Hisztek a reinkarnációban?

Kedves SuperUrzu7,

Örültem, hogy végre hallottam felőled. Valóban hosszú oldalakon keresztül tárgyaltuk ki a gondolatainkat és ezt más is észrevette: 69-es hozzászóló :)

Azon pedig nem is csodálkozom, hogy az elméletem nem tudod teljes mértékben elfogadni, mégha logikus is. Ennek két oka is van. Az első hogy a világképünk teljesen más, más a véleményünk bizonyos dolgokról, más az ízlésünk a gondolkodásunk, mások a tapasztalataink, az emlékeink...

A másik dolog pedig ami nem enged közös nevezőre jutni az az, hogy nem ismered a teljes történetet és csak bizonyos részletek rákérdezésével próbálod megérteni az egész lényegét, mondanivalóját. Engedd meg hogy képléetesen magyarázzam ezt el.

Adott egy film amit nagy vonalakban elmesélek, legyen ez a Mátrix ha már úgyis felvetődött. Vannak kérdéseid amiket megválaszolok és kezd összeállni a kép, de mégsem olyan mintha te magad nézted volna meg, sőt! Elképzelhető, hogy ha meg is nézed, a végére még mindig ott sorakoznak a kérdéseid, mert nem értetted meg 100%-osan. Akkor hogyan is várhatnánk el, hogy megértsd az elméletet az én tolmácsolásom alapján, ha még a saját értelmezésedet is át kell gondolnod, hogy a helyére kerüljön minden?

Remélem így tiszta mit akarok mondani. A Mátrix pedig a lehető legjobb példa erre, a bonyolultsága miatt. :)

Egy másik felvetésed is megválaszolom:

" Ez olyan, mint ha otthonról mindig elmennél a vegyesboltba WC-ni. Ha van a lelkek világában iskola miért nem tanítják ezeket ott. Ha meg gyakorlati példa kell ott van az a végtelen üres tér, hát építsenek szimulációs kamrát. A térugráshoz képest az már piskóta, ráadásul kedvükre szabájozható a tesztkörnyezet. "

- Jó kérdések nagyon, tetszik a gondolkodásod és a szkeptikus hozzáállásod. Nem tudom említettem e már(tudod sok más helyre is írok és már nem emlékszem kinek mit írtam) de a lelkeknek azért szükséges a Földi élet, hogy olyan dolgokat tapasztalhassanak meg, amelyeket szellemi testben nem tehetnének. Először is, ha van tested, azt ki kell szolgálnod, etetni itatni, phentetni, szórakoztatni kell, különben megmujul :) tehát alázatosságot tanulsz önmagaddal szemben. Nem ignorálhatod a vágyaid, az érzéseid, a gondolataid, hisz ezek segítenek a fejlődésben. Aztán ott van a felelőség megtanulása amit magad illetve mások iránt érzel, hisz ebben a világban bármikor bajod eshet ha nem vigyázol illetve baja eshet másoknak a te hibádból adódóan. Odaát nem. Érdekes, de a türelem megtanulásában is segít ha van tested. Ha türelmetlen vagy az agresszivitást is meg kell tanulnod kezelni, így vagy úgy, de megtanítja veled az itteni élet, hogy mások ellen elkövetett tettlegeség vagy verbális bántalmazás nem kifizetődő. Az esetleges kellemetlen revansok, események észhez térítenek. Az önzetlenség is újfent fejleszthető a test által, hisz valamely cél érdekében akár a saját életed kockáztatásával is megmenthetsz másokat. Ezt egyesek a szakmájukkal egybe is kötik. Ennyi példa egyenlőre asszem elég és ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy mindezek test nélkül nem vagy csak alig fejlesztető tulajdonságok amik mellesleg rendkívül fontosak is egyben.

Ezenkívül csak címszavakban amik még testben tapasztalhatók meg: fájdalom, valaki elvesztése, kín, szenvedés, függőség, félelem(mondjuk magasságtól vagy állattól), végtag elvesztése. És most a jók: Testi örömök, önbizalom növelése új ruhákkal iletve testépítéssel, különböző kihívások leküzdése mely egy átlag embernek nem menne(határaik feszegetése) pl hegymászás, extrém sportok stb, egyéniség személyiségünk és öltözködésünk kialakításával, tehetség kibontakoztatása, új dolgok pl étel, ital harmóniájának kiötlése és élvezete, stb.

Mindezeket ismerete nélkülözhetetlen a fejlődéshez és elengedhetetlen ahhoz, hogy jobbá váljunk. Minden egyes tapasztalat egy újabb teszt ahhoz, hogy jobbá váljuk, a kérdés az, hogy felismerjük e ezt és élünk e vele, vagy ismét egy olyan csoportba soroljuk melyet mi találtunk ki a megoldatlan dolgokra: Probléma.

Bocs a hosszúra nyúlt bevezetőért, de hisz már ismersz :). Csak tisztázni akartam miért fontos a test a lélek számára és miért nem tudunk megtanulni meg mindet odaát az "iskola padban". Egyébként mellékesen amit megtanulsz csak akkor lesz igazán a tiéd, ha már csináltad is és van belőle tapasztalatod. Sőt, a saját tapasztalat, azaz ha valamire magadtól jössz rá sokkal erősebb élmény mint a tanult. A tanultat elfelejted, amire te jössz rá, szinte sosem felejted el többé. :)

Szóval, hogy miért nem építettek egy helyet a tapasztalat szerzés számára? Hisz megtették. Úgy hívják: Föld. Ez több mint egy egyszerű tapasztalat gyűjtő laborszoba. Itt nem egy dolgot gyűjtesz be, hanem sokkal többet, többet mint képzelnéd. A földön nem csak az emberek gyűjtenek tapasztalatokat, nem csak ők fejlődnek. Ahogy a 69-es hozzászólásban is olvashattad, a többi élő és nem-élőlény is ugyan úgy fejlődik, de erről már beszéltünk korábban. Tehát ha minden egyes élőlény számára ideális környezetet szerettünk volna kiépíteni(na ezen a mondaton én is meglepődtem, ezért is hagytam így, mert olyan mintha nem is én írnám ezeket a sorokat hanem csak közvetítenék(E/1-ban írtam)... Érdekes) szóval ha mindenki számára külön labor lenne fiktív élőlényekkel akik csak töltelék lények lennének a megfelelő környezet miatt akkor óriási tér kellene számukra, egy csomó felesleges lénnyel mely nem fejlődik csak van mert kellék. Szerintem inkább ez a logikátlan. Ha mindezeket a lényeket összesűrítjük egy bolygón és bizonyos szabályokkal kontrolláljuk őket és a populációt, akkor sokkal eredményesebb és nem utolsó sorban színesebb világot kaphatunk, ahol nem csak az adott dolog megtanulására lesz lehetőség, hanem a sokszínűségből adódóan plusz dolgok is elsajátíthatók ami nem mellékes szempont. A több ugyanis nem hátrány hanem előny.

