A "Men Going Their Own Way" egy részigazság lenne a férfi-nő kapcsolatokra értve?

Több felmerülő témára reagálnék.

1. Feminista nő vagyok. Nem vagyok sem leszbikus, sem biszex, de még csak nem is utálom a férfiakat. Van párom 8,5 éve, akit nagyon szeretek, van egy bátyám, akit szintén mélységesen tisztelek, valamint a jelenlegi munkahelyemen kizárólag férfi kollégáim vannak, és teljesen jól kijövök velük. Nem pártolom a férfiak elnyomását, és semmilyen jogi vagy társadalmi egyenlőtlenséget.

2. Amikor társat, kerestem, soha nem vártam el többet a férfiaktól, mint amit én nyújtani tudok. De mivel én is sokat tudok adni, így az elvárásaim sem voltak alacsonyak. De még ehhez is kellett pár rossz tapasztalat, ugyanis 15-20 évesen súlyosan önbizalomhiányos voltam, és simán meg lehetett arról is győzni, hogy még én vagyok a szemét, ha nem viszonzom olyan srácok szerelmét, rajongását, akik nem tetszenek nekem külsőre. Annak ellenére, hogy mindig is szép lány voltam, szó se volt olyanról, hogy váltogatnám a pasikat, hűtlen lennék, össze-vissza kefélnék vagy mutogatnám magam a social media-n.

Sok év én önfejlesztés kellett, hogy egyáltalán normál büszkeségem legyen és kiálljak amellett, amit szeretnék, és ne akarjak másoknak megfelelni, másokat megmenteni, stb.

3. Sokkal több bántást kaptam férfiaktól (fiúktól), mint amennyit én adtam, és valamelyiket egy részetek még mindig nem érti, sőt, még az én hibámnak tartja.

Pl. hogy gimiben napi szinten taperoltak az osztálytársaim, volt olyan, hogy egyszerre többen, hangosan röhögtek, aztán "viccből" elterjesztettek mindenféle pletykát, hogy én ezt meg azt leszoptam, meg, hogy elhitették, hogy pornót akarnak velem forgatni és eladják, sok pénzt kapok érte, én pedig olyan buta voltam, hogy belementem, és nem vágtam le, hogy csak vicc. Nyilván nem hitte el ezeket mindenki, de ahhoz pont elég volt, hogy "viccesnek" szánt pletykából azért legyen egy alap rossz hírem.

Én a fiúktól már akkor is szerelmet, romantikát akartam, azon ábrándoztam, hogy ha végre találok barátot, akkor örökké együtt leszünk. Ezzel szemben kaptam a fogdosást, vagy azt, hogy 1-2 srác akart volna járni velem, de úgy, hogy nem vállal fel, mert ciki ekkora ribivel lenni a többiek szemében még úgy is, ha ő tudja, hogy amúgy nem vagyok az, de sajnos a közösségben ez nem számít.

Bőven voltam már 19-20, amikor leesett, hogy ezeket azért csinálták, mert rohadt éretlenek voltak, tomboltak a hormonjaik, és tetszettem is nekik, valamint sose volt "menő csaj" személyiségem, hanem inkább furi lány voltam. Nem tudtam nőiesen viselkedni, nagyszájú lázadó voltam, de ugyanakkor meg teljesen ártalmatlan, bármit meg lehetett velem tenni, elég volt egy őszintétlen bocsánatkérés és már el is volt felejtve minden.

Annyi idősen ezeket a fogdosásokat és szexuális beszólásokat nem úgy éltem meg, hogy szexi vagyok és nem bírnak magukkal, hanem úgy, hogy butának néznek, bántanak, lenéznek.

Nagyon örülök annak, hogy jött a #metoo, és egy része kiterjed erre a problémára is (nagyon remélem, hogy legalább sikerült elérni tinilányoknál azt, hogy ne féljenek felnőttektől segítséget kérni, nekem sajnos eszembe se jutott, rettegtem, hogy akkor még rosszabb lesz, mert én leszek a spicli qrva), ugyanis nemcsak tiniként érhetnek hasonló dolgok nőket, hanem sokszor munkahelyen folytatódik ennek a felnőtt verziója. Örülök, hogy most már azt kockáztatják férfiak, ha nőket zaklatnak, hogy kirúghatják őket akár fegyelmivel. Az, ami a celebvilágban zajlott, csak egy szelete a metoo-nak.

És itt jön a probléma következő rétege: Nem egyszer kaptam meg, hogy az én hibám valamilyen szinten. Hogy biztos ribiskedtem, biztos legalább 1-2 srácnak odadobtam magam, kihasználtak és/vagy mutogattam, illegettem magam és így lettek a pletykák. Holott nem, semmilyen szinten nem érdemeltem ki. Nem volt soha még barátom sem, és semmi szexuális kapcsolatom, egészen 19 éves koromig csak csókban volt részem.

Felnőttként is értek bántások: Életem első kapcsolata bántalmazó kapcsolat volt, volt benne undorító, mocskos beszéd, alázás, szexuális bántalmazás, majd a szakításkor zsarolás és halálos fenyegetés.

Erre többször megkaptam már, hogy ez is az én hibám, minek hagytam, minek mentem oda, meg persze nyilván azért nem tudtam ellenállni, mert piszok helyes volt a srác (nem volt az), szóval még undorító, felszínes is vagyok.

4. 18-21 éves koromban nagyon sajnáltam a magányos srácokat, akiknek sose volt barátnőjük, nem néztek ki jól, visszahúzódóak voltak, és bántották őket. Ha olyat írtak a neten, hogy már csak egy beszélgetésnek is örülnének, akkor felajánlottam a segítségem, meg, hogy beszélgessünk mindenféle cél és kötelezettség nélkül, még mondták is, hogy nem fognak nyomulni, csak beszélgetni akarnak.

