Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha kielégít az álmodozás férfiakról és a valós hús-vér férfiak kiábrándítóak számomra, akkor felesleges kapcsolatba erőltetnem magamat?
23 éves, 100% hetero lány vagyok. Sosem volt párom. Valahogy sosem fogott meg senki. Lehet, hogy velem is van baj, hisz alig ismerkedem, sokszor kapásból elutasítom a másik nemet, ha ismerkedni próbálnak, lekoptatom őket.
A kinézetem jó, életem a párkapcsolati részt leszámítva rendezett.
Vágynék is egy kapcsolatra, de egész kistini korom óta annyit fantáziáltam filmbeli, színész, énekes, regénybeli, elképzelt férfiakról, hogy a valóság szinte kiábrándító. Mindig az álmaimhoz mértem a férfiakat és arra jutottam, hogy álmodozni sokkal jobban szeretek róluk, mint ismerkedni velük, vagy hallgatni a nyavalyáikat, alkalmazkodni hozzájuk, elviselni a hibáikat, ha valamiért beszólnak vagy nem értenek velem egyet. Nekem ez valahogy a hátam közepére se hiányzik. Nemrég költöztem el otthonról, tökéletesen megvagyok egyedül és a képzelt párkapcsolat(ai)ommal. Dolgozok, sportolok, megyek ide-ide, de közben nem igazán érdekelnek az emberek. Sokkal jobban élek a fejemben. Tudom, hogy így elszalad mellettem az élet, de ha az élet fele olyan jó sincs, akkor mit veszítek?
Igen fiúk, tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, ne is keressem azt a férfiban. Nos, nem is keresem, nem is várom el. Tudom, hogy senki se az, ezért le is tettem róluk. Nekem elég a magam gondja.
Családot nem akarok, így az nem fenyeget, hogy a képzeletem nem ejt teherbe. :D
#19 ha rám értetted, nem vagyok aszexuális, mert izgatna egy olyan pasival, akiben megbízok és vonzódok hozzá és szeretjük is egymást. Viszont ahhoz meg kell ismerni, a megismerkedés meg elbukik, nem érdekel, blabla, amit írtam.
A fejemben olyan jókat szexelek az aktuális pasimmal, hogy bárki megirigyelhetné. 🤣🤣🤣🤣
válasza:18 Ebből is látszik, hogy az alapvető probléma lehet ugyanaz, de a személyiség ízlés miatt közben vannak erős különbségek…
Nekem pl szükségem van a férfi figyelemre és bár már több ezer megbámulast kaptam az életemben, a mai napig jól esik és feldob
Még a munkások figyelme is
Múltkor is el kellett ugranom valahova, nulla smink, tréning ruha, tehat a férfiak figyelme volt az utolsó dolog a fejemben, mégis utánam szóltak egy játszótér mellett hogy “szerelmes vagyok beled”
Még most is feldob, pedig nagyon “nagykutyáktól” is kaptam már sokat.
Flortolni is imadok főleg ha fel vagyok dobva és a figyelmet olyantól is szeretem akitol undorodom… de ha hozzam érnek, akar a kezemhez is, attól már rosszul vagyok és alig emlékszem rá…
Nálam a tökéletes külső a belépő, de ebből is van olyan akit 9 éve nem tudok elfelejteni, van olyan is aki gyönyörű férfi, mégis hidegen hagy…
Sokszor én sem tudom megmondani hogy hogy szelektál az elmém…
Van egyébként két kérdés az egyiket én tettem fel a mentális egészség kategóriában a másik egy másik kérdező kérdése aki Erről érdeklődött, ha esetleg érdekel be tudom őket linkelni vagy el tudom őket küldeni szerintem nagyon tanulságos nagyon hosszan hosszú oldalakon keresztül van erről szó
#23 én is imádom a figyelmet, főleg a kedves bókokat. Flörtölgetni, játszadozni viszont nem szeretek, nem annyira tudok, mert mindig azt érzem, hogy az is vérre megy, félek, hogy komolyan vesznek. A fent leírt eseteket leszámítva alig-alig flörtöltem. A figyelmet viszont imádom, azt is, ha szépnek tartanak, de olyan vagyok, mint egy kiállítási tárgy. Csodáljanak, de ne piszkáljanak. XD
Linkelheted a kérdéseket. :)
válasza:
válasza: válasza:Kva jó neked hogy te 18 évesen ilyen bölcs voltál… én 27 eves koromig azt sem tudtam hogy pszichés betegség amit csinálok.
Ne akard már megmondani hogy mit érzek.
Többféle fokozata, változata van a maladaptiv almodozasnak
Mindenki mást hajt az álmokban
Én olyat, ami elérhetetlen és s való élet nem tud felizgatni
válasza:Mit veszíthetsz? Azt, hogy életed második felében egyedül maradsz, és a céltalan egyhangúság mocsarába süllyed az életed. Idősen pedig nem lesz, aki gondoskodna rólad, akire vagyonodat hagyhatnád, aki eltemet.
Az elején még jó buli, amikor azt csinálsz, amit akarsz, nincsenek kötöttségek, elvárások, feladatok. Aztán 30 fölött már elég zavaró, hogy nem tudsz a kutyához sem szólni, hogy csak lesed a falat a szobában. Körülötted pedig mindenki boldog a párjával, családjával. Ismerek olyan idős embert (látogatni járok hozzá), akinek senkije sincs. Nem alapított családot. Mit ne mondjak, én nem szeretném így tengetni a végnapjaimat...
A családalapítás nem csak a társadalom, hanem az egyén jólfelfogott érdeke is. Sokan vannak, akik szerencsétlenségükre nem találnak maguknak társat. De aki ezt tudatosan csinálja, az maga alatt vágja a fát.
/Egy akaratán kívül egyedülálló 40-es férfi
válasza:Sajnos nekem egyet kell értenem azokkal, akik azt mondják neked, hogy elmegy az élet, mert tényleg hamar elmegy. Ha nem is változtatni-változni, de legalább megérteni jó lenne, hogy miért van ez benned így kialakulva, hogyan élhetnél teljes életet. Az nem okés, hogy vágysz rá, de sosem jön el.
Mindenképp keress fel szakembert, akivel rájöttök, hogy mi ez a blokker benned, mi ez a képzelgésekbe menekülés. Tökjól megmagyarázod, hogy neked ez miért jó, aztán meg mégis vágysz a valódi érzelmekre, valódi intimitásra, hús-vér emberre. Ezeket nagyon jó és izgalmas megélni, ahogy írod is, olyannal akivel megbíztok egymásban, van vonzalom, stb.. elérhető neked is, kéoes vagy rá, de valami tényleg rendellenesnek hat a viselkedésedben. Én nem tudom megítélni, hogy ez rossz vagy jó, vagy javításra szorul-e, ezért...
Pszichológus! Ide kevesek vagyunk mi gyakorisok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!