Egyébként ha szétnézel a világban minden a legegyszerűbb dologra törekszik. Ami persze kétféleképpen értelmezhető kijelentés, mert a letisztult formák és gondolatokat előbb a bonyolultak előzik meg és ezek végkövetkeztetései az egyszerűek. Tudod, mint mondjuk a szólások. A mondanivalójuk mögött sokkal nagyobb tartalom bújik meg mint azt először hinnéd. Azaz a zsák a foltját megtalálja igazából sokkal többet takar, mint ez a pár szó amit leírtam.

Tehát egyszerűbb és logikusabb is egy nagy "laborkörnyezetet" létrehozni, mint sok kicsit. Szerintem legalább is.

"Ami viszont érdekelne, hogy az állatokkal és a növényekkel mi a helyzet?"

- Úgy vélem a 69-es válaszban minden benne van és a megfogalmazásért külön dícséret, mert én sem tudtam volna szebben. :) A tesztet én is ismertem szóval ez is alátámasztja, hogy még a növények is többek mint aminek mi gondoltuk őket korábban. És ha egy ilyen "primitív" létforma is képes ilyen nagyszerű dologra - ami ha belegondolunk igazából semmilyen evolúciós okot vagy okozatot nem feltételez - mint ez, akkor mire lehet képes maga az ember? Igazából csodálkozom, hogy eddig nem indult ilyesfajta kutatás az emberrel kapcsolatban mely feltárhatná mire/mikre is vagyunk képesek igazából. Az igazat megvallava vannak kísérletek, de vagy nem kap elég nagy nyilvánosságot, vagy úgy állítják be, mintha az valami ezós hülyeség lenne. Csak egy példa: Aura vizsgálat. Szomorú, hogy minden másra van pénz, az ilyen jellegű kutatások meg még csak említésre sem méltók. Remélem kimerítő választ kaptál, ha mégsem szívesen részletezem tovább a leírtakat.... :)

69-nek:

Örülök, hogy más is élvezi az ilyen jellegű beszélgetéseket, szívesen meghallgatnám a te véleményedet is a dolgokról, szóval ha van kedved, csatlakozz bátran! Amiket írtál én sem fogalmazhattam volna meg jobban, szóval gratula, nálam már van egy pirosad ;)

A legközelebbi viszont látásra,

Openyoureye

Tisztelt OpenYourEye,

:D "Viszont látásra?" Nem tagadom, személyesen tényleg jobb lenne beszélgetni, de ettől még sajnos csak levelezünk... Lényegtelen, csak tetszett.

Kivételesen haladok visszafele:

-Aura vizsgálatról már hallottam. Volt. Az eredmény volt az ami nem adott okot a felfújására. Mivel az elektromágneses mezőn illetve a hőenergiánkon kívűl semmit nem találtak. Semmi olyat nem érzékeltek amit a biológia ne magyarázna. Elektromágneses tere mindenkinek van, hőt mindenki generál és az emberi testek közelségével járó reakciók is normálisak voltak. Semmi újjat nem véltek felfedezni. Felteszem, nem is nagyon kereshettek, de ezt ugye nem szokás leírni.

-A növény primitív? Mihez képest? Az emberhez képest az, de egy papucsállatkához képes éppen ellenkezőleg. Összességében itt lényegtelen, hogy milyen fejlettségi fokon áll, hiszen a telepátia feltehetően az összes ma élő sejt birtokában van. Mint mondtam, ez egy sejt szintű nyelv függgetlen kommunikációs képesség. Olyan, mint a gravitáció. Bár fizikálisan nincs ott, de hat a fizikára. Egy folyamat ami egyszerre van is és nem is. Szóval esetünkben a fejlettségnek nincs szerepe. Inkább ránk nézve lehetne ciki, hogy még használjuk ezt a régi biológiát. Persze csak lehetne, mivel jó szolgálatot tesz a mindennapjainkban, így nem az.

-A primitívitásról viszont eszembe jutott egy másik dolog. Mi. Én úgy vélem, hogy az ember és a vallása olyan kapcsolaton áll, melyet gyengeség alkot. Egyszerűbb hinni egy viszonylag szebb igazságban, mint a belűlről rohadó világ valóságában. Én így gondolom. Egyik nagy filozófusunk akit mindenki ismer, (nem lövöm le a poént) vallásosan kezdte, majd a filozófia álltal ateista lett, végül ahogy azt előre megmondta öregedése során megint vallásossá vált. De ateistaként ő is sokatt foglalkozott a vallással és végül oda jutott, hogy az ember vallásossága egyszerűség alapú. Hogy még mindig könnyebb elfogadni a bemagyarázott igazságot, mint a megmagyarázott valóságot. És úgy vélem ez érthető is, hiszen mi is csak a legegyszerűbb megoldásokra vágyunk. Noha mindig vannak kivételek, ha csak magamból indulok ki.

-Tehát végeredményben a föld egy Mátrix film produkció? aha... így már világossá vált számomra a film története. Viccet félre téve ez már azért sok, nem? Mégis miért akarja ilyen elszántan tagadni az ember a földi élet lényegességét (Tudom, te pont nem tagadod, de ez átlagosan szól az emberekhez.)? Miért akarunk ilyen magasztos célokat? Időtlen életet? Tökéletességet? Mi a jó ezekben? Semmi. Magasztos célja bárkinek lehet a földön is. Az időtlen életbe az ember nem örülne, hanem őrűlne. Ha tökéletesek volnánk unalmassá és részben céltalanná válna az életünk. Kell ez nekünk? Miért vágyunk rá ilyen eltökélten? Miért menekülünk azelől akik mindig is voltunk? Erősen szkeptikus szavaim bár egyeseknek egyenesen sértőek lehetnek, de te ettől sokkal értelmesebb vagy. Tudod, csak választ akarok találni arra, amire eddig még nem leltem. Hiszen ezért folytatjuk ezt a levelezést is. Persze ezek a feltevések épp ennyire visszavezethetőek az én elméleteimre is. Elvégre átvitt értelemben én is menekülök valami elől. Remélem nem hat indulatosnak ez a bekezdés, ha igen tekintsd semmisnek a sorokat.

-A hosszú bevezető nem ,hogy nem zavart hanem egyenesen tetszett! De hiszen már ismersz! Értem. A két kérdésemre egy válasszal feleltél. Dícséretes. A cél egyértelmű az eszköz pedig a föld, mint teszt telep. Bámulatos, és még működhet is! Ehhez nincs is okom hozzáfűznöm bármit is.