Beszélgettem velük, elmesélték az életüket, én is az enyémet. 1 kivételével mindnél az lett a vége, hogy elkezdtek nyomulni, és amikor nemet mondtam, akkor le lettem hordva, hogy miért adtam hamis reményt, meg amúgy is, ennyi mély és tartalmas beszélgetés után miért nem akarok semmit, nyilván a külseje miatt, meg mert "nem menő", tehát csak "ugyanolyan vagyok, mint a többi", hatalmas csalódás...stb. Volt amelyik konkrétan ostoba ribinek, qrvának nevezett, és olyan is volt, aki minden személyes dolgomat, amit elmondtam neki, kiforgatta és úgy támadott be velük, hogy minél nagyobbat próbáljon belém rúgni.

Eljutottam oda, hogy végül már beszélni se voltam hajlandó incelekkel többé (akkor még nem tudtam, hogy így hívják őket). Ők nem segítséget akarnak, hanem puncit.

5. Nem fogom soha a férfiakat elfogadni a "tiszteltebb nemnek", és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy soha ne szerezzék vissza az irányítást. És nem, azt sem szeretném, hogy nőuralom legyen. Azt szeretném, hogy eljusson oda az emberiség, hogy felfogja, hogy nő és férfi nem áll szemben egymással, egyetlen kib_aszott fajnak vagyunk a 2 neme. A férfi maximum nyers, direkt fizikai erőben jobb a nőknél, ennek biológiai oka van, és megteremtettünk egy olyan világot, ahol a normál mindennapok során az emberek túlnyomó részének erre nincs szüksége, nem ez viszi előre. Szellemileg pedig nem többek a férfiak. Az irányítson, aki értelmes és vannak ehhez megfelelő képességei, a neme tök mind1.

6. Ha nem tetszik, hogy sok férfi nyalja még szerintetek nem jól kinéző nőknek a fenekét, akkor menjetek a férfiakhoz panaszkodni.

Én nagyon boldog lennék, ha nem csaholnának nekem a külsőm miatt mindenféle büszkeséget félredobva, vagy ha legalább az első "van párom" mondatra azonnali hatállyal abbahagynák. Az önbizalmam ez nem növeli, egyszerűen nem érdekel, átlátok az egészen.

7. Ha nem tetszik, hogy a nők válogathatnak, akkor szintén lehet a férfiaknál panaszkodni, hogy ne nyomuljanak a gyors punci/könnyen jött kapcsolat reményében szerintük is bénáncska nőknél. De nem, még ez sem valós jelenség, nektek inkább az a bajotok, hogy a jó nők válogathatnak.

Könyörgöm még olyanok is vannak, akik azon megsértődnek, hogy a nők elvárják, hogy fürödjnek minden nap, vagy, hogy rakassák rendbe a kva ronda, igénytelen fogaikat. Nem egy, nem kettő ilyen kérdés volt itt az oldalon is, de élőben is találkoztam ilyennel, még megsértődött, hogy elutasítom, és be is szólt, hogy attól, hogy nekem

a jó genetika miatt nem rohad ki a fogam, minek vagyok nagyra magammal, és miért nem azzal foglalkozom, hogy ő így meg úgy tudna szeretni, és nem csalna meg.

6-os/7-es ponthoz kiegészítés: Én nem hibáztatom a férfiakat, tudom, hogy evolúciós okokból nagyobb a szexuális késztetésük, és ezért állnak le simán számukra nem olyan jó nőkkel is.

De az is normális, ha egy nő meg nem fog olyannal leállni, aki nem tetszik neki, nem várhatjátok ezt senkitől.

46

Köszönöm szépen, aranyos vagy! :)

45-ös

4-es pontodhoz annyit, hogy nekem is mondták már hogy hiú reményt adok, csak mert kedves vagyok. Én alapból mosolyok az eladókra is, mindenkivel igyekszem a lehető legaranyosabb lenni, mert egyrészt amúgy is ilyen vagyok, másrészt van egy megfelelési kényszerem, hogy szeressenek - mint embert, mint egy kedves, jóindulatú embert, nem mint potenciális párt. És ezt sokszor értették félre férfiak.

Én elismerem, nőként könnyebb párt találni, de az élet minden más területén még mindig szívás nőnek lenni. A munkahelyeken még mindig nehezebb érvényesülni, a gyereknevelésben még mindig a nő szív többet, ha az átlagot vesszük még mindig a nők végzik a házimunka nagy részét, ha az egészségünkről van szó sokkal több a női betegség, nem beszélve a menstruációról, szüléstől. Ha a külsőről van szó a nőnek szintén nehezebb dolga van hogy jól nézzen ki, mert amíg egy pasinak elég kigyúrja magát, addig a nő felé az elvárás, hogy legyen formás, legyen jó a sminkje, legyen szép a haja, legyen szép a ruhája, a körme, a fogai. A férfiakkal sokkal elnézőbb a társadalom. Láttál már az utcán olyat, hogy megbámulnak, beszólogatnak egy kövér pasinak? Nem. Láttál már nőket pasik után füttyögni megspékelve obszcén beszólásokkal? Nem. Hallasz olyat, hogy egy nő az éjjel megerőszakolt a bokorban egy pasit? Hogy egy nő kinyomta az exe szemeit? Hogy egy nő féltékenységből kivégezte a családját? Nem.

Úgy összességében a nők sokkal boldogtalanabbak az életük során, mint a férfiak.

36!

Ez így igaz, 5 perc alatt találnék pasit. De milyet? Hát valószínűleg olyat aki kicsit sem az esetem.