Hisztek a reinkarnációban?

Tisztelt OpenYourEye,

nos... először is köszönöm, másodszor meg köszönöm. Pár sort visszaolvasva meg kell valjam el vagyok képedve, hogyan is gondolhattam azt, amit. Elnézést is kérek érte, még jó, hogy rátapintottál a téveszméimre. Köszönöm, hogy határozottan kimondod a véleményed és ha kell nem vonakodsz elnézést kérni. Ez éppen elég, hogy tiszteljelek téged! Másodszor meg köszönöm az idődet. Rengeteget fejlődtem általad.

Pár dolog mellett ettől függetlenűl ki kell, hogy álljak ha nem bánod.

-Az örökítő anyag igen is tartalmaz tapasztalatokat. Bár a mi utódainkon ez nem figyelhető meg különböző okok miatt, de az állatvilág több területén is szemet szúr. Mint írtam az őz amint megfial az utód minden tanulás nélkül lábra áll és menekül a kérdéses veszély elöl. Ez nem tulajdonság, ez szín tiszta tapasztalat. Ebben az esetben ugye ösztönnek(örökölt tapasztalatnak) hívjuk.

-A halál... nos... A csúcsragadozók is meghalnak. Ők is elöregednek. De vegyünk egy helyzeti példát a halál okául. Szerinted nincs értelme meghalnunk. Jó... Nézz körül... Már most is 10 milliárdan vagyunk a bolygón ami a kényelmes mennyiség 5×-e. Ha nem lennének halálozások akkor vagy nem lenne már egy talpalatnyi hely sem ember nélkül és az éhségbe ill. a nyomorba halnánk bele, vagy a drasztikusabbak és tehetősebbek tömegírtásokat végeznének. És ez csak egy helyzeti példa. Elszabadulna a pokol fogyás nélkül.

-A soronkövetkező pontodat teljes mértékig elfogadom! Neked van igazad sőt, nem is igazán értem hogyan jukattam ki oda. Köszönöm a tisztázást.

-Az örökítőanyaggal kapcsolatban már írtam az őzöket ide is. Náluk egyértelmű a genetikai tapasztalat öröklődése.

-DNS mérete. Hát igen, ezzel megfogtál. bár ami tény, az tény, hogy egy tolyás nagyságú DNS-t nehezebb lenne átadni pláne feldolgoznia a születő szervezetnek. Valóban lehet hatalmas és tartalmas DNS örökítésünk, de a születő szervezet mire feldolgozza és kifejlődik belőle sokkalta több idő lenne a terhesség is. Ha bár ezt csak így fejben gondoltam most végig, ahogyan akkor is. Szóval maradjunk annyiban, hogy neked adok igazat, elvégre a természet mutatott már fel éppen elég csodát, hogy erre is képes legyen.

-A nyílvesszőnél szintén nálad a pont. Fene egy példa volt tőlem. Csodálkozom is rajta. Elnézését. Vannak amire még nincsenek válaszaink, ezt jobb lenne elfogadnom.

-Az őzek megragadtak azon a szinten. Nos... az őzek már akkor ilyenek voltak, mikor még laposnak hittük a földet. Persze genetikailag mi sem sokat fejlődtönk. Kinek is magyarázkodom? Tény, hogy ez sem volt egy épkézláb kijelentés, de akkora tévedésnek sem mondanám mivel van alapja.

-Ha a gyereknek fáj a gyomra akkor nem sír? Van különbség a veszéj felismerése és annak jelzése között... Egy dolog, hogy nincs veszéj hejzet érzete, de ha mégis tudja, hogy baj van akkor márpedig sír. De ezt te magad is megmagyarázod a bekezdésed második részében. Végülis csak elbeszéltünk egymás mellett. Meg esik.

Végső soron elnézést, mert tényleg elég figyelmetlen voltam ennél a levélnél. De örülök, hogy végül is volt belőle hasznod. Továbbá köszönöm a véleményed úgy mindenről. Elgondolkodtam pár dolgon, főleg eszmecserénk lényegén. Arra jutottam, hogy az én célom elsősorban az élmény, hogy örömet szerezzek magamnak. Nekem az ilyen jellegű beszélgetések/levelezések pláne ilyen művelt gondolkodású emberekkel egy olyan időtöltés, amit mindennél jobban szeretek. Mellékes, hogy közben tanulok, fejlődök, vagy éppen másoknak segítek, mert ezek nélkül is folytatnám. Remélem nem neheztelsz rám amiatt az utolsó félresikerült levél miatt.

Egy érdekes következtetésre jutottam. Mégpedig arra, hogy mind a ketten ugyan azt mondjuk. Persze gyakorlatilag ez nem igaz, de elméletben igen. Egy gráf szisztémájára alapozom az elméletemet. Mert mit is teszünk. Vegyünk egy rengeteg részes gráfot ami a világ történéseit és megvalósulásait adja meg pontokban. Mi nem csinálunk mást mint, hogy úgy kötjük össze őket, hogy a feltételek mellett is a lehető legtöbb kapcsolódjon egymáshoz. De mivel a gráf működési struktúrájába tartozik, hogy több megoldása is lehet egy-egy feladatnak, így bár az eredmény ugyan az, a megoldás és/vagy annak menete különbözik.