-Jó, célunk jobbá válni. De mi van azokkal akiknek nem sikerül? Gyilkosok, vallási fanatikusok, politikusok (Az utolsót nem komolyan venni!), velük mi lesz? Aki élvezi ha rosszat tehet? Mert egyre több ilyen van... Nekik ez a jó tapasztalat. Akkor nekik ez marad meg? Anarhiára vágynak. Miért nem "csapják" őket ki a "suliból"?

-Ide csak annyit, hogy senki sem értheti 100%-an. Akkor már nem is hiheti? De abban igazad van, hogy itt velem van a gond. Én nem hinni akarom hanem tudni, és ez itt sajnos erős gát az elméleted és köztem. De ettől még csodálatot ébresztessz bennem a részletes és meglepően átgondolt válaszaiddal. Furcsa...

-Végül egy érdekesség ami lassan kezdte fúrni az oldalamat. Hogy te közel sem tűnsz szkeptikusnak velem szemben. Talán csak egyszerűen nem áll szándékodban kérdezni de lehet, hogy csak nem tudsz mit? Nem, ezt nem hiszem. Kérdezni mindig lehet. A kérdés, hogy van-e értelme a kérdésnek? Olyan kérdést ugyani fölösleges feltenni, amire már tudjuk a választ, ugye... De akkor meg miért nem érzek egy csepnyi szkeptikusságot sem felőled? Bár lehet, hogy csak én vagyok olyan szűk látókörű, hogy nem veszem észre a soraid között...

-Könyvet írhatnánk ezekről a levelezésekről. "Ég és Föld" címmel. Vennék mint a cukrot, afelől semmi kétségem. Frappáns válaszaid és a ki nem merülő kérdéseim. Bár ez valahol engem minősít... Na szép... Úgy érzem itt abba kell hagynom ezt a levelet, ehhez még korán van.

A legközelebbi levélig, SuperUrzu7!

Kedves SuperUrzu7

Mindenek előtt előrevetíteném, hogy a levelem eleje kicsit csípősre sikeredett hasonlóan a tiédhez, mert nem olvastam el az egész leveled egyben, hanem rögtön elkezdtem válaszolni, már az eléjén felvetődött dolgokra. Ha sértőnek éreznéd elnézésed kérem, de túlontúl sokáig tartana újrafogalmazni az egészet. Ráadásul csak többszöri nekifutásra sikrült befejeznem az írást, így a tagoltság is érezhető lesz benne, bocsi...

Aura vizsgálat:

- Szerintem a különböző dolgok vizsgálatához különböző műszerek is kellenek. Infra kamera nélkül semilyen más eszközzel nem fogod ugyan azt a dolgot látni. Ultrahangos vizsgálat során ugyancsak speciális műszer kell a test mélyebb rétegeinek felfedéséhez. A radar újfent új technológiát igényel. Mikrohullámú sütő nélük marad a gáz, ami ugye nem ugyan az az étel melegítéséhez. Ezekkel a példákkal arra akartam rámutatni, hogy aura vizsgálathoz is valószínűleg speciális műszerek kellenének, nem pedig a meglévők. Kicsit legyél már nyitottabb. Úgy vettem észre az utóbbi 2 beszélgetés során igencsak alábbhagyott az érdeklődésed és inkább támadóba ment át, hibát keresni minden áron. Bár engem nem zavar, hisz szívesen válaszolok, csak nem értem a változás okát...

"-A növény primitív? Mihez képest?"

- Félreértettél. A primitív szót idézőjelbe is tettem, mert az emberhez viszonyítottam a példámban, amit ha elolvasol ismét, észre is veheted, hogy mint példát említem, nem pedig degradálom:

És ha egy ilyen "primitív" létforma is képes ilyen nagyszerű dologra - ami ha belegondolunk igazából semmilyen evolúciós okot vagy okozatot nem feltételez - mint ez, akkor mire lehet képes maga az ember?

Egyébként érdekesen kezeled a dolgokat. Az aurát leírod, hogy megmagyarázható hő és elekrtomágnesen hullámokkal, viszont a Telepátiát a Gravitációval hozod egyenrangúan bizonyítható ténnyé. Hmm. Elég fura logika. Bár biztos van rá magyarázatod amit szívesen meg is hallgatnék. Már csak azért is mert a telepátiával sem foglalkozik semilyen tudomány, nem kutatják ugyan úgy ahogy az aurát sem. Ennek ellére neked bizos van egy cikked a telepátiáról amit olyan nyilvánvaló tényként kezelnek/említenek, mint a gravitációt ha már te is így teszel.

Idáig tart a keményebb rész, innen olvastam el az egész levelet, szóval innen változik a hangnem. Bocs még 1x.

" Én úgy vélem, hogy az ember és a vallása olyan kapcsolaton áll, melyet gyengeség alkot. Egyszerűbb hinni egy viszonylag szebb igazságban, mint a belűlről rohadó világ valóságában."

(itt egy kicsit filozofikus leszek, szóval ezt kihagyhatod ha akarod)

- Igazad van, sokkal jobb egy szebb világban hinni mint egy rothadóban. De miért jobb NEKED egy rothadó világban hinni inkább, mint egy szépben? Csak mert az érzékszerveiddel ezt tudod érzékelni attól ez valósabb mint bármi más? Vagy ennek a világnak a létezése kizárja egy másikét? Vegyünk példának egy vakot. Neki magyarázhatod milyen szépek a színek, meg hogy léteznek, az ő megítélkése és érzékelése alapján nem léteznek. Akkor most kinek higyjünk? Vagy a többség igazsága legyen a valóság? Azaz ha 7 milliárd ember mondja neki, hogy tényleg vannak színek de ő nem képes megtapasztalni akkor mondjon le a megtapasztalásáról és higyjen azoknak akik teljesen mást állítanak?

Menjünk tovább. Egy teljesen vak és siket ember milyen világot érzékel maga körül? Szinte semmit. És ez tekinthető igazságnak? Az ő szemszögéből igen, a miénkből nem.

Tehát amíg az emberek nem látnak a dolgok mögé addig nem is fogják megérteni miről is beszélek én. Viszont a ti szemléletetek nem zárja ki az enyén létezését. Az enyém nem leszűkíti, hanek kiegészíti azt amit ti valóságnak érzékeltek. Ezért fér meg egymás mellett a kettő. Én elfogadom a tiéteket, hisz ez természetesen létező dolog, ez tagadhatatlan. Viszont aki kíváncsi annak megmutathatom mi van még. Nem kell elhinni, hisz ebben a világban az érzékszerveink erre lettek kihegyezve, hogy az itteni dolgokkal foglalkozzanak, megtapasztalják és ebből vonjanak le tanulságot és ne az odaáttal foglalkozzanak. A könnyebb boldogulás érdekében viszont jó ismerni a gépezet működését. Gondolj csak bele. Ha van egy számítógéped és csak felhasználói szinten ismered, tudod használni, de ha valami gixi van akkor kell valaki aki kijavítsa a hibát. Ha viszont ismered a rendszert ki tudod javítani magad, vagy már alapból el sem követed azt. Egyszerű példa a mostanság programok telepítése közben felajánlott extra dolgok. Mondjuk fel akarsz tenni egy videó lejátszó progit, megkérdezi, hogy kell a böngészódbe extra kereső, plusz mondjuk átállítja a kezdőlapod a gyártó honlapjára. Aki kezdő, cask nyomkodja az okét meg next-et és feltesz minden szemetet. Aki már ért hozzá kiveszi a pipákat. Így elkerüli azt ami a kezdő kellemetlenségként fog megélni: Új kezdőlapja van plusz van még valami kereső sáv is a böngészőjében ami nem is kell neki.

