Történt már veled megmagyarázhatatlan dolog?

Még annyit egyébként, hogy kiskoromtól látok mindenféle lényt és nem beképzelés. Sokszor spontán...teljesen mást csinálok, volt, hogy mosogattam és hirtelen a szemem sarkánál láttam valami mozgást..aztán odanéztem és egy pillanatra láttam halott nagyanyám aki tőlünk 200 méterre van eltemetve...sajnos a közelben van a temető.

Én már csak ezek miatt sem nézek tv-t, meg nem is szeretem csak a párom a meccseket. Az is fura, hogy nem tudok irányítani dolgokat, mert a közelemben kifejezetten sokszor történik valami az elektronikai cikkekkel. A számítógép rendszeresen elromlik és a szervízben nem találják a hibát aztán hazahozom és van, hogy 2 nap múlva működik. A mikró rendre szikrázik pedig semmi olyat nem raktam bele....stb Olyan is volt, hogy a porszívó akkor kapcsolt le amikor pont arra gondoltam, "de rohadt hangos végezzek már, mert megörjít" azelőtt-azután nem fordult elő és nem melegedhetett túl, mert az jelzi előtte és a porzsákot is mindig ürítem.

Mindjárt leírom még egy "álmom" amit 17 évesen "álmodtam"

velem már megtörtént...egyszer mikor aludtam ..picit fáztam és egyszer csak éreztem melegséget, valaki átölelt engem egészen míg nem keltem fel,amikor felébredtem senki nem volt mellettem ágyban,megy egyébként 1dül voltam.

de előfordul h közelemben van valaki,mintha vigyázna rám,vagy hozzám ér.de sajnos nem tudom, h ki lehet a szellem,nem látom az alakját.lehet,akit nagyon szeretem ,meg tiszteltem,biztosan ők voltak,nem tudom.

én mondjuk minden horror után arra ébredek, hogy félek, rettegek, hogy valaki néz, nyom az ágyba, stb. nem is igen nézek, sőt, egyáltalán nem, nem bírom. nagyon megmagyarázhatatlan nem történt amúgy, de pl ismerősöm mesélte, hogy éjjelente néha arra ébred, hogy egy szempár nézi, de ő nem tud moccanni az ágyban, nem tud szólni, csak retteg. de sosem történik semmi.

de néha ha elolvasom ugyanazt a könyvet, amit már olvastam szentül meg vagyok győződve arról, hogy bizonyos részek, sorok nem voltak benne korábban(ezt mások is mondták).

Koszonom, hogy irtal Rola!

Nekem 2-er jott, de akkor meditaltam es azt ereztem az elso alkalommal,hogy valaki nez,

es amikor felneztem, akkor lattam, de egybol elsuhant, de nem jart, mintha futoszalagon haladt volna.

Masodszor szinten meditalas kozben, de ekkor mar rendesen meglepodtem, ugy hogy leis alltam a meditalassal, egy idore.

Legkozelebb aludtam es ereztem, hogy valami nyom, a mellem es a hasamnal, es ereztem egy arcot az arcomhoz kozel, de ekkor mar ebren voltam, mivel bevallom, hogy feltem es azert, mert hiaba akartam megfordulni, nem tudtam, csak erolkodtem, aztan megszunt a nyomas erzese, es lattam ahogyan suhant ez a fekete csuklyas!

Azota nem meditalok a lenti szobaban, de nem is merek ott lefekudni, de a gyermekeim is mindig hallanak lent mozgasokat, s Enis, de mar nem erdekel, mivel bantani nem bant, de nem ertem, hogy mit akar!

Eleg sunyian viselkedik Engem azert lepett meg, mert eloszor azt is gondolna az ember, hogy csak kepzelodik, de En sosem kepzelodtem es feltem, de most mar tapasztalom, hogy talan jelezni akarja, hogy itt van, vagy csak ijeszgetni akar nem tudom, de amikor egyedul vagyok itthon, akkor teljesen olyan,mintha valaki kozlekedne odalent.

De azt tudom Nektek mondani, hogy nem szabad felni, mert amikor rossz szellemmel van dolgunk, akkor Ot ez izgatja es aktivva teszi,

de amikor nem erzi a felelmet, akkor elmegy, vagy tehetetlen.

Ami meg nagyon erdekes,hogy a cica sem megy le egyedul, de ha lejon Velunk, akkor O erzi, es latjuk, hogy megijed,es koveti a tekintetevel pl.