Ebböl viszont az következik, hogy mindkettőnknek igaza van, amit már korábban írtam, de azt is eredményezi, hogy mind a ketten tévedhetünk. És ez bizony valószínübb a lehetőségek számát tekintve.

De ez nem is baj, mivel nem ez a lényege. Régebben volt egy kisebb levelezésem Súr álnevű berátunkkal, aki mint egy skizofrén állított egyfolytában maga ellen. Persze ez csak a látszat. Ha megérti az ember a mondani valóját bizony rájön, hogy a mondatai mögött egy sokkalta magasztosabb jelentés rejlik. Pont ezért tisztelem őt is. Sokban téved, hiszen ki nem? De sok jót tanultam tőle is. Az egyik viszont külön megfogott. Nevezetesen, hogy "Ne add fel önmagadat, mert azzal elveszel." (Idézet innen: http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__termeszetfeletti-len.. ). Mivel a valóságot úgy sem tudhatjuk, fölöslegesnek mínősíthető keresése. Az is, ha csak nem célod annak keresése. Eme cél magasztosabb az elvi kiindulásnál, mi szerint a cél értelmet ad a céltalannak. Hú... Szóval lehet céltalan a valóság utáni kutatás, ameddig nem célod az. De mindenek előtt az igazad megkeresése és fönntartása, ha kell javítása a legfőbb cél, mert kizárólag ennek eredménye lehet végül a valósághoz legközelebbi igazság.

Bár máshogyan jutunk el (A)-ból (B)-be, de végül mind a ketten oda jutunk. A kérdés, hogy melyik a jobb út. Ezt jelenti igazán az eszemcsere, megtalálni a kérdés és a válasz közötti legjárhatóbb és legjobb utat.

Viszont külön kíváncsi lennék a DeJa Vu elméletedre. Ha nem nagy kérés leírnád számomra?

Sok tisztelettel SuperUrzu7!

Kedves SuperUrzu7,

Úgy látom a szimpátia kölcsönös és ennek kifejezetten örülök. természetesen nem haragszom ha ellent mondasz nekem, hisz ez az alapja a beszélgetésünknek. Ha egyet értenél velem, nem lenne miről beszélgetni... :) Szóval engedd meg, hogy kötekedjek még egy kicsit.

- Az őzes dologban lenne még egy megjegyzésem. Az, hogy az állat feláll, ugye nem tapasztalat, hanem ösztön és tulajdonság is, hisz hiába lenne meg az ösztön ha nincs hozzá erő. Lásd a gyerekeket. Még ha nincs is egyensúly érzékük már törekednek arra, hogy lépkedjenek ha fogjuk a kezüket. A motiváció megvan, a testi tulajdonság hiányzik. A másik dolog pedig ami azt eszembe jutott a soraidat olvasva, hogy természetes, hogy elkezdenek futni ha bármi megpróbálja megközelíteni őket, hisz ismeretlen számukra, tartanak tőle. Ezért van az, hogy az ember sem mehet oda megsimogatni, még ha a szándékai tisztességesek is.

- A halál dologban félreértettük egymást. Én nagyon is fontosnak tartom a halált, hisz akkor nem lenne lehetősége fejlődnie a léleknek. Ha nem halnánk meg, az állandó környezet, az egyre jobban megszilárduló személyiségünk nem engendé, hogy a lélek fejlődjön. A halál által az új környezet és személyiség óriási lehetőségeket és lökést jelent a lélek számára. Én így gondolom.

A többiben asszem egyetértünk, csak elbeszéltünk egymás mellett. Számomra is kellemes időtöltés a veled lefolytatott eszmecsere, legfőképp, mert tanultam belőle, de én olyan ember vagyok aki mindig is imádott vitázni, érvelni, olyan emberekkel akik nézetei szemben álltak az enyémmel. A logika az én gyengém, imádom és ha valami akkor ez bármiről meg tud győzni. És hogy neheztelek e rád a leveled miatt? Ugyan, minden egyes percét élveztem olvasni is és válaszolni is rá! :)

Az elméleteddel ismét ámulatba ejtettél. Az elgondolás nagyszerű a végkövetkeztetés viszont szerintem más. Erre gondolok:"de azt is eredményezi, hogy mind a ketten tévedhetünk. És ez bizony valószínübb a lehetőségek számát tekintve."

Az elmélet teljességel helyes az utlosó(fent említett)másfél mondat kivételével.

Elmondom miért gondolom így. A meglátás igaz, hogy "Vegyünk egy rengeteg részes gráfot ami a világ történéseit és megvalósulásait adja meg pontokban. Mi nem csinálunk mást mint, hogy úgy kötjük össze őket, hogy a feltételek mellett is a lehető legtöbb kapcsolódjon egymáshoz." hiszen mindketten olyan reális dolgokra építjük az elméleteinket melyek létezhetnek(most vonatkoztassunk el a személyes megítélésektől). Ezeknek a pontoknak létezése mindkettőnk számára teljességel bizonyos, még akkor is ha nem ismerjük a másik ember pontjait, csak a sajátjainkat. Viszont bizonyos pontok ismerete mindkettőnk birtokában van, hisz vannak dolgok melyről a véleményünk megegyezik még akkor is ha a hozzájuk csatolt sorszám nem is egyezik. Olyan pontokról melyek nem léteznek senki értelmezésében sem, azokról nem is tudhatunk, így az ismert pontok csakis valósak lehetnek. Ha neked nem is, másnak igen.