Természetesen alapfelhasználóként(átlag emberként) is elboldogul a delikvens amíg le nem kell cserélni a gépet mert elavul(meghal), de mennyivel több lehetősége nyílik annak aki jártas a számítástechnikában és így szinte azt tehet a géppel amit csak akar. Erről az alap felhasználó még csak nem is álmodik.

A félreértések elkerülése végett, mert már előfordult párszor, nem úgy gondolok magamra mint aki mindenki felett áll és ismer mindent és nekem mennyivel jobb, hanem én is mint mindenki más megpróbálom megérteni az élet működését és úgy látom az elgonolásaim helyesek. Nap mint nap találkozok olyan eseményekkel melyet más logikátlannak és ésszerűtlennek tart, nekem viszont evidens, hogy az bekövetkezett. Számomra nem oly meglepő jópár dolog mint másoknak. Ha fellengzősen hangzik amit írtam, sajnos nem értettél meg és ez az én hibám, mert nem tudom rendesen elmagyarázni a dolgokat, de hidd el én próbálom. De nem egyszerű.

" Egyik nagy filozófusunk akit mindenki ismer, (nem lövöm le a poént) vallásosan kezdte, majd a filozófia álltal ateista lett, végül ahogy azt előre megmondta öregedése során megint vallásossá vált. De ateistaként ő is sokatt foglalkozott a vallással és végül oda jutott, hogy az ember vallásossága egyszerűség alapú. Hogy még mindig könnyebb elfogadni a bemagyarázott igazságot, mint a megmagyarázott valóságot."

- Az utosó mondatra reagálnék: Szerintem nem. Én mint már korábban említettem, könnyebben fogadom el azt ami logikus és ésszerű mint bármi mást. Logika útján engem könnyem meg lehet győzni. Én nem azért lettem először vallásos majd pedig távolodtam el tőle, mert azt gondoltam: Fúú de jó, itt azt mondják örökké élhetünk, én is soká akarok élni. Nem. Korábban míg nem foglakoztam vallásokkal úgy gondoltam, hogy én biztos nem szeretnék örökké élni még a mennyben sem, mert dög unalmas lehet egy idő után. Ez egyáltalán nem motivált engem. Gyerekként pedig nem igazán foglalkoztatott a halál, miért féltem volna tőle? Nem jelentett számomra semmit, ezért sem kerestem kiutat a vallások irányába. Mégis, mint már írtam az Isten létének tudata megvolt bennem ami később kiegészült a lélek fejlődésének lehetőségével. Számomra ez logikusnak tűnt és tűnik mind a mai napig ami feloldotta az első kételyem: unalom az örökkévalóságig. Nem. Inkább tanulás és fejlődés az örökkévalóságig. Vajon az ember megelégszik azzal a tudással amit mondjuk 20 éves koráig megszerzett. nem kevés, el kell ismerni. Szerintem nem. Mindig vágyik valami új tudásra sosem elég, ha pedig nem tanul semmi újat, megfeneklik, eltompul az agya és csak halvány önmaga lesz korábbi valójának. A fejlődési vágy a vérünkben van, vajon ez jellemző az állatokra is? Honnan ez a vágy? Miért van mindenkiben benne? Nem mondom, hogy nincs ember aki a földre ül és nem kel fel többé, de 98% -ban benne van a tenni akarás. És te azt mondod, hogy mindez a semmiért, hisz az életünk végén úgyis elveszik minden tudás mit felhalmoztunk? Akkor szerintem felesleges élni is. Igaz is és nem nagyon kérdezek, amit te szóvá is tetél, most feltennék egy kérdést. Mi az élet értelme szerinted? Mi a célja az életnek?

"-Tehát végeredményben a föld egy Mátrix film produkció? aha... így már világossá vált számomra a film története. Viccet félre téve ez már azért sok, nem?"

- Ismét félre értettél. A példa az példa, nem pedig tény vagy kijelentés. Sosem mondtam, hogy mi egy mátrixban élünk, csupán azt magyaráztam, hogy ha egy filmet saját magad nézel meg, még akkor is vannak kérdéseid a végén, mert nem volt elég világos. Hát még ha valaki csakk nagy körvonalakban mesél róla, akkor még homályosabb az egész. Erre akartam rámutatni, nem pedig azt mondtam, hogy egy mátrixban élünk. Mondhattam volna a harcosok klubbját, vagy a transz című filmet, esetleg a viharszigetet, mert mindhárom zseniális csavarral teli film és nehéz kibogozni még nézve is a cselekményt, nemhogy elmesélve.

"Miért akarunk ilyen magasztos célokat? Időtlen életet? Tökéletességet? Mi a jó ezekben? Semmi."

- Mert értelmet ad az életnek ugyan úgy ahogy a mindennapi teendők a hétköznapjaidnak. Ha tudod van még mit tenni, akkor nyugodt vagy(viszonylag) viszont ha már nincs mit tenni azonnal elkezd járni az agyad, mit is csinálj, tétlennek érzed magad, vagy haszontalannak. Ezek után elképzelhetetlen az ember számára, hogy ennek bármikor is vége szakadhat, akár a halál miatt is. Talán mert legbelül tudja, hogy az élet nem ilyen rövid, nem tudom. Mire jó a tökéletesség? Szerintem tökéleteset alkotni azért jó, mert másokat gyönyörködtet. Ezzel is hozzájárulhat az ember ahhoz, hogy ne csak egy átlagos mindennapi dolgot alkosson, hanem valami kitűnőt, különlegeset. Szerintem ezek nélkül elég sivár életünk lenne. Aki nem amíciózus, nincsenek tervei, vágyai, arra az emberre nehéz példaképként tekinteni. De egyébként ha már itt tartunk had kérdezzek vissza: Mire jó magasztos célok nélkül élni, rövid ideig? Mi a jó ebben, hogy sokan körmük szakadtáig védik ezt az eszmét?

