válasza:17 az igaz hogy nagyon beteg vagyok
Depresszió, OCD, pánik, személyiségzavar
Ebből IS jött a maladaptiv álmodozás
Nekem meg 31 évesen SEM volt soha, a kérdezőnek 23 évesen sem volt, neked meg volt már 18 évesen aranyom
Nagy különbség
Magamra ismertem a kérdezőben, mintha a kishúgom lenne, ezért tudom hogy neki sem lesz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!