Valóban szégyen eltartottak lenni?

Hiába teszed fel még nyolcvanszor a kérdést, a te eseted még mindig nem minősül eltartásnak.

Ideje lenne kiirtanod magadból ezt a megfelelési kényszert és megtanulnod leszarni azok véleményét, akik belepofáznak vagy elítélnek emiatt.

Sok férfi szívesen eltartaná a párját, én is így vagyok vele, de rengeteg ellenvélemény van, hogy ki fognak szúrni veled, meg ingyenélő vagy, irigykednek rád, stb.

Csak magad miatt lenne fontos fejlesztened magad, meg dolgozni, mert a tétlenség nagyon leépíti az embert.

Tanári pálya, művelődésszervezés, ilyen tipikus női munkák, ami keveset fizet, de tartalmas, érdekes, és időtöltésnek is jó.

Nem szégyen.

Én nem tapasztaltam még ilyet, nem is igazán vágyok rá, hogy eltartsanak, mivel nekem unalmas lenne ha nem dolgoznék, ha nem lennék, valahol hasznos vagy nem agyalhatnék valami dolog/feladat megoldásán.

De ha lenne ilyen partnerem, aki melett nem kéne 3 állásban dolgoznom. (mert én nem tehetem meg hogy hobbiból járjak egy büfé szakra, amivel az időt is pocsékolom)

..Akkor olyat csinálnék végre amit szeretek, még ha nem is fizet annyira jól.

20N

Régen azokat a nőket nézték le, akik dolgoztak, mert az annyit tett a köztudatban, hogy a férfi nem képes eltartani a nőt (a gyerekeket). Az volt a szégyen, nem ez.

Nálunk pl. én keresek a legtöbbet a családban, utánam anya. Apám és öcsém nem dolgozik.