"Az időtlen életbe az ember nem örülne, hanem őrűlne. Ha tökéletesek volnánk unalmassá és részben céltalanná válna az életünk. Kell ez nekünk? Miért vágyunk rá ilyen eltökélten? Miért menekülünk azelől akik mindig is voltunk? "

- Azzal a világképpel ami sok embernek van, azzal biztosan beleőrülne. Nem látnak mást az életből csak szenvedést, kuporgatást, meghunyázkodást és beletörődést. Így én sem vágnék az örök életre. Viszonz ha felnyilna a szemük és tegyük fel hogy a következők történnek:

Minden ember számára nyilvánvalóvá válna, hogy az élet értelme a fejlődés és azért vagyunk még mindig itt, abban a helyzetben amiben, mert eddig nem foglalkozunk azzal, mi az oka a nyomorunknak, hanem csak a lyukakat próbáltuk befoltozni. Innentől kezdve minden ember számára világossá válna, (mikor kipróbálná) hogy ha a dolgok mélyére néz és megoldja a karmikus problémáját, akkor az egyszerűen eltűnik. Nem lesz többé és ennyivel is egyszerűbb, könyebb lenne az élete. Természetesen senki nem lenne teljesen felszabadult, hisz újabb dolgok kerülnének a helyükre, de már ismernék a megoldás kulcsát és ha tesznek érte azt is simán legyőzhetik. Együtt sokkal többet ismernénk meg az odatátból és ennek a világnak is a működéséből, így értenénk az ok okozati láncot amit jelen esetben csak az okozati végénél figyelünk és csodálkozunk miért van világválság, miért szenvednek az emberek, miért vannak háborúk...

Szerintem a jobb megértés nem visszalökne hanem előre repítene a fejlődéésben. De tegyük fel, hogy NINCS IGAZAM. Minez cak kitaláció és ha meghalunk akkor tényleg nincs semmi. (Bár én ezt erősen cáfolom, mert olyan felismeréseim voltak, ami miatt 100%-ban niztos vagyok hogy ez így van.) Szóval ott tartottam, hogy nincs semmi a halál után: Abban az esetben is mi történne? Az emberek megpróbáltak volna valamivel jobbá válni, szerethetőbbé, odaadóbbá, többé minit korábban. Ez tényleg olyan nagy baj? Szerintem nem. De nézzük a te szemszögedből a dolgokat.

Most tételezzük fel, hogy nekem van igazam és a te állításaidat követik az emberek:

A vezérirány elv a Carpe Diem azaz élj a mának. Ne törődj senkivel, lépj át mindenkin, hizs a te karriered a legfontosabb, ha kövér vagy ne tégy ellene fogadjanak el mások, ha "csak" (és azt idézéjelben, mert régen ennyi is elég volt) egy szakmád van azzal kitörölheted a segged és ha a főnök beszél neked kuss a neved. A házasság nem fontos ma már, ha nem tetszik a párod, nehogy tégy érte valamit, válj el, lesz másik. Az a menő akinek a legtöbb pénze van és annak is van igaza, mindig. A vallást tiporjuk el, mert hülyeség csak jóra tanít vagy egy kis tiszteletre, de ma már erre nincs szükség. Ha szép csendben lenyomtad a 35 évet egy munkahelyen talán lezs elég pénzed, hogy kihúzd még 10-20 évig aztán jobb ha elpatkolsz, mert már így is sokba vagy.

Ne haragudj, de nekem ez jön le a mai világból, lehet szélsőséges, de annek kell lennie, hogy észrevedd: van benne valami.

És most a kérdés: Te melyik világban szertnél éni?

Egyébként valószínűleg nem értesz egyet az ábrázolt két világgal, hisz te más szemszögből nézed a dolgokat, de ha gondolod, fest le nekem te is a kép világképet, hogy lássam te hogy látod a dolgokat. És talán én is tanulok belőle valami fontosat.

Ezért is gondolom úgy, hogy azzal a világképpel amit másodjára festettem le, abból én sem kérnék folytatást, örök életet stb. De a végtelen(és ezt ugye nehéz felfogni) fejlődési lehetőséget és kutatási lehetőséget, megismerést, ugye te sem hagynád ki. Képzeld el úgy a világog, hogy csak mondjuk mindig újászületsz és követheted az ember fejlődését, vívmányait stb. Nem lenne érdekes eljutni a világúrbe? Úgy játékokat kitalálni amikben már mint élő szereplők játszhatnánk a virtuális valóságban? Esetleg új képességeink lehetnének, mint mondjuk a telepátia(ahogy te is említetted) de magas szinten? Láttad már Az erő krónikája című filmet? Ajánlom figyelmedbe, nagyon jól szemlélteti, az új tulajdonságok kifejlődését és használatának veszélyeit. Téged ez tényleg nem villanyoz fel? Hogy újabbnál újabb dolgokat fedeznek fel és ismerhetünk meg? Remélem ezzel a példával rá tudtam kellően mutatni, hogy a fejlődés jó, értelmes és ÉRDEMES!

A tökéletességet pedig bármily meglepő senki sem érheti el. Még az atya úristen sem. Ő is folyamatosan fejlődik, okul és tanul. Igaz már milliárdszor bonyolultabb módon mint mi, de ezen az úton indult el talán ő is. Ha neki jó, nekünk miért ne lenne?

Be kell fejeznem, túl sokat íram és egy csomó minden elveszett mert a rendszer kitörölte a többletet..

De ismét neki állok és befejezem a következő kommentben...

Tehát a folytatás:

És hogy miért vágyunk rá olyan eltökélten? Mert benne van a vérünkben. Egyik állat sem követi a példánkat. Csak mi emberek vagyunk eme megtiszteltetésben. És ezt is elkótyavetyéljük. Lassan, nagyon lassan fejlődünk. És itt nem a technikai fejlődésre gondolok. Az emberségre. Ezer évek kellettek, hogy embertársainkat ne kutyának tekintsük, hanem emberszámba vegyük és eltöröljük a rabszolgaságot. Tudod erről beszélek én. Nem az okostelefon számít hanem az, hogy még mind a mai napig azért dúlnak háborúk, mert a másik ember színe más, vagy másban hisz, vagy mert neki több van. De azért én meg nem mozdízanám a kisujjam sem, hogy nekem is legyen munkával. Nem, inkább elveszem. Na látod itt a baj. Hány ezer év kell még hogy elteljen ahhoz, hogy az ember saját maga dolgozzon meg azért ami kell neki és ne akarja erővel elvennin a másiktól. Én már nem akarom. És te?

