Hisztek a reinkarnációban?

Lám végre egy jó visszavágás. Valóban nem szabad mindig a logikára hagyatkozni. De hogy válaszoljak a kérdésedre nincs, nincs értelme élni. Ha végig gondolod semmi értelme élni pusztán egy lehetőség, nem muszáj kihasználni. Rengetegen úgy élik le életüket, hogy semmit nem tesznek. Így valóban nincs értelme. A sündisznóról meg csak annyit. Látsz egy piros, és egy kék karton körlapot. Választanod kell, hogy melyiket veszed el. Te mit választanál? Biztos megvan annak is a magyarázata. Talán jobban kedveled azt a színt, de az is lehet, hogy nem rég pont egy olyan színt láttál, és benned maradt. Talán csak több kapcsolatod volt vele. A döntéseink sem véletlenek, még ha annak is tűnnek. A több éves külső, belső hatások által levont következtetések eredménye a döntés. Csupán ennyi hatás után már véletlenszerűnek tűnik. De nem az. Mindig befolyásolja valami. Pont ezért lehet kiismerni az embert, ha elég sokáig figyeled (itt évekre gondolok).

A sündisznó esetében talán kézenfekvő volt a tüske. Lehet, a szervezete pont ehhez szűkséges alkotókat halmozott fől melléktermékként. Lehet, hogy csupán a környezetében ez volt az előnyösebb döntés. Talán a szervezete volt ehhez igazodóbb. A lényeg, hogy valami alapján döntött. Ettől függetlenül igazad van, mindent nem tudunk a logikával kiszámolni, az csak hipotéziseken alapuló hipotézis, aminek szimplán csak annyi értelme van, hogy valószínűleg igaz. De lehet, hogy nem. Minden kép jobb, mint állítani a vakvilágba ha már a vallásokat hoztad fel ellene. A vallás összegyűjt, szelektál, idealizál és aztán állít, a tudomány pedig összegez, megvitatja, és hipotézis segítségével feltételez. Csupán annyi a kettő között a különbség, hogy míg az egyik vagy igaz vagy nem, addig a másik alá van támasztva, és adott, hogy később javítsanak rajta. Ha viszont ebből a szemszögből nézzük a kérdést a reinkarnáció MÉG nem feltételezhető folyamat. Nincsen sem fizikai, sem magyarázati (normális magyarázati) oka a feltételezéséhez. A logikában sem állja meg a helyét, de ezt már fel sem merem hozni. Szóval még csak vágy. Ha egyáltalán vágy.

"De hogy válaszoljak a kérdésedre nincs, nincs értelme élni."

Szerintem sincs. Sokan próbálnak neki értelmet adni, de nem megy.

"A döntéseink sem véletlenek, még ha annak is tűnnek. A több éves külső, belső hatások által levont következtetések eredménye a döntés. Csupán ennyi hatás után már véletlenszerűnek tűnik."

Mi van a spontaneitásokkal? A hirtelen jött érzelmi döntésekkel? Mi van azokkal az emberekkel, akik sosem tudják eldönteni mit akarnak, mert minden pillanatban mást? Tele van ilyenekkel a világ. Ők gyakran még a saját döntéseiket is képtelenek megmagyarázni.

"Pont ezért lehet kiismerni az embert, ha elég sokáig figyeled (itt évekre gondolok)."

Az átlagembereket többnyire. De vannak szélsőségesen gondolkodók, akiknél a jóisten se mondja meg, hogy mikor mit fognak tenni (elismerem, nem sokan). Egyébként ez is úgy igaz, mint bármilyen kutatás: minél jobban belemerülsz, annál inkább rájössz milyen keveset tudsz. Az emberi lélekkel is ez a helyzet, csak sokaknál egy élet is kevés, hogy felszínre törjön valami meglepő, mert a norma miatt inkább magukban tartják. Ezért aztán mindenkiben vannak olyan területek, amit nem lehet megfigyelni pontosan, ha nem hagyja.

"A vallás összegyűjt, szelektál, idealizál és aztán állít, a tudomány pedig összegez, megvitatja, és hipotézis segítségével feltételez. Csupán annyi a kettő között a különbség, hogy míg az egyik vagy igaz vagy nem, addig a másik alá van támasztva, és adott, hogy később javítsanak rajta."

