37 éves férfi vagyok és családot szeretnék de nem akarok aggastyán apa lenni. Hány éves koromig racionális belevágni ebbe az egészbe? Nyilván csak a megfelelő társsal, aki korban/érettségben passzol hozzám.

"Most 50 és 40 évesek.

Boldog család egy szép 3-4 éves gyerekkel."

És majd a 23-4 éves gyereknek lesz egy 70 éves apja és egy 60 éves anyja, és ha szerencséje van, csak egyikük lesz lerobbanva. Nyugdíjból nem tudják segíteni a friss diplomás (?) pályakezdőt, neki kell majd segítenie a szüleit. A gyerekvállalás nála is kitolódik, mert az öregekről gondoskodik. Ha (!) 30-35 évesen lesz gyereke, annak 1 dolog tuti nem lesz: nagyszülei. Vagy ha mégis, ágyhoz kötött, hörgő kriptaszökevények lesznek, akiktől elsírják magukat a kicsik.

Lehet romantizálni a 40 éves szülővé válást, attól még önző és meggondolatlan dolog marad.

“És majd a 23-4 éves gyereknek lesz egy 70 éves apja és egy 60 éves anyja.”

Apám 28 éves volt amikor születtem, anyám 27.

Anyám drogfüggő lett miután szétmentek, 13 éves voltam amikor meghalt…

Apám paranoid skizofrén, már 20 éve kezelik és soha nem volt tünetmentes, mivel valamilyen szinten alkoholista is a betegsége mellett.

A nagyszüleim neveltek fel, most 80 felett vannak, kezdenek elbutulni, bár a nagymamám a korához képest jó állapotban van…

Apámmal amúgy a betegségei ellenére nem rossz a kapcsolatom, de a nővére most 60 éves és nem akar többé a gyámja lenni, mert már nagyon nehéz vele (nem ismeri fel pl.) és tőlem a 25 éves fiától várják hogy legyek az új gyám.

Valszeg így is lesz…

A lényeg, hogy ezek a dolgok rohadtul nem a szüleim életkorán múltak.

Inkább lennének normális, de 70 éves szüleim… Lehet most ugyanúgy gondoznom kellene azokat, de legalább az első 20 évem jó lehetett volna.

"ott már komoly komplexusok vannak"

. Persze. "Ott".

Kicsit olyan "a saját szemében a gerendát sem" eset... :)

"A lényeg, hogy ezek a dolgok rohadtul nem a szüleim életkorán múltak."

Tehát semmi értelme a kommentednek.