Vegyünk egy egyszerű példát. Az álomban nem tudod, hogy az nem a "valóság". Még akkor sem esik le, mikor óriási távolságokat teszel meg pár lépés alatt, vagy egyik helyről a másikra jutsz egy ajtón át ami teljesen máshol van. Szóval ha nem ébrednél fel, honnan tudhatnád, hogy az nem a valóság? Így amiben hiszel, valamilyen szinten kell, hogy valóság alapja legyen.

Remélem nem túl zavaros amit írtam és érthető. Bár nem lehetek teljesen bizonyos az igazamról, mert csak most gondoltam ki ebben a percben és gépelem is azonnal. De jelenleg így hangzik logikusnak számomra.

"Bár máshogyan jutunk el (A)-ból (B)-be, de végül mind a ketten oda jutunk. A kérdés, hogy melyik a jobb út. Ezt jelenti igazán az eszemcsere, megtalálni a kérdés és a válasz közötti legjárhatóbb és legjobb utat. "

Ebben is nagyon igazad van, egyszerűen öröm veled társalogni.

Még valami eszembe jutott a végére a gráf pontok a létezésének bizonyítására. Vannak olyan közös pontok melyekkel mindketten egyetértünk annak ellenére is, hogy a világszemléletünk teljesen más. Hogyan találhatnánk közös pontokat akkor, ha azok nem lennének fix állapotban?(azaz a létük tény) Ez époly lehetetlen lenne, minha két külön papírlapra mindketten tennénk 10-10 pontot és néhány pontosan ugyan ott lenne mint a másiké. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha fix pontok lennének a lapokon és így könyebb lenne ugyan azt kiválasztani. De ehhez fix pontok szükségesek.

Legvégül pedig ha már megkértél, elmondom az én teóriám a Dejavu-re, de készülj fel, nem lesz egyszerű elfogadni, hisz rengeteg olyan dolgot fogok benne említeni, melyek korábban még nem hangzottak el, és ha az eddigiek is kételkedésre adtak okot, akkor ezek méginkább olyanok lesznek. Kicsit hosszú is lesz hisz el kell magyaráznom néhány dolgot a teljes megértés érdekében, szóval:

Tudvalevő, hogy én a reinkarnációban hiszek. A reinkarnációt pedig a lélek fejlődésével hozom összefüggésbe. Mikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a reinkarnációval, belebotlottam egy nem hétköznapi könyvbe. Ez a könyv nem az előző életekről mesélt(bár az igazat megvallva nem is olvastam egyetlen ilyen könyvet sem)hanem arról, mikor a regressziós hipnózis során az alanyt véletlenül nem az előző életébe küldte a pszichiáter, hanem arra kérte menjen vissza korábbra, a jelenlegi élete előttre. Meglepődve tapasztalta, hogy egy olyan helyre került az alany amit mi odaátnak hívunk, tudod ami a fényes alagút után van halálunk után. Viszont ez nem a menyország vagy a pokol volt. Ez egy olyan hely ahol a lélek megpihenhet és eltervezheti következő életét. Igazából ez egy kicsit bonyolultabb, mert a fejletlenebb lelkek nem tervezhetnek akármit, nekik kijelölnek egy utat és csak apróbb dolgokban dönthetnek. Ez azért fontos, mert így abban fejlődik majd a lélek ami számára a legkedvezőbb, legfontosabb, hogy előre haladjon.

(csak mellékesen megjegyzem, a leki fejlődésről már korábban is volt elképzelésem, fogalmam, és ez a könyv ismét bebizonyította számomra, hogy amire magamtól jöttem rá az valóban létezik)

Szóval a fejlettebb lelkek már önállóan is meg tudják tervezni az elkövetkezendő életüket. Mindemellett odaát nem csak tervezgetés folyik. Tanulnak is sokmindent, hogy jobban felkészülhessenek leendő életükre, átnézik és elemzik korábbi életük helyes és helytelen döntéseinek okait, ezáltal könnyebben kiismerve magukat és reakcióikat, hogy olyan élethelyzeteket teremtsenek melyekben könnyebben felismerik a helyes irányt és le tudják vonni a helyes következtetéseket. Hiába állítod magad egy olyan feladat elé amit nagy valószínűséggel elbuksz és mindemellett még arra sem leszel hajlandó, hogy tanulj az esetből. Ezért kell apró lépésekben gondolkozni.

Vannak olyan lelkek is melyeket nagy megrázkódtatás ért az életben, mint például: erőszakos halál, öngyilkosság, molesztálás, hirtelen halál még mielőtt befejezhette volna a feladatait, nyomor és szenvedés. Ezek a lelkek egy pihenő helyre mennek ahol segítenek feldolgozni nekik a történteket.

Vannak iskolák is és nagyon magasan fejllett lelkek akik már nem is születnek le, akiktől útmutatást és tanácsot lehet kérni bármiben. Az iskolában pontosan nem tudom hogy folyik a tanítás és hogy miket tanulnak, de hát mindent én sem tudhatok.

Nem is untatnálak a részletekkel, de a tervezés miatt mindenképp ki kellett erre a részre térnem.

