Egyszerűen a sírás kerülget amikor tudom hogy nagy valószínűséggel nincs semmi az élet után. Mit tegyek?

NA leírtad!

" Imádok élni, minden apróságnak tudok örülni. Mindennek. "

Ez az első ami fontos aztán az életben szépen lassan elérkezel oda ahová kell (vagy választottad ) stb stb

Van egy életfeladatod is valószínű hamarosan meg is találod......és akkor tudni fogod h bizony mikor vége az életnek akkor csak a jelenlegi életednek van vége...és kérdés mennyit értél el ebből! :)

Semelyik elméletre nincs megfogható bizonyíték, ugyanakkor egyik családtagomat elnézve egyre inkább hajlok arra, hogy talán mégis van reinkarnáció.

Egy biztos, aki megszületik, meg is hal, a kérdés csak az, hogy a halál a vég, vagy egy kapu.

Ne rágódj ezen.

Nem tudjuk van - vagy nincs túlvilág, azonban ez a mostani élet egyszer mégis véget ér. Mondanak sokfélét a vallások, guruk, csakhogy épp engem az nem nagyon villanyoz fel, hogy azután majd energia leszek egy másik dimenzióban vagy épp Jézussal mondunk egymásnak szépeket a mennyben.

Én is igazságtalanul rövidnek érzem az életet, 40 leszek és bár nem készülök még eltávozni, de ez a 40 év ijesztően gyorsan telt el.

Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy örökké kellene élnünk - az egy nagyon nagy csapás lenne - de azt elviselném ha jó egészségben olyan 2 - 300 év lenne az emberi élet felső határa, azzal már kiegyeznék.

Tulajdonképpen mindent itt tudnék hagyni különösebb szívfájdalom nélkül - hiszen a születésem előtt sem éltem - egyedül az a gondolat tűnik elviselhetetlennek, hogy nem fogom többé látni a szeretteimet.