És hogy miért vágyunk rá olyan eltökélten? Mert benne van a vérünkben. Egyik állat sem követi a példánkat. Csak mi emberek vagyunk eme megtiszteltetésben. És ezt is elkótyavetyéljük. Lassan, nagyon lassan fejlődünk. És itt nem a technikai fejlődésre gondolok. Az emberségre. Ezer évek kellettek, hogy embertársainkat ne kutyának tekintsük, hanem emberszámba vegyük és eltöröljük a rabszolgaságot. Tudod erről beszélek én. Nem az okostelefon számít hanem az, hogy még mind a mai napig azért dúlnak háborúk, mert a másik ember színe más, vagy másban hisz, vagy mert neki több van. De azért én meg nem mozdízanám a kisujjam sem, hogy nekem is legyen munkával, nem inkább elveszem erővel. Na látod ez itt a baj. Hány ezer év kell még hogy elteljen ahhoz, hogy az ember saját maga dolgozzon meg azért ami kell neki és ne akarja erővel elvennin a másiktól. Én már nem akarom. És te? És meddig is volt ez így? Amíg ki nem másztunk a tudatlanság mocsarából. Csak egy egyszerű példa: Szerinted egy jólmenő jogász hagyná, hogy a főnöke azt mondja, ma bent maradsz túlórázni és nem lesz kifizetve csak normál órabébe? Nem! És tudod miért? Mert tudja, hogy ez jogtalan, nem fair és csak ki akarja használni őt. Semmi más nem kell csak ismeretet szerezni. Milyen igaz a mondás: A TUDÁS SZABADDÁ TESZ.

"Miért menekülünk azelől akik mindig is voltunk? "

- Menekülni menekülünk, valóban. De nem az elől ami elől gondolod. Mi szabad szellemű kreatív lények vagyunk és nem szertjük ha megbéklyóznak minket. Az elől menekülünk igzából amivé tenni szeretnének minket: Zombikká akik szó nélkük fizetik az daót és nem kérdeznek semmit. Mi nem ezek voltunk, vagyunk és nem is leszünk. Mi többek vagyunkl ennél. Én nem akarok visszamászni a tudatlanságba, hanem inkább ki szeretném nyitni a tudás ablakát a világra. Mi nem robotok vagyunk akiket csak kényükre kedvükre iráyníthatnak.

Azt látom rajtad, hogy válaszokat keresel, de próbálj meg egy kicsit önállóbb lenni. Ne másoktól akard megtudni valami jó e valami. Próbáld ki. Ha neked jó, ne halgass másokra. Ez olyan mint egy film, neked tetszhet attól hogy mindenki lehúzza. És ne félj megkérdőjelezni dolgokat a világban. Ha valamiről más a véleményed, legyen úgy. Ne akarj senkihez sem tartozni, hisz senki sem tartozik hozzád. Gondold újra az életed és ha valami nem tetszik változtassa rajta. Hidd el ezekből az apró változtatásokból olyan óriási önbizalmat, magabiztosságot és kitartást építhetsz fel magadnak melyről mások csak álmodnak. Ha teszel valamit az önmagadért tedd, mert senki ismétlem senki sem fog odajönni hozzád, hogy ezt jól csináltad barátom. De az apró célkitűzésekből fakadó sikerélmény olyan erőssé tesz, hogy az élet nem lesz képes eléd olyan akadályz gördíteni, melyet ne tudnál átugrani, megkerülni, vagy egyszerűen porrá törni. És ezekből a tapasztalatokból merítve könnyedén megoldod majd mások problémáját is. Hisz ha nálad minden rendben van, jól mennek a dolgok, akkor simán jut idő, hogy másokat is megsegíts. Hidd el, azok az apró sikerélmények amik a saját életed igazgatása közben értek semmivé foszlanak, ha rájössz mekkora élmény másokat is megsegíteni úgy , hogy nem kényszerből teszel meg egy szivességet. Ismét egy fontos közmondáshoz érkeztünk: Jobb adni, mint kapni! A saját erőfeszítéseid önmagadért nem másokt, hanem téged tesznek erősebbé. A felismeréseid pedig téged óvnak majd az elkövetkezendő időkben. Te már nem fogsz aggódni, mert háború van Syriában, mert már tudni fogod mi miért van. Minnél jobban beleásod magad a világ megismerésébe és legfőképp a saját magad megismerésébe annál könnyebbé válik az életed majd. Ezután már nem úgy fogod gondolni, hogy menekülünk a rosz elől és nem érted miért, hanem te leszel az első köztük aki vezeti őket. Kár, hogy sok gondolatom odaveszett a fostos helyhiány miatt, de volt benne pár jó gondolat...

Bocs ha kicsit filozofikusra sikeredett. Hisz ismersz... :)

Tehát akkor most a kérdéseid:

"Jó, célunk jobbá válni. De mi van azokkal akiknek nem sikerül? Gyilkosok, vallási fanatikusok, politikusok (Az utolsót nem komolyan venni!), velük mi lesz?"

- Mindenki fejlődik. Szerinted a gyilkos sosem bánja meg amit tett? A valllási fanatikusoknak nincsenek felismeréseik? A politikusok bábok és ezt ők is tudják.

Egyszer mindenkit utól és a halál, ez elől nincs kibúvó. És ilyenkor bizony komolyan elbeszélgetnek velük. Megmutatják más szemszögből is a cselkedeteik súlyát. A baj ott kezdődik, hogy az emberek egy élettel számolnak csak. Azt hiszik, hogy ha ebben az életben nem kapja meg a méltó büntetését a rossz, akkor az el van felejtve. Ezért is hibás a képlet miszerint egyszer élünk. Egyébként mindeni azt várja, hogy a rossz megkapja azt ami jár neki, igaz? Mert lelkünk mélyén tudjuk, hogy rosszat tett és ez nem maradhat büntetlenül. Úgy az igazságos ha megkapja mindenki azt ami jár neki. Ezért is van ez a nagy zavarodottság a világban, hogy sokan éheznek meghalnak míg mások dőzsölnek. Szeretnél te is törvényen kívüli lenni? Szeretnél mások kárán meggazdagodni? Szeretnél úgy megkapni bármit is amiért igazából nem tettél semmi? Nem valószínű. Persze ha akarod, csatlakozz bátran az alvilághoz, de a lelked mélyén tudni fogod, hogy amit teszel az nem jó és előbb vagy utóbb el fognak számoltatni érte. Azok az emberek akik ezeket csinálják még igencsak a tudatlanság mocsarában fetrengenek és remélik, hogy sosem kapják el őket. Az a pár millió ember is azt remélte akik a börtönben senyvednek. És megérte vajon? Ideig óráig másom kárán élvezkedni? Ha tudatában vagy annak, hogy van több életed is, vajon akkor is megteszed ezeket ha tudod, hogy a büntetést nem kerülheted el? Büntetés ide vagy oda, én úgy gondolom, nem szívesen okoznék másnak kárt, hogy nekem jobb legyen. Akkor inkább nekem sem legyen jobb.