Mindkettő a biztonságba menekülés egy formája. Ismerni akarjuk az ismeretlent és amikor úgy érezzük, találtunk rá magyarázatot, megnyugszunk. Talán a nagy kérdés, hogy miért nem vagyunk nyugodtak előtte is.

Egyébként nagyjából egyetértünk, szóval nagy vita nem lesz :D

Na igen, a spontaneitás. Gyakorlatilag nem megfelelően kifejlődött (vagy nem megszokottan?! o.O) agyi működés eredménye. Az is az eddigi tapasztalatokra épül csupán ugyan ilyen a tapasztalata, hogy sokat tévedett ezért kétséges saját magában. Az ki döntés képtelen ezért az. Aki meg mindig máshogy dönt szintén bizonytalan döntésében, szintén korábbi tapasztalatai miatt. De a rossz agyi működés is okozhatja, mondjuk egy (talán fel sem ismert) agy ínfartus miatt.

A biztonságba menekülés pedig valóban igaz. Ebben egyet értek. Bár annyit hozzá tennék, nem feltétlen menekülés. A kíváncsiság az emberi természet egyik alapja. Nem kell hozzá félni, hogy érdekelje miben élsz. De amúgy Nagyából igen. Jó végre egy ilyen emberrel vitatkozni(?).

:D

Egyébként a spontaneitásról azt tartják, hogy általában kreatívabb tett, mint az "előre eltervezés". Az agy ugyanis ilyenkor megszabadul a dogmáitól és nem nyúl a régi információkhoz, kizárólag az adott helyzet függvényében hozza meg a döntéseit, így sokkal közelebb kerül a valódi énjéhez. Ilyenkor mondjuk azt, hogy valaki "önmagát adja". Mondjuk ez az agyi infarktus kicsit megrémített :D Bár ismerek olyat, aki azt kapott és nála tényleg nem lehet eldönteni, hogy mikor mit fog csinálni :D

Igen, az utolsó válaszolók már sokkal jobb közeget alkotnak. Amúgy köszönöm a pozitív visszajelzést, egy jel, hogy nem írok fölöslegesen regényeket. :) Amúgy a hitnek az előnyeit ilyen részletességgel még én sem gondoltam át teljesen. Nagyon tanulságos hipotézis gyűjtemény. Ha nem bánod megjegyzek egy-két részt belőle. :D

És mert a gy.i.k. szabályzata megköveteli a kérdésre való választ: Nem hiszek benne.

Tisztelt vitázók!

Gyorsan átfutottam az eddig leírtakat és ismét nagyon érdekesnek találtam az ebből a témából kihozott értekezéseket.

Bár a felvetett kérdés konkrétan a „hiszel e benne” kulcsmondat köré szövődik, többen nem elégedtek meg az egyszerű, igen-nem válasszal. Vélhetően a kérdező sem az igenek és a nemek arányából óhajtott statisztikát készíteni. (akkor viszont a kérdés pontatlan)

A kérdésre válaszolva megemlítettem, hogy SZÁMOMRA (tehát nem a mainstream tudomány és nem is a regnáló vallási nézetek szerint) nem hit kérdése, hanem tény.

A feltett kérdésre a pontos válaszom: (csak, hogy minden szabályszerű legyen)

Nálam nem hit kérdése a reinkarnáció. Nálam és egy pár kollégámnál bizonyítást nyert tény.

Persze, eme nívós oldal is kitermelte saját Puzsér Róbertjeit, akik-aki rögtön kultúrleckével éltek a nem kanonizált gondolkodás penetráns áramlatai ellen.

Jelesül nagybecsű „nevetni volna kedvem” SuperUrzu7. Később persze megtudjuk, hogy: „így nem tudom mire vélni az indulatos "Mindenki ehhez tartsa magát." kijelentéshez. Ez nem vita, hanem eszmecsere” (SuperUrzu7)