Szóval most jön a magyarázatom. Mikor eltervezel egy bizonyos élethelyzetet a következő életedben, azt úgymond át is éled, el is játszod, hogy lesz majd ha minden jól megy. Mint egy színházi próba az előadás előtt. És itt jön a képbe a Dejavu. Amikor ez az érzésed támad, akkor arra emlékszel vissza amit korábban gyakoroltál. Ezért tudod hogy kb mi fog következni de csak néhány pillanatig. Szerintem csak arra emlékezhetsz ami már korábban megtörtént veled, ez logikus is, hisz általában az emberek úgy definiálják, hogy olyan mintha ez egyszer már megtörtént volna velem. Persze, hisz korábban meg is történt. Nos ez az én verzióm a Dejavu-re.

Remélem, ha hinni nem is hiszel nekem, de legalább érdekesnek találtad a teóriám. :)

Most pedig engedelmeddel végigolvasom a belinkelt vitátokat Súr-ral és külön kommentben reagálok is rá.

Tisztelettel,

Openyoureye

Nos újfent piros pontot érdemelsz kedves barátom.

Csak gartulálni lehet ahhoz, hogy ebből a zavaros összevisszaságból neked sikerült kihámozni a lényeget. Az elején kezdtem, hogy megértsem az egész párbeszédet, de már a második oldalon feladtam. Sörpocak még csak csak jókat írt, de ez a Súr...

Annyira értelmetlen összefüggéstelen az egész, hogy még a mondatokat sem nevezném mondatnak értelem híján. Valószínűleg én vagyok az oka annak, hogy nem mentem bele mélyebben a megértésbe, de őszintén bevallom, nem is igazán szerettem volna már az első néhány mondata elolvasása után sem. Az én világszemléletem nem hogy 180 fokban tér el ettől, hanem inkább egy egészen más dimenzió. Öröm az ürömben, hogy a te válaszaiddal semmi gond sem volt. Összeszedett, értelmes, jól megfogalmazott volt mind, még akkor is ha nem igazán értettem velük egyet. De ez más tészta. Sőt, sörpocak hozzászólásai is rögtön világosak voltak számomra. Én mondom, Súr és én akár ég és föld, úgy különbözünk.

Ha legalább megpróbált volna összeszedetteben fogalmazni, nem csak kiírni minden egyes gondolatot ami az eszébe jut, akkor lett is volan értelme a beszélgetésnek. Bevallom elkezdtem írni én is egy kommentet ehhez, de aztán abba is hagytam. Értelmét vesztette az egész mikor megláttam kivel is állok szemben.

Bocs, lehet nem ilyen választ vártál, de ha lehet ilyet kérni: Az úristen mentsen meg attól, hogy ilyen emberrel kelljen megvitatnom bármit is. Ja igen még egyszer beleolvasva a 26-os hozzászólásába nekem tökre az jön le mintha a Mami fiával kerrültem volna össze. Ugye ismered Mamit? Ha nem, keresek majd néhány hozzászólást tőle, na ő egy egészen másik bolygón él jelenleg is. :)

Bocs, de be kell fejeznem, dolgom van.

Tisztelettel,

Openyoureye

Tisztelt OpenYourEye,

látom nem csak én asszociáltam azonnal "Mami"-ra. Ezt mosolyogva olvastam. Tény és való, hogy Súr a szöges ellentéted. Mondjuk hozzám sem igazán hasonlít, de engem pont ezért érdekelt annyira. Részemről nem is vártam, hogy még arrol is fogsz írni, ezért ez csak is pozitívumként ért. Rólad egy teljesen más kép jut eszembe. Az az érdekes, hogy úgy gondolkodunk és fogalmazunk mint ha egy iskolába tanultunk volna, mégis elemeiben térnek el az ismereteink. Ez olyan ritka mint a fehér holló. Mivel számomra ezek a levelezések már megváltoztatták az életutamat így ha nem baj ezeket folyamatosan kimentegetem magamnak nehogy elvesszenek.

Érdekes hozzáállás a DeJa-Vu-hoz, noha teljesen érthető. Bár erre mint azt jól mondtad alig ha gondoltam volna, de tökéletesen elfogadom. Most nem igazán fogok ezzel a tudattal rágondolni de nincs kivetni valóm a gondolataidban.

De fúrja az oldalamat így hát megkérdezgetem. Van elképzelésed arrol, hogy az az úgy nevezett "odaát" milyen módon is jutott el ideáig? Mint mondtam mindennek van eleje és van vége is. Maga az odaát létrejöhetett akár a tér amiben élünk. De a benne élő(?) lelkek hogyan alakultak ki? Az iskolákat ki építette(?), ott ki irányít vagy ki tartja fönt a rendet? Nincs rendszer gebasz nélkül. Ha egy "lélek" itteni életeit rossz magaviselettel tölti el, az ott sem lehet különb. Vagy mégis? Nem állítom, hogy tényként fogadom el azt amit mondassz, de nagyon érdekel mégis miként is képzeled el ezt? Mennyit gyűjtöttél erről? Hogyan is működnek ott a dolgok? Mivel mint ahogy azt Súr mondta működő csoportot csak felelős emberek/lelkek alkothatnak. Vagy ott minden lélek egyforma? Nem... pont te mondtad, hogy különböznek. Ésszerű is, hiszen ha fejlődnek annak e-szerint ott kell elsősorban megmutatkoznia. Akkor ez a tér egy iskolának minősűl és az a valódi életünk(?)? Ha igen minek ez az elkülönítés, minek titkolni a (átvittértelemben)diákok előtt? A lelkek is egyre többen vannak? mert mi itt a földön igen... Ők is eltűnnek egyszer(meghalnak)? Mert ha nem lassan másik bolygót is kell találniuk(találnunk). Vagy ez most hogyan működik? Mennyire vagy etéren tájékozódott?