"Aki élvezi ha rosszat tehet? Mert egyre több ilyen van... Nekik ez a jó tapasztalat. Akkor nekik ez marad meg? Anarhiára vágynak. Miért nem "csapják" őket ki a "suliból"? "

- Élvezik. Ideig óráig. De vajon élveznék e ha tudnák a büntetés nem marad el? Igazából ők is tudják, hogy amit tesznek az nem jó, de mivel ők abban a hitben élnek, hogy ha okosak akkor soha nem fogja őket elkapni, így természetesen megteszik. Látod, ha ismernék a következményt, valószínűleg márképp tennének, de míg a társadalom nem jut el erre a szintre és úgy nőnek fel, hogy ma élünk lehet holnap meghalunk és kész ennyi, addig ne is várjunk változást. Látod, ennyivel is okosabb lettél, hogy tudod miért bűnöznek az emberek. Jobban megérted őket és magadat is. A "suliból" meg:

1, nem csaknapnak ki senkit. Ha valaki elégtelen osztályzatot kap azt sem küldik el, hogy menj haza fiam, remémytelen eset vagy. Nem. Lehetőséget kap javítani.

2, Nincs hova kicsapni. E A lélek ha meg lett teremtve, már nem fogják megsemmisíteni. Van aki lassabban tanul, van aki gyorsabba. Van ilyen. Aki lassabban fejlődik azt több entitás veszti pártfogásba odaát, megpróbálják megértetni vele miért rossz az amit tett és felkészítik eg yújabb életre ahol korlátozottabb esélyei lesznek, hogy elkallódjon. Mondjuk egy szigorú nevelés áltel, vagy olyan helyzetbe rakják amelyből már csak előre lehet haladni, ettől lejjebb nem lehet csúszni.

"-Ide csak annyit, hogy senki sem értheti 100%-an. Akkor már nem is hiheti? De abban igazad van, hogy itt velem van a gond. Én nem hinni akarom hanem tudni, és ez itt sajnos erős gát az elméleted és köztem. De ettől még csodálatot ébresztessz bennem a részletes és meglepően átgondolt válaszaiddal. Furcsa... "

- Tehát nem hinni akarod hanem tudni? Előtted a lehetőség. Szerinted ez a beszélgetés véletlenül alakult így köztünk. Szerinted véletlenül törtődött amit korábban írtam? NEM. Amit korábban írtam neked azért törlődött, mert vagy túl sok infót osztottam meg veled, amiket még nem kell tudod,(mert tényleg elég mélyen belementem) vagy úgy fogalmaztam ami rossz irányba terelt volna, nem amerre most visz az olvasás közben. Már alapban az érdeklődésed is figyelemre méltó egy szkeptikus részéről, hisz a legtöbben csak legyintenének, hogy hülyeség. Te nem! Te különleges vagy. Nyitott. Más, mint a többi. A szkepticizmusod pedig nagyon jó szolgálatot fog tenni neked a jövőben, hisz ez lesz a szűrőd, amivel kiszűröd az igaz és hamis információkat amik ezek után egyre gyakrabban fognak érkezni. Csak ne felejts el kíváncsi és egyben kétkedő is lenni! Lásd meg ha egy alkalom adódik arra, hogy új dolgokat ismerj meg. Engedd meg, hogy megtegyem az első ilyen lépst irányodba egy videóval. Balogh Béla egy hídépítő mérnök, aki úgy kereste az igazságot mint te. Szkeptikus volt, de kíváncsi is egyben. Tudta, hogy az a világkép amit elé vetítenek hamis. És elkezdett megképrdőjelezni dolgokat. Az ember kialakulásáról, a gondolat erejéről stb. Számomra mikor először találkoztam vele, nagyon meglepő volt, mert olyan dolgokról beszélt amikre én magam jöttem rá. Ő pedig ugyan erre jött rá teljesen máshogy, így megerősített a hitemben, hogy amit elgondoltam az úgy jó és helyes.

Igazából, most belegondolva ezelőtt mikor még hívő keresztény voltam is volt ilyen gondolat ébresztő videó/videók amit Balogh Béla irányába terelgettek csendesen. Lehet előbb ezekbe kellene belepillantanod. Ha neked az túlságosan vallásos, ugorj nyugodtan Béla vidóihoz, azok kevésbé azok.

http://www.youtube.com/watch?v=k47ithiqAmU&list=PLeWkeG1p7g1..

Balogh Béla - Paradigmaváltás.

http://www.youtube.com/watch?v=A2P-2aWkOwE

Lelki fejlődésről:

http://www.youtube.com/watch?v=dTrZcaBPEbw&list=PLeWkeG1p7g1..

Remélem neked is annyit segítenek majd, mint nekem az élet megértését illetően.

Ezt írtad ami igencsak hízelgő és nagyon jól esett:

"De ettől még csodálatot ébresztessz bennem a részletes és meglepően átgondolt válaszaiddal. Furcsa... "

- Látod, ha van benne valami és megfog akkor annak van valami oka, nem? Lehet igazak az állításaim? Hogy érzed, ha most teljesen félretehetnél minden előítéletet és tudást amivel most jelenleg rendelkezel és mondjuk, mint előről kezdhetnéd a "játékot"(életet) akkor melyik oldalon szeretnél állni? Ha mindkét oldal hihető és logikus, akkor melyik az amelyik szimpatikusabb? Akkor válaszd azt, mindegy hogy melyik hisz előbb vagy utóbb mindenflkeképpen kideül, melyik is a valóság és melyik az amelyiket csak el akarják veled hitetni. Egyébként, mint már mondottam, a kétkedő hozzáállás segíthet abban, hogy kibogozd, igaz e egy elgondolás vagy hamis. Mindaddig míg logikus és értelmes, addig nyugodtan követheted, hisz az egész élet logikus és értelmes, miért épp az igazság ne lenne az?

