Lányok, lennétek teljesen eltartottak?

Nem érzem megalázónak, de van egy gyermekem aki számít rám. Ha holnap az apját agyon üti egy fejére eső tégla, akkor mihez kezdenék???

Ugyanúgy férjemtől is elvártam, hogy tanuljon meg minimálisan főzni, mosógépet használni, takarítani. Mert ha velem valami lesz, ne egy síró gyerek mellett jöjjön rá, hogy mit kéne csinálnia és hogyan.

Mellesleg meg előfordult már korábban, hogy nekem kellett a párom eltartani, mert munkanélküli lett.

Én vállalnám, igen.

Nem lenne számomra megalázó, mindig is ilyen háztartásbeli típusú személyiség voltam. Szívesebben csinálom egész nap a ház körüli teendőket, mint bent gürizni az irodában napi 8 órában. Egyszerűen karrierre sem vágytam soha.

4 Teljesen ésszerű dolgokra gondolok.

Ne kelljen könyörögnöm a pénzért.Persze ésszerű határon belül, de legyen meg mindenem.Nem fogok semmit megvonni magamtól, mert megkért a párom, hogy eltarthasson.

Tudjak magamnak félretenni pénzt, esetleg ha hobbimból, fél állasomból stb folyik be pénz, azt is félreteszem magamnak.

Fizesse a tb-met is, ha nincs semmi munkaviszonyom.

Nem leszek háztartási csicska! Persze, mivel többet vagyok otthon, megcsinálom amit kell, de azt is ésszerű határokon belül.Tehát a páromtól minimum elvárnám ugyanúgy, hogy elpakoljon maga után (szennyes ruhát a szennyesbe, amit előszedett amennyire csak lehet a helyére, szemetet a szemetesbe, ha kiönt valamit törölje fel).

Nem főzök éjszaka, akkor sem ha kéri, parancsra nem hallgatok, csak normális beszédre, nem tűröm a megaláztatást, a lekezelést.

Sajnos ezeket csak azért vettem ide bele, mert vannak kapcsolatok, ahol mindkét fél dolgozik, mégis így van tartva a nő.Ha a nő nem dolgozik munkahelyen erre az esély még nagyobb lehet, azért tartom fontosnak előre leszögezni a szabályokat.

Nem, több okból sem.

1. Nem véletlenül tanultam, szeretem azt, amit csinálok, szeretem a munkám.

2. Munka nélkül hosszú távon nem tudnék magammal mit kezdeni egész nap.

3. Gyűlölöm a házimunkát, csak azért csinálom, mert muszáj. Biztos nem maradnék otthon, hogy egész nap főzzek, mossak, takarítsak.

4. Bármi történhet (szakítás, válás, betegség, haláleset), ami miatt nem lesz, aki eltartson. Munkatapasztalat nélkül, mondjuk 40-50 évesen mégis hova vennének fel dolgozni?

5. Nem szeretek kiszolgáltatott helyzetben lenni. Ha meg akarok valamit venni, akkor elmegyek és megveszem a saját pénzemen. Borzasztó megalázó lenne a partneremtől pénzt kérni mindenre.

Ehhez olyan bizalom kell, amit szerintem nem tudok férfi iránt érezni, bár remélem, tévedek.

Nem akarok gyereket, tehát ebből a szempontból értelme nincs. Azt meg nem akarom, hogy a házimunkámért meg szexért cserébe tartanak el, mert most is elmehetnék takarítónéninek, ha efféle perverzióim lennének.

Viszont ha valami hihetetlen gazdag ember lenne, akinek van szakácsnője, sofőrje, takarító nénije, akkor konkrétan folytathatom a karantén alatti életem, olvasnék, tanulnék és járhatnék tanfolyamokra. Mondjuk ehhez a lottóötös is jó lenne, akkor nem valaki kedvétől függök.

16-os ez szomorú, a párkapcsolat a bizalomról szól. Ha nem tudsz ennyire megbízni valakiben, nem leszel soha boldog egy párkapcsolatban.

Mindig kell egy B-terv persze, de azért ha két ember szereti egymást, akkor nem alakul ki a függőségi viszony. Plusz nem véletlenül a házasság erre lett kitalálva, hogy minden közös, ezért egy válásnál nem kerülsz utcára. Kivéve persze, ha annyira előnytelen szerződést köttök, de ebben az esetben biztos nem mennék bele a háztartásbeli létbe.

"16-os ez szomorú, a párkapcsolat a bizalomról szól. Ha nem tudsz ennyire megbízni valakiben, nem leszel soha boldog egy párkapcsolatban."

Ez az, szerintem nálam a "bizalom igény" magasabbra van állítva, mint az átlagnak. Ami bizalomra átlagban házasodnak az emberek az nekik sztem olyan 90-100%, de nálam az alig 40%.

El tudom képzelni ezt a bizalmat, és nagyon jó lehet, de sztem nem létezik. Mint a tökéletesség vagy egyéb filmes kitalációk. Elméletben varázslatos, gyakorlatban nincs. Gyakorlatban a valóság van.

Én férfiként akarok az lenni. Engem feltőlt ha gyerekkel vagyok, és egyáltalán nem fáraszt a házimunka.

Jelenleg eltart a párom, de csinálok egy esti sulit.

Otthon MIMDENT én csinálok. Még reggelihez a tejet is én adom oda. Gyógyszereit én adom a kezébe. Szóval mindent ami alap, és még azon felül is mindent, amit meg lehet tenni.

A gyerekkel szinte csak én foglalkozok amikor mincs ovodában. Hiába vagyunk itthon mindketten, ő csak a telót nyomkodja, míg én minden hétköznao délután és hétvégén teljes nap a gyerekkel aktívan foglakozok, hiába csinálok közben mást is. Nekem nem nehézség egyszerre kaját csinálni, vigyázni a gyerekre, és közben apróságokat megcsinálni. Sőt szeretem is. Persze jobb lenne ha nem kéne pl kaját csinálni, ügyeket intézni, és csak családdal, barátokkal lehetnék, de ez van.