Egy szülő milyen racionális elvárást támaszthat gyermeke felé?

Szerintem semmilyet, elvégre a szülő alakítja a gyerek személyiségét. A gyerek nem egy tárgy, amit megvesz és lehetnek vele szemben elvárásai.

Amúgy persze vannak az alap társadalmi életmodellek, azaz legyél jó gyerek, tanulj ki egy szakmát, házasodj meg, legyen gyereked és tartsd be életed végéig a társadalmi normákat.

Nem egészen világos, mit akarsz kérdezni.

De egy szülö a gyerek életmódjára nézve csak addig támaszthat bármilyen elvárást, amít ö tartja el.

Attól kezdve, hogy a gyerek önállóan él, különköltözött, a gyerek döntése, hogy neki mi a megfelelö életmód.

Ez akkot is igaz, ha a szülönek valamiért nem tetszik (Itt jön a "családi elv, családi vonal", habár ezt nem tudom, mi akarna lenni), viszont a szülönek ilyen esetben joga van megszakítani a kapcsolatot a gyerekkel, és a gyerek nem várhat el semmilyen támogatást a szsülötöl.

Azaz a gyerek vagy önálló, akkor minden következményével, vagy ha vár valamit a szülöktöl, akkor neki is be kell tartani olyasmit,ami a szülöknek kimondottan fontos.

A szülőnek egy célja és "elvárása" lehet, hogy megadja a lehetőséged a gyereknek a normális életre és a normális értékrendre. A többi magától jön, ha ezt sikeresen elérte.

Például nálunk nem voltak közvetlen elvárások felénk, hanem anyám és apám biztosította a lehetőséget a nyugodt gyermekkorra, a tanuláshoz, a magánélethez. Ebből következően van egy hivatásom, lesz stabil állásom és normális életem. Részemről az a minimum, hogy számíthatunk egymásra, és ha idősek sem fordítok nekik hátat sem érzelmi, sem anyagi szempontból. Kb. én így képzelem el.

Számomra sem világos, hova akarsz kilyukadni a kérdéseddel.

Jogilag a szülőtartásra tarthat igényt, vagyis ha ő munkaképtelen és szegénységben él, akkor jogilag is köteles a gyereke egy határig anyagilag segíteni neki.

Más egyebet nem tud jogilag kikényszeríteni.

Az érzelmek más kérdés.

Normális esetben van kötődés szülő és gyereke között, tehát a gyereknek nem mindegy, hogy apja-anyja miként vélekedik az általa hozott döntésekről. Rossz esetben ebből lehet érzelmi zsarolás, de legtöbb esetben csak szelíd érvelés, tanács, esetleg kicsit erősebb rábeszélés szokott lenni.

Az is eltérő, hogy a gyerek hogyan reagálja le: van, aki szolgaian teljesíti, van, aki elereszti a füle mellett, van, aki érvel az igaza mellett, van, aki lelkiismeretfurdalást érez, ha nem fogadja meg a tanácsukat, van, aki nem felvállalja a konfrontációt.

Attól függ mit értesz kitagadás alatt.

Ha csak annyit, hogy nem állnak szóba vele akkor akár azért is, mert volt sapka vagy nem volt sapka. Teljesen mindegy, hogy a sapkásság vagy a sapka nélküliség a racionalitás. Ilyenkor vita nincs, ha Nekik pénzszórás a házimozi, te meg tudod, hogy azt két heti fizetésedből vetted akkor ezt sose tudjátok egymással megértetni.

Hivatalosan az örökségből kitagadni csak akkor lehet, ha bántalmazod, nem látod el őket, mert szórod a pénzed, vagy erkölcstelen életet élsz (ekkor nem ők határozzák meg, hogy az az erkölcstelen, ha pl. nudista strandra viszed a családot). Másik lehetőség, hogy indoklás nélkül mindent valaki másra hagynak, akkor viszont van köteles rész.

6-osra nyomtam zöld kezecskét tökéletes egyetértésem jeléül.

Egy aprósággal egészíteném ki: a kötelesrész (ami tehát extrém eseteket leszámítva jár annak is, akire nem hagytak a végrendeletben semmit) tudomásom szerint a végrendelet hiányában járó örökség fele. Tehát azért nem aprópénz.

Nem vagyok jogász, ha rosszul tudom, korrigáljatok.

Viszont vannak a kitagadásnal is biztosabb módszerek, jogszabályokkal támogatva, ahogyan ki lehet semmizni a gyereket.

Jogászok szívesen segítenek az olyan szülőknek, akik ilyesmit terveznek. Meg sem lehet támadni. A kitagadást meg igen.

Persze, hogy nem kellő alap, de az nem számít. Rengeteg gonosz szülő van.

A kitagadásnak konkrét okai kellene, hogy legyenek. Ha megalapozatlan, akkor könnyű megtámadni.

Viszont el lehet ajándékozni mindent, el lehet adni, és elkölteni, és lehet eltartási szerződést is kötni, akár rokonnal-másik gyerekkel, akár idegennel. Ezek megtámadhatatlanok. Igaz, hogy más-más időhatárok érvényesek mindegyikre, de a gonosz szülő időben gondol mindenre.

A család egy pszichológiai harctér vagy társasjáték, ahogy tetszik.