Most a kisunokam volt az, Aki szinten igy viselkedett, hogy megijedt, es amikor megkerdeztem, hogy mi az, akkor

ramutatott egy pontra, de mi nem lattunk semmit.

Tehat van abban igazsag, hogy a cica es a kisgyerekek meg latjak a szellemet!

Ugyanaz volt, mint mindig...nem gondoltam semmire fogtam magam és lefeküdtem aludni, mert álmos voltam. Nem volt semmi közelgő buli kilátásban, tehát semmi nem volt ami befolyásolt volna.

"Álmomban" egy kúria szerű épületbe kerültem ahol a szobában 2 barátnőmmel készülődtünk, hogy elmegyünk valamerre. Míg ők nem figyeltek én kimentem a szobából ami egy folyosóra nyíllott és egy nagy halba végződött. Ott felvettem a cipőm és elbújtam...gondoltam mikor kijönnek megijesztem őket...(mert akkor még ilyen vicces gyerek voltam :) Aztán csak nem jöttek hallottam csak nevetnek odabent. Egyszer csak hallom, hogy valaki kimérten, lassan és erőteljesen lépked a hall felé, de a barátnőim egyre halkuló nevetését is...mint amikor lehalkítanak valamit.

Már akkor éreztem valaki jön és az nem ember...baromira féltem minden humorom elhagyott és ennyit mondtam "ez nem élom..." tudtam, hogy már nem álmodok, fel akartam ébredni, de nem tudtam...pedig magamnál voltam, biztos érted.

Erre lassan belépkedett az a valaki a halba és én rettegtem végignéztem őt..ő rám sem nézett, de tudtam, hogy tudja hogy ott vagyok. Egyszerűen éreztem, nem volt kétség efelől. Nagyon fura volt a ruhája és a haja, a cipője. Emberi volt, de nemtelen. Az arcát nem mutatta. Odament az ablakhoz és kinézett (mert nyitva volt) Bokrok voltak alatta, láttam, mert felnőttek az ablakhoz. Kihajolt és körbenézett nem hallgatózik-e valaki. Ezt onnét tudom, hogy mindent éreztem vele kapcsolatban. Egyre féltem és nem tudtam magamhoz térni. Felém fordult és azt mondta menjek elé (a hangja is nemtelen..leírhatatlan) odamentem remegve nem tudtam a szemébe nézni csak lesütöttem azt éreztem meghalnék ha látnám a tekintetét. Annyi jött csak ki a torkomon: "Ki maga"?

Mire kinyitott egy könyvet én azt hittem összeesek...olyan erő volt körülötte. Tudtam, hogy az életemet olvassa. Aztán elkezdett szónokolva, hangosan valami ómagyar nyelvféleségben kántálni. Annyira félelmetes volt, szó szerint csak érezni lehetett az értelmét, a nyelv színte teljesen érthetetlen volt, de valami magyarhoz köze lehetett. Aztán odanézett a falra ahol észrevettem millió kép van és minden rólam és a családomról...(ilyen képek soha nem készültek) na akkor éreztem azt, hogy már nem bírom tovább.

Rám sem nézett és azt mondta:

"változtass a stílusodon, mert meg fogod bánni...elveszted akit szeretsz"

..."és a barátnőid...azokkal mi van...halottak?"

Ezután elment úgy ahogy jött...én hírtelen olyan sötétet láttam, mint amikor csukva a szemünk...már a testemet is jobban éreztem...ami úgy remegett mintha áramütne. A szívem majd kiugrott a helyéről. És nem tudtam megmozdulni...és jöttek ezek a fényes csíkok és mikor kinyitottam a szemem még mindig alig láttam tőlük. Őrülten féltem...TUDTAM, HOGY NEM ÁLMODTAM.

Naja volt is gond akkor a stílusommal, nem törődtem a barátnőimmel sem.

Erre (nem akarok hazudni, pontos dátumot már nem tudok)

kb.: 2 hétre megtudtam, hogy apám rákos...nem sokkal meg is halt. Nem tartottam vele fél éve a kapcsolatot, úgy összevesztünk. (szüleim elváltak voltak)

Ezen figyelmeztetés miatt sem változtattam buta stílusomon és már nem láttam többet...megbántam.

Zanzásítva ennyi.