"Végül egy érdekesség ami lassan kezdte fúrni az oldalamat. Hogy te közel sem tűnsz szkeptikusnak velem szemben. "

- Miben kellene kételkednem? A kérdéseidben? Ezek mind nyilvánvaló kérdések, ne hidd, hogy én nem tettem fel ugyan ezeket korábban. És mint neked is, válaszok is érkeztek a kérdéseimre. Igaz, nem ily módon, de nem is az számít. A lényeg, hogy ha kérsz megadatik, ha kopogsz megnyittatik(hogy egy kis vallást is csempésszek a beszélgetésbe). Tudod a vallás is csak egy út az igazság felé. Valaki ezt választja, valaki egy másikat. De minden út rómába vezet, ha érted mire gondolok. :) A lényeg, hogy nekem igazából, hogy durván fogalmazzak: Nyolc hogy az emberek többsége miben hisz. Valaki még a tudósok által felvázolt világképet sem érti, hogy várhatnám el, hogy megértse azt amit, mint te is egy tanult értelmiségi is aki tisztában van rengeteg mindennel is kétkedve fogad? De nagyon ritkaság számba megy, hogy bárkivel is komolyan elbeszélgethessek ezekről a dolgokról úgy, hogy kétkedve fogadja az elmondottakat. Így lehetőségem nyílik átgondolni és leírni azt amit gondolok a világról és ezáltal nem egyedül próbálom megcáfolni(és ezáltal erősebbé tenni) hanem egy olyas valakivel, aki nem is ismeri az egész nézetet. Ha nem ismered, betévedhetsz oda is ahol még én sem jártam soha és talán fény derülhet arra is, hogy ha mindez a kitaláció az én agyszüleményem lenne. Bár ebben erősen kételkedem, ezért is merem alávetni bármely próbának akár külső személy által is. Én ugyan úgy, mint te keresem a hibákat, csak én belülről, te pedig kívülről segítesz nekem. Amiért nem tudom említettem e már: NAGYON-NAGYON HÁLÁS VAGYOK.

Ha csak ennyibe maradna is a beszélgetés, mint most, akkor is elmondhatnám: Rengeteget tanultam tőled, TE egy igazi sorsfordító voltál az életemben, ami valljuk be, nem sok akad egy ember életében. :)

"A kérdés, hogy van-e értelme a kérdésnek? Olyan kérdést ugyani fölösleges feltenni, amire már tudjuk a választ, ugye... "

- A kérdésnek mindig van értelme. A válasz az ami attól függően változik, milyen a te lelki világod. A kérdést feltenni pedig sosem felesleges, hisz vagy megerősít, vagy elbizonytalanít, de mindenképpen megváltoztat.

"-Könyvet írhatnánk ezekről a levelezésekről. "Ég és Föld" címmel."

- Ez mekkora egy ötlet, a címe meg egyenesen tökéletes! Nagyon tetszik az ötlet, lehet ez egy új fejezet kezdete az életünkben. Lehet a mostani sorok lesznek az első fejezet lapjain amit milliók olvasnak majd :) Viccet félretéve, már komolyan gondolkodtam és más is mondta, hogy le kéne írnom a gondolataim, csak épp nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Magamnak tegyek fel kérdéseket és arról írjak? Hülyeség. Ha pedig csak úgy elkezdem írni, sosem lesz vége. Hisz látod, egy egyszerű kommentem is több oldalra nyúlik. Ahogy írom, úgy jönnek az úkabb gondolatok. De kell valaki aki külsősként friss gondolatokat ébreszt bennem. És ez lehetnél TE.

Heh, :) Tök jó volt eljátszani ezzel a könyv gondolattal. Igazából nem akarok terhelni senikit semmivel, csak segíteni annak akinek kérdése akad.

Na én is megpróbálom befejezni a szófosást, mert sosem lesz vége. Remélem kielégítő választ kaptál mindenre. Ha nem nagy kérés, írhatnál még néhány kérdést, úgy élvezem megválaszolni őket :) Köszi!

Öszinte Tisztelettel,

Openyoureye

Tisztelt OpenYourEye,

először is kérem ne vegye támadónak az előző levelemet. Remélem tudja, hogy eszem ágában sem lenne támadni önt, pont ellenkezőleg. Tudja, amikor felteszek egy kérdést, azt először mindig magamnak teszem fel. Ez meg sajnos azzal jár, hogy ha elfogult vagyok magammal szemben a kérdésben is megmutatkozik. Ígérem, mostantól kétszer annyira figyelek erre. A másik, hogy itt az átlagra gondoltam, csupán elfelejtettem oda írni. Én nagyon jól tudom, hogy benned meg sem fordúltak ilyen elrugaszkodott dolgok. Csak láncszerűen írtam amire gondoltam, hátha tudsz rá választ.

Ezzel a két válasszal túl teljesített az eddigi leghosszabb válaszomat is. Egyszerűen fantasztikus lett! Öröm volt olvasni még annak ellenére is, hogy csepnyit rosszúl esett előző levelem. Természetesen érthető is, hoszen elszaladt velem a ló. Mivel kétszer is átolvastam a két választ így kimerűltem, most nem igazán tudnék racionális kérdéseket feltenni, de legkésőbb hólnapra pótolom.

A könyvről meg csak annyit, hogy rám bármikor számíthatsz! Úgy érzem lenne rá kereslet.

A kérdésre meg, mi szerint én melyiknek örülnék jobban a válasz egyértelműbb. A te világnézeted messze csábítóbb. Csak hogy tudom azt is, hogy mert akarok valamit az nem feltétlen lessz úgy. hh... Bár, könnyen meglehet, hogy valójában pont arra vágyok amit én gondolok és akkor felcserélődik az egyenlet két oldala. Ebbe majd holnap belemegyek.

Végezetűl szeretném tisztázni, hogy nem állok a tudomány oldalán. Megvetem őket amiért elkövetik a legnagyobb hibát a tudás történelmében. Állítanak. Sorra olyanokat állítanak, melyket nem szabadna. Feltételezni lehet nyugottan, de ők állítanak. Mindig is ez volt a baj a különböző korai "tudományokkal".

Mély tisztelettel SuperUrzu7

Kedves SuperUrzu7

Nem tudom véletlen volt e a válaszod elején a magázódás, de azt inkább hagyjuk, ha kérhetem. Túl személytelen. Valójában asszem én is túlreagáltam ezt a dolgot, nem gondolom, hogy bármi okod is lenne támadni engem, még ha a nézeteink ellentétesek is. Eddig is tudtunk normálisan kommunikálni és ha rajtam múlik, ez után is menni fog. Bocs ha emiatt kellemetlenül érezted magad. Annak pedig kiváltképp örülök ha tetszett a válasz, a terjedelme viszont engem is meglepett... :)

Remélem hamarosan hallok felőled. Legyen szép napod! :)

Üdv,

Openyoureye

Ejha jó hosszúra sikeredett ez a beszélgetés :D

Én még nem olvastam végig az összes kommentet,de majd délután.

Vissza a kérdezőhöz : én szerintem a nem létezik reinkarnáció,akkor gyerünk,mindent bele éljük az életünket,szeressük minden erőnkkel a szeretteinket,próbáljunk ki mindent,ismeejünk meg minnél több embert,becsüljünk meg mindent,mindenkit!Ha meg van reinkarnáció,akkor semmi gond ;)

Minden esetre azért megnyugtatók azok a halálközeli élmémyek.Ha tényleg azt látták,és nem csak kamuztak.

<3

Előző vagyok:

Nagyon jó érzés ilyen inteligens embereket hallgatni :) Tényleg..megindító.

A végén úgy is mind megtudjuk a valóságot.Csak azt már nem tudjuk elmondani másnak :/ Nem véletlen.