Ezek után venném a bátorságot és „indulatok nélkül”, más hozzászólásán nem „nevetve” egy ilyesfajta „eszmecseréhez” méltóan ismét hozzászólnék. Nem tartozom a hívők népes táborába. (semmilyen téren) a reinkarnációval, viszont magam is (mint sokan mások) először a hit világában találkoztam. A legmarkánsabb képviselői ennek a témának, a 900-milliós bázisú Hinduizmus. (már csak a számok tekintetében nem illik nevetni) Érdekes volna (persze csak elvi síkon) bevonni hindukat ebbe a vitában, hiszen életük mindennapjait át-át szövi a lélekvándorlás hite és ténye. Mintegy tizenöt éve én is itt kezdtem a kutatásomat ebben a témában. Indiában rengeteg irat létezik a reinkarnáció bizonyítékára, kezdve a bulvár szinttől egészen a tudományos szintekig. A tudományos szinteken nem nagyon tudtak mit kezdeni az előző életekről megadott információkkal, miután ellenőrizték és helyesnek bizonyultak. (ez nem egy-két elszigetelt eset) India azon okból számít szerencsésnek, hogy társadalma nem utasítja el markánsan a reinkarnáció elvét. (mint a nyugati kultúrák zöme, ahogyan a miénk is) Miután átrágtam magam ezeken a feljegyzéseken, saját kutatásokba kezdtem. India messze van és ateista lévén nem szenvedhettem a téma körüli transzcendentális ködöt. Akkori véleményem a kollektív és egyéb tudatalatti régiókba sorolták a reinkarnációs élményeket és emlékeket. Bár nem a téma gerincére vezéreltek, de rengeteget segítettek az emberi psziché megértésében Jung és Freud értekezései és hipotézisei. Bátran állíthatom, hogy az ő munkásságuk alapján kezdtem el az emberi lélektan halmazain keresztül keresni a válaszokat. Az eszközök és az eljárások az imént említett urak munkássága útján hullott az ölembe. Az emberkísérleteket, (sajnos) mindig az állatkísérletek előzik meg. Az akkori ötfős kutatócsoportomnál sem volt ez másképpen. Akkoriban üzemeltettem egy macska menhelyet, ahol árva, kidobott és beteg cicákat kezeltünk, neveltünk és adtunk örökbe. Az állandó populáció meghaladta a húszat. A tavaszi időszakban 10-15 újszülötten végezhettünk megfigyeléseket. A megfigyelés célja, hogy elemezzük a még ki nem nyílt szemű kiscicák REM állapotát és viselkedését. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az újszülött álmodott és mi több az időseb macskák álmodási viselkedésére jellemző szimptómákat mutatták. Megugró szívverés, heves lélegzetvétel, karmok kieresztése, futás és vadászat szimuláns mozgás. Nos mint tudjuk, az álmokhoz tapasztalati élmény szükségeltetik. Az egynapos kiscica tapasztalatai közé sorolhatjuk a születés tortúráját, a hideg érzetet, a levegő és az anyatej ízét, a szopást, de semmiképpen a futást, a vadászatot! A szkeptikusok rögtönítélő fogalma az ÖSZTÖN. Nos vagy hagyatkozunk SuperUrzu7 (egyébként tanult és helyes) hozzászólásaira, amelyek a sejt és idegbiológiát és azok impulzusait taglalja, vagy újra vagyunk kényszerűek gondolni az ösztön mivoltát és eredetét. Aki részletesebben elmerült az etológiában, az tudja, hogy a tanulás az állatvilágban is fokozottan jelentkezik. (kivéve a mudi kutya esetét, aki már a négy lábra állása után képes keríteni a nyájat:) Időhiány miatt az emberkísérletek tapasztalatairól kicsit később írnék. (éppen most is az említett témában végzek kutatásokat a föld másik felén) Két hozzászólásra azért még reagálnék. Az első: „Főleg, amióta baromira fájnak a lábaim, nagyon nem szeretnék, mondjuk egy százlábú testében újjászületni.” (Miquel) Nem kell félni kedves Miquel, mert ahogyan egy XP-op.rendszert nem tudunk feltölteni egy Commodore gépre, úgy egy emberi „elmét” sem képes üzemeltetni egy állati test és idegrendszer. (pláne egy százlábúét:) A második: „nincs, nincs értelme élni” (SuperUrzu7) Nos, igen. A nihilizmus és a hedonizmus a legnagyobb ellensége az új rendszerek megértésének és tanulmányozásának. Az érdeklődés hiánya és a „nihil”-be vetett magabiztos hit emel csak gátat. És végezetül egy igaz és remekbe szabott idézet: „… tegyék fel ezt a kérdést 500 év múlva, talán fogunk olyan dolgot felfedezni ami esélyt adna a reinkarnáció létezésére. „(SuperUrzu7) Stílusért, terjedelemért és a hibákért elnézést. Üdvözlettel: A.