Számomra a Reinkarnáció egyáltalán nem minősűl lehetetlennek, csupán nem látom okát a feltételezésének. De tegyék fel ezt a kérdést 50 év múlva, talán már lesz rá kézzel fogható bizonyíték. Személy szerint vegyes érzelmekkel viseltetek eziránt. Részben örülnék annak ha valóban igaz volna, hiszen mégis csak jobb mint végleg meghalni. De ott van maga a nyers tény, hogy az életet laza 100 év alatt könnyedén meg lehet unni. Az ember lassan belefárad, majd belebetegszik.

Tudom, hogy nagyon nagy tömör rész, ezért egyáltalán nem várok rá azonnali választ, félre ne értsd. Amikor kedved szottyan és időd lessz írsz amire akarsz. Csak nagyon kíváncsi lettem. Végre valami ami felpesdít, mert itt Nyíregyházán legfeljebb a könyvtár boldogíthat.

Oh! Hova kapkodok?

(Lemaradt a...)Tisztelettel SuperUrzu7

Tisztelt SuperUrzu7,

Bocsi a késői válaszért, már reggel elkezdtem,de nem tudtam befejezni. :(

A helyesírási hibákért és elgépelésekért pedig külön elnézést, csak tudod nem elég gyorsak az újjaim. Ahogy jönnek a gondolatok, alig bírok velük lépést tartani. Van még miben fejlődnöm. :)

Számomra is jelentős mértékben iránytmutató lett ez a beszélgetés, vagyis inkább tanító jellegű. Nagyon sokban hozzájárultál ahhoz, hogy jobban megértsem a világot körülöttem. Ezek a sorok számomra is olyan becsesek és hihetetlenek is egyben, mint neked, hisz álmomban sem gondoltam volna, hogy pont olyantól tanulok ilyen sokat akinek a nézetei ha nem is szöges ellentétben, de nagyban eltérnek az enyémtől.(mellékesen, ezt bóknak szántam, semmi esetre sem gúnyolódasnak!!) Én meg vártam a csodát, hogy majd jön egyszer egy nagy tanító akinek minden szava arany és csak úgy iszom a szavait. Tévedtem. Az élet nem ilyen egyszerű, hogy a szánkba repül a sültgalamb. Meg kell dolgozni a tudásért és ha nem is olyan nyilvánvalóan, de minden emberben ott lehet a tudás, amire vágyunk, csak elő kell csalogatni. Mától így állok a dolgokhoz. :)

A kérdéseidre pedig nagyon szeretnék választ adni, csak éppen nem tudok. Foggalmam sincs hogy alakult ki az odaát, ki hogy vezeti, kik építették, hogyan jutottak el erra a szintre. Tudod azt szokták mondani, mindennek el jön az ideje. Jelenleg ennyi tudás is bőven elég és talán túl is szárnyalja egy átlag ember tudását. A jelenlegi életemben nincs szükségem részletekbe menő tudásra ahhoz, hogy a maximumot hozhassam ki minden élethelyzetből. Talán ha elmagyaráznák sem érteném meg teljesen. Lehet annyira új és felfoghatatlan lenne számomra(a jelenlegi tudásomhoz képest), mintha egy kőkemény ateista materialista embernek magyaráznám az én jelenlegi elméletem. Valszeg élből elutasítana, ha nem küldene el előbb a jó büdös.... :)

Amire viszont van válaszom azt megosztom veled: Az odaát nem csak egy nagy tér. Szép tájak épületek, hegyek völgyek alkotják. Hasononló lehet egy földi tájhoz, viszont a színek kavalkádja csodálatos. Sokkalta élesebbek szebbek a színek. Nem lehet elmesélni őket. Két dologgal lehetne szemléltetni: Az egyik egy 16 színből álló kép a számítógépeden amit ezután 16 millió színnel és árnyalattal teszenek varázslatosabbá. A kettő közt van különbség. A másik egy kicsit elvontabb dolog. Gondolom hallottál már az LSD-ről. Na a használata során a színek sokkal színesebbek, fényesebbek szebbek. Valami olyasmi lehet, csak jóval szebb.

"Akkor ez a tér egy iskolának minősűl és az a valódi életünk"

- Helyes következtetés. Valójában odaát pihen és tanul az ember és mindezek mellet tervez. Viszont nem, nem ez a valódi életünk. A megjelenésünk hasonló lehet, mint lélek, viszont innen is van további fejlődési lehetőség. További szintek, melyekről igazából nincs még tudomásunk szinte semmi, csak annyi, hogy léteznek. De oda már csak akkor mehetsz el, ha már nem kell inkarnálódnod a Földre, mint lélek, mert már megtanultad a leckét. Igazából a földi élet a suli, az odaát pedig az otthon ahol jól érzed magad, pihensz, tanulsz felkészülsz és ismét suliba mész hogy tanulj. Viszont ha kijártad a fősulit is, valszeg elköltözöl, lehet egy másik városba. Lehet egy másik földrészre. Akár a világűrbe(majd ha már ott tartunk). Szóval míg nem vagy elég fejlett, hogy eltartsd magad és eldöntsd mit szeretnél csinálni, szükséged van tanítókra akik segítenek a döntések meghozatalában.

