Vajon ezt komolyan gondolta, vagy csak bántani akart? Ha az utóbbi, akkor miért?

Sajnos az önbizalmam nagyrésze színlelt, könnyű engem megbántani.

Udvarolt egy kollégám, de nekem ő nem tetszik. 3x is próbálkozott, mindig egy kicsit bunkóbban, így az utolsónál azt mondtam neki, hogy kérem szépen, hagyjon békén engem. Ekkor így tette egy időre.

Majd kb. 1,5 hónap múlva más kollégákkal közösen odaült a mi asztalunkhoz az ebédlőben, és közösen beszélgettünk. Valahogy olyan téma jött fel (félig figyeltem csak) talán valami film kapcsán, hogy nagyon jó, hogy a nőknek már a mai világban szabadságuk van, nem szólják meg őket semmiért, de pont ez a pasas hozzátette, hogy egyes esetekben a visszájára sül el, pl. olyan is szexinek hiszi magát és miniszoknyát vesz fel, akinek nem kellene.

Amikor másnap is miniszoknyában voltam, akkor egyszer odajött, amikor egyedül voltam a helyemen, megszólított, hogy látja, nem vettem a célzást tegnap. Erre én rákérdeztem, hogy mire gondolt, 2x mondta, hogy semmi-semmi, de kiszedtem belőle, hogy rám gondolt, hogy nekem nem kellene ilyen szoknyákat felvennem. És, hogy minősíthetetlen volt a stílusom vele szemben, mert én úgy viselkedtem szerinte, mintha ő valami leprás lenne és a világ legabszurdabb dolga lenne, hogy udvarolni merészel nekem, de ne aggódjak, úgyis csak meghúzni akart volna, mert már az öltözékemen látszik a kétségbeesett pasifogási szándék, és az is a beképzeltségemre utal, hogy teljes mértékben tojtam a beszólására és ugyanúgy ilyen szoknyában jövök másnap is.

Miért művelte ezt velem?

Semmi értelmeset nem tudtam reagálni, csak eküldtem a francba, elmondtam egy csomó kolléganőnek. De közben nagyon fáj, sokszor sírni van kedvem, és azóta folyton itthonról dolgozom inkább, semmi kedvem bemenni oda megint.