Nagyon szépen köszönöm, és szerintem még sokan mások is! Én legalábbis alig várom a folytatást! Örülök, hogy vette a fáradságot leírni, mert gondolom megérti az előző válasza jobbára félreérthetően kevés volt. Mivel ezeket a kutatásokat nem ismerem szívesen olvasnám a róla számomra is olvasható feljegyzéseket. Levelében úgy vettem észre, hogy zokon vette az egyik (amúgy tényleg elkapkodott) válaszomat. Ne haragudjon, de maga csak megértheti, ha valaki egy fél oldalas fogalmazására csak annyit mondana, hogy "Nem, azt kész." Maga sem örülne. Annyit magam is tudtam, hogy a reinkarnáció ott őszpontosul jelenleg a legjobban, de azt őszintén szólva nem tudtam biztosra, hogy ennyire kutatják is azt. Hogy maga is besegített, ez csak izgalmasabbá teszi a dolgot.

Bár így utólag tényleg nem szívesen kötök bele, de kíváncsi vagyok miként gondolja ezt:

A magzati fejlődésünk és születésünk során szerzett Dezoxiribonukleinsav-vak szénvázas soraiban tárolja az állatra jellemző mértékben az alapvető (valóban)ösztön adatokat. Ez annyit tesz, hogy még mi csupán lélegezni és bőgni tudunk (persze ettől azért sokkal többet) születésünkkor, addig egy őz azonnal talpra áll, és menekül a potenciális ellenségeitől. Ahogy mondta nem tapasztalati úton tanulja ő sem a méhben. A DNS-eiben kódolja mint alap szintű tudást. Ha úgy lennénk kialakulva(kódolva?) akár teljes tudásunkat is átadhatnánk utódainknak, és akkor akár valós szintű személyiség klónról és beszélhetnénk. De ez egyrészt piszkosul túlterhelné a DNS-t, másrészt abból nem lenne számottevő egyedfejlődési tapasztaláskőr. A macska valószínűleg(nem biztos) genetikailag már születésekor tartalmazza a futáshoz és az egyéb alapvető dolgokhoz kellő DNS kódokat. Különben nem lenne valószínű az életben maradása. Ha bebizonyosodna és ki tudnánk nyerni ezeket az adatokat, még az sem törné meg igazán a reinkarnáció létének esélyét, de érdekes következtetéseket vonna maga után.

Ne értse félre, én örülnék ha igaza volna, ami még nagyon is lehetséges, de én sem a levegőbe állítok ahogy végre maga sem. Szóval várom izgatottan levelének második(vagy akár több?) részét!

Sziasztok, utólag csatlakoztam a beszélgetéshez és mikor átolvastam, néhány megjegyzés felvetődött bennem:

SuperUrzu7-nak:

Vannak jó dolgok abban amit írsz de egy kettőt kiemelnék amivel személy szerint nem tudok egyet érteni:

"A bundára amúgy nagyon is van magyarázat. Pont magunknak köszönhetjük hiányát. Génjeinkben ott van a bunda "lehetősége", csupán nem használtuk, ezért visszafejlődött"

- Hogy hogy nem használtuk? Mindig melegünk volt, mert eszetlenül más állatok bundáját kezdük hordani? Nem épp fordítva, azért kellett bundát hordani mert nekünk "eltűnt"? (ha egyáltalán volt)

"Talán pont azért lettünk "Csupaszok" mert más állatok bundáját kezdtük díszként hordani,"

- Na ezt gondold át újra.

33. hsz.

"Azt viszont meg kell hagyni, hogy abból amit eddig megtudott az ellenség mind a fizika, mind a józan ész ellene szól,"

- Milyen fizikai érv szól ellene? Vagy mi az a józan eszű logika ami támadna egy olyan felvetést ami hosszabb élet lehetőségével kecsegtet?

"A természetben mindennek, ismétlem mindennek logikus oka van. Ennek semmi értelme nem is volna. Ugyan minek alakult volna ki?!"

