Normális, hogy ennyire érzékeny vagyok?

Mit tehetnék ez ellen? Legutóbb például volt egy ksfiú, akivel egy buszon szoktunk utazni...Reggel köszönt nekem, de annyira a gondolataimba merültem, hogy csak halkan köszöntem vissza amit biztos, hogy nem hallott. Aztán a buszon leejtett valamit, de sötét volt, nem találta meg. Én is nézelődtem, hol lehet, de énsem találtam, ő viszont nem látta, hogy segítettem volna megtalálni. Nem telt el 10 perc, egy kicsit elsírtam magam, mert az jutott eszembe, hogy talán megbántottam és most miattam rossz napja van. Akkor azon is sírtam, hogy nemrég elköltöztünk, és nem tudtam elköszönni a szomszéd idős házaspártól, akiket nagyon szerettem. Tehát nem is a saját dolgaimon sírok, hanem inkább más emberek miatt. Ha másnak rossz kedve van, nekem is, stb... Mit tehetnék ez ellen?