"Ha igen minek ez az elkülönítés, minek titkolni a (átvittértelemben)diákok előtt?

- Tudod a vicc az egészben az, hogy senki elől sincs rejtve semmi. A probléma azzal van, hogy a rengeteg információból nehéz kihámozni az igazságot. Természetesen rengeteg tévtanítás is létezik. Korábban én is vallásosnak tartottam magam, de később rájöttem, hogy a valóság túlmutat ezen is. Abban valóban igazad van, hogy az avatatlan szemek számára láthatatlanok ezek az információk, viszont ahogy a mondás tartja: aki keres talál. Mint korábban is említettem senki ne várja, hogy a szájába repül a sült galamb, ebbe a hibába estem én is. Mint mindenért, a tudásért ebben az esetben is meg kell dolgozni. Úgy gondolom, hogy mivel a körülöttünk levő világ felépítése a logikán alapul, mint minden más, így értelemszerűen azt is kell alkalmazni, hogy megtaláljuk azt ami a valóságot tükrözi. Szóval nem lehetetlen a feladat, de ezzel a módszerrel az avatatlan ember számára láthatatlan marad az ifó. És hogy miért kell így lennie? Egyszerű a válasz és egyben logikus is: Mindennek meg van a maga sorrendje és ezt a sorrendet nem lehet felcserélni. Ha mondjuk egy levest akarsz főzni, előbb megpucolod a hozzávalókat, felteszed a vizet és az alapanyagot főni, majd később hozzáadod a többi hozzávalót is. Nem ugorhatsz át egy lépést sem, nem hagyhatsz ki semmit, nem kezdheted a közepén, mert a végeredmény sosem lesz az, mint amit szerettél volna. A tanulással is ez a helyzet. Nem lehet a tiéd a végső tudás, mert nem is értenéd meg. Ahhoz, hogy megértsd előbb tiszában kell lenned bizonyos alap fogalmakkal amikkel már egyszerűbben elmagyarázható a következő lépés, de nem az utolsó. Mint a receptnél sem a közepéről kezded, ha megkérdezik hogy csináltad a mai fogást, hanem felsorolod a hozzávalókat. Az embereknek is el kell egy szintet érniük, hogy megérthessék és elfogadhassák a következő lépést. Rá kell jönniük, hogy a világ nem véletlenül lett ilyen, mint most. Ma sem a véletlenek irányítják az életünket, sőt tervező és tervezettség kell egy ilyen bonyolult rendszer kialakulásához. Hallottam egy jó példát erre. Igaz egy híres ember nevével, de én anélkül mondom el, mert igazából lényegtelen ki volt ő. Szóval egy kétketdő, aki szerint nincs semilyen tervezettség és nem is kell ahhoz hogy a világ ilyen bonyolutl lehessen próbálja meggyőzni a másikat. Erre az emberünk elővesz egy zacskót és azt mondja. Rendben, ebben a zacskóban egy óra van darabjaira szedve, rázd addig míg össze nem áll véletlenül egy működő óra belőle. És ebben az esetben az alkotórészek már adottak voltak, nem is kellet "kifejlődniük".

Ha az ember rájön, hogy több mint hús és vér, akkor elkezdi kutatni azt, hogy mi is ő valójában. Valaki a vallások felé fordul, valaki ezoterikus dolgok irányába. Igazából mindegy, hisz minden út "Rómába" vezet(ugyan oda visz). Valamelyik göröngyösebb, nehezebb, sőt néha vissza kell fordulni, mert megreked az ember, a lényeg az, hogy mindig kétkedéssel fogadjuk az új dolgokat. Ha nem logikus, értelemszerű amit hallunk, akkor valszeg nem is igaz. Egy lánc is csak annyira erős mint a leggyengébb lánszeme. És ha ezt egy egyszerű "kérdéssel" el tudjuk szakítani, akkor hiába a többi edzett acélláncszem, dobhatjuk a kukába az egészet.

Ne haragud, kicsit mélyenbben belementem, mint szerettem volna. Visszakanyarodva a kérdéshez, miért vannak rejtve bizonyos dolgok az emberek elől: Gondolj bele, ha mindenkinek evidens lenne az, hogy reinkarnáció létezik és bármikor kiléphet a "játékból" akkor bizony elszabadulna a pokol. A bűnözőket semmi sem állítaná meg, hisz szorult helyzetben végeznének magukkal és jöhet a következő élet. Az ember

a végtelenségig halogatná a legapróbb dolgokat is, nem fejlődne, ami pedig a legfontosabb dolog itt a földön, hisz ezért vagyunk itt. Csakis a jórakozással foglalkozna és azt mondaná: most kiszórakozom magam a következő életbe meg majd alázatos leszek és csak tanulni fogok. (persze) Akárcsak magamat hallanám, mikor még suliba jártam és tanulni kellett. Még ezt megnézem a tv-ben, aztán tanulok. Jaj de hát üres gyomorral nem lehet tanulni, előbb eszek inkább. Mi, hogy le kell menni a boltba? Sosem megyek szívesen, de most kivételt teszek... Érted mire gondolok?