- Így van az élet logikus, tehát az is az, hogy az életnek legyen értelmem különben nem lenne logikus. Az élet értelme pedig nem a szaporodás, vagy a tudás gyűjtése, hisz te úgyis meghalsz egyszer, ez biztos. Vagyis csak részben hamis, a második kijelentés igaz. A tudás felhalmozása az élet értelem, hogy lelkileg fejlődjünk. És ezt bizony nem lehet megtenni egyetlen élet alatt. Az, hogy ma, az az elfogadott világnézet, hogy egyetlen életünk van, nemcsak szomorú, de nem is tekinthető ténynek. És ezt egyre több ember ismeri fel. Ha dogmatikusan ragaszkodsz a materialista világnézethez, sosem fogod megérteni miről beszélünk. Ha szemléltessem egy példával: Ha rajtad állt volna, hogy maradhatsz az óvodádban, vagy a régi iskoládban amit úgy megszerettél, valszeg azt választottad volna, hogy maradsz, hisz már ismered a környezetet, az embereket, biztonságban érzed magad. Addig míg ragaszkodsz a régi dolgokhoz, és még csak meg sem próbálsz tájékozódni, hogy mi minden vár még rád, hogy várható el, hogy fejlődj és megértsd azt amiről a felső tagozatosak beszélnek? Ha csak bele bele hallgatsz a mondandójukba és elcsípsz egy két mondatot, természetesen háborogsz, hogy az bizos nem lehet úgy ahogy mondják, mert te még az alapokkal sem vagy tisztában. Ezzel nem ledegradálni akartalak, csak egy példa volt, de itt egy másik:

Ha Commodore64-es számítógéped van és azon játszol sosem értenéd meg azokat akik a mai játékokról csevegnek, hisz foggalmad se lenne miért kellene videókarit cserélni egy játék miatt, vagy egyáltalán mi az a viedókártya. Vagy mi az az operációs rendszer, vinyó, stb... Előbb meg kellene értened az alapokat, hogy érdemben hozzászólhass a témához. Attól, hogy neked és a környezetedben csak C64-es van és csakis ezt reklámozzák, még nem biztos hogy az a legfejletteb gép. Azaz attól hogy egy dogmatikusan beállított tényt régóta sulykolnak az emberekbe még nem lesz igaz. És ez ott is megmutatkozik, hogy hiába a hosszú évek erőszakos nyomatékosítása, ennek megkérdőjelezése mind a mai napig él és élni is fog az emberekben. Egyszerűen képtelenek vagyunk elfogadni az elmúlás tényét, mert legbelül tudjuk, hogy örrök élettel vagyunk felruházva.

35.hsz:

"Én fogékony vagyok az ész szerű és rendes magyarázatokra. Ha tud valami okosat a témában kérem ossza meg velem, legalább a forrást."

Én is indítottam egy kérdést ahol érvelek a reinkarnáció mellett. Nem gépelem le ismét, itt elolvashatod és hozzászólhatsz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__reinkarnacio-es-karm..

36-nak és SuperUrzu7-nak:

"Jó lenne ha valaki értelmes érvekkel állna végre elő a reinkarnációval kapcsolatban. Bizonyíték eddig csupán az ellenkezőjére van, de legalább valami értelmes érvelés a lehetségesre is több lenne a semminél. "

Ha értelmes érveket akarsz hagyj fel a dogmatikus egyszer élünk magyarázattal és lépd át a határaidat: Tegyük fel, hogy olyan világban élünk ahol köztüdutt a reinkarnáció ténye, de vannak akik azt hirdatik egy élet van csak és annak lényege a szapodás, a tudás megszerzése, stb. Hogyan is érthetné meg őket valaki addig, míg el nem fogadja azt a szemlélet módot miszerint egyszer élünk. Szóval ha meg akarsz érteni valamit, nem az osztályterem küszöbéről kell bekiabálni az okosságokat, hanem be kell ülni közénk és figyelmesen hallgatni amit a tanár mond. Aztán fel lehet tenni neki a kérdéseket, de míg csak kintről kiabáltok és vitatkoztok úgy, hogy foggalmatok sincs arról amit a tanár peóbál a diákoknak tanítani, mert oda sem figyeltek, addig ne is csodálkozzatok, ha értelmetlen számotokra minden egyes elcsípett mondat.

48-nak:

Remek hozzászólás, csak gratulálni tudok, rátapintottál a lényegre! :)

Végezetül:

Nagyon örülök, hogy ennyire értelmes emberrel is lehet találkozni itt a gyk.-n mint SuperUrzu7 és a névtelen 48-as. Remélhetőleg a kései hozzászólásommal még feléleszthető a vita, ha nem is itt talán egy újabb kérdésben mely visszautal ezekre az előzményekre. Szóval SuperUrzu7 remélem a válaszaim újabb kérdések/megkérdőjelezésekhez vezetnek majd és folytathatjuk eme színvonalas beszélgetést.

Üdv.