Tehát ha az ember komolyabban elkezd foglalkozni azzal, hogy ki is ő valójában megtalálhatja a válaszokat, ha kitartóan keres. Lehet nem az én teóriámat részesíti majd előnyben, lehet neki is előbb vallási meggyőződésre van szüksége(mint nekem is) ahhoz, hogy magáénak érezze a tudást, miszerint nem csak testek vagyunk. Ezután ha valóban érdeklődő rájön, hogy a vallásában is vannak ellentmondások, tehát az sem a teljes igazság. Én pl keresztényként gondolkodtam, igaz nem túl sokáig. Mint már írtam neked csak 3-4 éve foglalkozom komolyabban azzal mi lesz halálunk után. Sokáig a vallás rovatban írkáltam majd rájöttemm, hogy az ateistáknak valamilyen szinten igazuk van. Ezzel egyidőben jelent meg az életemben a reinkarnáció utáni kutatás vágya. Így egymást erősítve húztak ki engem a vallási dogmák világából. Pl kizárt hogy az Isten egyszer haragtartó gyilkos legyen mint az ószövetségben, aztán az újszövetségben ennek ellentéte. A poklot mint kárhozati helyet sem tartom logikusnak. Ha az ember egész életében(70-80 év) is rossz volt akkor sem bűntethető azzal, hogy ÖRÖKRE szenvedés és kínok között kelljen léteznie. Hol itt a ráció? Minél többet gondolkodtam annál több ilyen apró hibára lettem figyelmes. Az alap gondolat jó, mégis homok került a gépezetbe... Így tovább kellett lépnem. Azóta teljesen más nézeteket vallok.

"A lelkek is egyre többen vannak?"

- Én úgy tudom sokan várnak leszületésre, több lélek van, mint szabad test. Másrészt már korábban írtam a lélek fejlődés is hasonlatos az evolúcióra, szóval attól függ hogy milyen ütemben fejlődnek a lelkek. Mivel a lélek is teremtve lett valahogy és nem csak a semmiből lett, így valószínűleg ugyan azzal a metódussal ismét létre lehet hozni újabb lelkeket. Igazából ez csak feltételezés, bistosat nem állíthatok.

"Ők is eltűnnek egyszer(meghalnak)?"

- Nem, csak a földi életben van a jelentősége a halálnak, azt is leírtam már, hogy mi az. Valójában az csak egy elválasztó dolog a két élet között. Aki létezik, az létezni is fog örökre. Nincs olyan, hogy megszűnünk. Már csak ha logikusan gondolkodunk sem. Hisz ha felépítesz mondjuk egy óriási céget, nem fogod bezárni pont akkor mikor legjobban megy, nemde? Még ha kicsi, jelentéktelen is a vállalkozásod, akkor is van értelme a létezésének és még akkor is butaság lenne bezárni. Hát még egy óriásira duzzadt vállalatot! Tehát egy nagyon fejlett lelket megsemmisíteni értelmetlen. Magától meg nem tud nem létezni, nem tudod magad elpusztítani. Ha jól belegondolsz eszközök híjján még jelen életedet sem tudod megszakítani. Nem tudod megfojtani magad, ha valahonnan leugrasz az is már tárgyhasználat... :)

"Mert ha nem lassan másik bolygót is kell találniuk(találnunk)"

- Ennyire még nem gondolkodtam előre. Biztos lesz valami megoldás a túlnépesedés kiküszöbölésére. Lehet űrutazás, vagy kolóniák megjelése a holdon, ki tudja? :)

Egyébként nem csak ez az egy bolygó létezik ahol élet van. Igazából ha belegondolsz, lehetetlen is lenne, hogy ne létezzen máshol is élet, hisz olyan óriási a világegyetem. Kizárt, hogy csak ezen az egy bolygón alakult volna ki élet. Ráadásul, ha elhisszük a teremtett világ elméletét, akkor aki képes volt egy ilyen bolgót és életet létrehozni rajta, mért állt volna meg egynél? Miért is ne tehette volna meg akár 1000x is?

Asszem amire tudtam megadtam a választ, ha nem nyugodtan írj és nekiugrok részletesebben kifejteni, hisz számomra is olyan felpezsdítő az ilyen kérdések megválaszolása mint remélhetőleg neked az olvasása. Sőt, van mikor új dolgokat tanulok az írás közben, mert tovább gondolom a dolgokat. Vagy mint mikor tőled szereztem új infót a személyiségről. Azóta is nagy becsben tartom, ez a legújabb szerzeményem! :)

Na legyen szép napod barátom!

Tisztelettel,

Openyoureye

Kedves OpenYourEye

Nos... kicsit megkésve válasszolok ez tény. De akár hogyan kerestem nem találtam semmit amiben volna kivetni valóm illetve javítani valóm. Az elméleted gyakorlati részeivel egyetértek a reinkarnációs részét meg elfogadom mint elméletet a sok közül. A kérdéseimre választ attál és a segítségűl hívott adatok igazak. Nem tudtam és most sem igazán tudom mit írhatnék... Mindenesetre köszönöm, öröm volt olvasni. Így belegondolva rég láttam ekkora novellákat egyoldalon mint amekkorákat vállasszolunk. Nehéz... Próbálok belegondolni milyen is lehet az amit magyarázol és bár megérteni megértem, egyszerűen nem látom összességében az értelmét. Persze van logikája, de még így is sokallom egy egyszerű kérdésre ezt az amúgy igen nagyszerű választ. És most releváns az általam elfogadott elmélet. Mert az iskolák, az átjutáshoz szűkséges "Technológia?" és a rendszer működésének alapjai emberi gondolkodásszintet igényelnek. Vagyis felmerűl a kérdés, ha már ősemberként is itt voltunk, ki nyitott átjárókat? Ki fedezte fel őket? Mennyivel járhatnak előttünk a lelkek, ha egyszer mi azon lelkek bábjai vagyunk, még is ők már tér(vagy dimenzió?) kapukat ugrálnak, mi meg még csak a mágnesajtónál járunk... Ég és föld. Persze az élet kialakulása is ilyen hajszálokon múlott, de minden szempontból a lehető legegyszerűbbre és leghatékonyabbra alakult. Akkor itt miért más a helyzet? Ettől sokkalta egyszerűbb megoldásokat is választhattak volna a lelkek világában (ha szabad így hívnom.) Ez olyan, mint ha otthonról mindig elmennél a vegyesboltba WC-ni. Ha van a lelkek világában iskola miért nem tanítják ezeket ott. Ha meg gyakorlati példa kell ott van az a végtelen üres tér, hát építsenek szimulációs kamrát. A térugráshoz képest az már piskóta, ráadásul kedvükre szabájozható a tesztkörnyezet. Mert ez, így alapjában véve úgy hangzik mint egy Mátrix film. Belefér a "lehet" kategóriába, de sajna nagyon átnyúlik a értelmetlen kategóriába is. Na meg ugye az élet egyszerűsége sem nagyon tükröződik rajta.

De mindegy is. Ami viszont érdekelne, hogy az állatokkal és a növényekkel mi a helyzet? Igen... növények... Rezgésszámérzékelők segítségével kiderítettük, hogy a növények reagálnak az álatlunk keltett telepatikus jelekre. Vagyis, a vele kapcsolatos gondolatainkra. Evidens, hogy nem szólalnak meg, de rossz gondolatok esetén a mérő kiakadt, jó gondolatok esetén meg lenyugodott. Akkor nekik is van lelkül? Vagy ez számodra új? Kíváncsi lettem ha nem haragszól újfent. Lám csak megérte nekiülni írni, mert végül csak lett kérdésem.

Üdvözlettel SuperUrzu7

Volt már nekem is néhány hozzászólásom korábban, de én ilyen szinvonalas és terjedelmes párbeszédet nem nagyon láttam még itt ezen az oldalon. Most igazából a növényekkel kapcsolatban akarok írni, mert egy-két dolgot én is hozzá tudok fűzni, lényegében véve emiatt tértem vissza.

Hogy a növényeknek van-e valamiféle "lelkük", arra én azt tudom mondani, amit bizonyos ezoterikus írányzatok állítanak. Ebben vagy hisz az ember, vagy nem, mindenkire rá van bízva.

Tehát, ezek szerint az ezoterikus nézetek szerint még az ásványoknak is van valamiféle "tudatuk", persze itt nem olyanra kell gondolni, mint amilyen nekünk, embereknek van. Ezt egyfajta "mélytransz" tudatként lehet értelmezni. A növényeknek már van úgynevezett "étertestük" is, amely az életet biztosítja, az egész életműködésükért felel. Ez a bizonyos étertest már nem észlelhető érzékszervi úton. Ennek a növényi állapotnak az "álom nélküli alvás" tudatállapota felel meg. Az állatok még összetettebb lények, és végül jövünk mi, emberek. Itt az anyagi világban mi vagyunk a legtudatosabbak, a legmagasabb tudatszinten állunk az élőlények között, és egyben a legösszetettebb lények is vagyunk. Ez utóbbi tényt nem nehéz belátni, ehhez nem is kellenek ezoterikus ismeretek. Itt persze most nem az erkölcsi dolgokra célzok.

De bevallom, azt még én sem értem, legfeljebb halványan sejtem, hogy a növények hogyan képesek ennyire tudatosan reagálni a feléjük irányuló emberi érzésekre, az emberi viselkedésre.

Hát, nagyjából ennyit szerettem volna írni, és ahogyan említettem, ezt az egészet vagy elfogadja valaki, vagy nem. Aki még soha nem hallott ezekről a dolgokról, annak nyilvánvalóan barátkoznia kell ezekkel, meg kell szoknia ezeket a fogalmakat. Végülis az volt a célom, hogy a növényekkel kapcsolatban valamiféle válasszal szolgáljak, hátha még újabb színeket hozok az eddig sem színtelen eszmecserébe.

Tisztelt névtelen,

köszönöm az elismerést mind a magam nevében és gyanítom mind OpenYourEye nevében is. Arrol, hogy az ezotéria miként és milyen eltökélten hisz az élettelen tárgyak "lelkében" most hallok először. Meglepődtem. Egy növénynél még hadján, hiszen élő szövet de, hogy egy ásványnak... Ez meglepett. Köszönöm, újfent valami újjat tanúltam.

Meg ha már itt jártam elosztottam a "hasznos számodra ez a válasz?" zöld pacsijait. Rászolgáltál névtelen pláne te, OpenYourEye!

Tisztelettel SuperUrzu7.