Hisztek a reinkarnációban?

45-nek külön válaszolnék:

Én is olvastam ezt a kritikát már korábban, akkor se és most sem tetszik. Az ember szájába próbálja tenni a mondatokat önigazolás képen. Mindenkinél mindent jobban tud, amit bizonyítani(idézni másoktól) természetesen nem képes. Úgy vagdalózik és ollózza össze a szavakat, ahogy neki tetszik mindenféle igazság alapot, vagy utánnajárást mellőzve.

Csak néhány példa:

"A legtöbb misztikus dologban azért hisznek mert támaszt jelent, megnyugvást a szorongató valósággal szemben."

- Igen, az ufókban is azért hisznek az emberek, a szellemekben is és a többi kitalált dologban is. Ne keverjük már az emberi hiszékenységet össze a misztériummal. Valóban érdekes és vonzó egy misztikus dolog, de nem azért mert megnyugvást jelent, hanem épp ellenkezőleg: Kíváncsiság, érdeklődés az új és hihetetlennek tűnő dolgok iránt. Ez olyan nagy bűn? Az űrkutatás is misztikus, hisz olyan hihetetlenül érdekes és olyan dolgok felfedezése áll még az ember előtt melyekról még álmodni sem mert. Tehát akkor ez is balgaság? Ugyan.

"Az sem mellékes,hogy a bizonytalanoknak megadhatja a beavatottság hamis élményét, hogy olyan körhöz tartoznak akik valami titokzatosat tudnak."

- Persze, az ember azért csatlakozik valamely szervezethez, mert a beavatottság érzésére van szüksége. Igaz milyen értelmetlenül hangzik, ha kivesszük a misztifikációt belőle?

"Persze nem, csupán azt hiszik,hogy tudnak valamit, hiszen ezeket soha, senki nem bizonyította, az ellenkezőjére pedig ott a teljes tudomány."

- Sajnos ebben is tévedsz. Számtalan bizonyítás látott már napvilágot, csak éppen egyik sem volt "elfogadható" vagy éppnem nem lett nagydobra verve, hogy a tudósok ismét tévedtek. És hogy ne csak a levegőbe beszéljek álljon itt példának egy oroszok által vizsgált dolgog, a gondolat. Az állítás az volt, hogy a gondolatok az agy termékei. Mivel az agy állítja elő, így bizonyosan le is lehet árnyékolni két ember telepatikus kommunikációját. A kísérlet úgy működött, hogy hipnotizáltak egy embert és azt telepatikus úton irányították. Először csak simán ugyan abban a szobában volt a hipnotizőr és az alany is. A kísérlet működött. Majd külön szobába tették őket, akisérlet ismét sikeres volt. Számtalan dologgal próbálták a hipnotizőr utasításait leárnyékolni sikertelenül: acél kamrába tették az alanyt, Faraday kalitkával is próbálkoztak, majd végül a távolsággal kísérleteztek. Mikor már 1700 km-re volt egymástól az alany és a hipnotizőr acél kamrákban és így is sikerült a kísérlet, feladták. A végkövetkeztetés az lett, hogy ha lehetetlenség leárnyékolni, akkor nem lehet az agy terméke a gondolat, hisz bármely földi jelet le lehet árnyékolni ilyen technikákkal. A távolság és a faraday kalitka biztos módszer magában is. Mégis kudarcot vallottak. Szóval kijelenthető, hogy a gondolatok, nem lehetnek az agy termékei, mert ha azok lennének akkor leárnyékolhatóaknak kellene lenniük. A kísérlet mind a mai napig megismételhető. Hallott erről valaki?

"Ez tiszta pszichológia, a hit sokat segíthet feldolgozni a valóságban történteket, kapaszkodót jelent. "

- Ez teljesen így van, a hit erőt ad. Nem csak támaszt. Ha bízol magadban olyan eredményeket is kisajtolhatsz magadból ami világcsúcs elérését is lehetővé teszi. Rettenetesen nagy átok ez a hit ugyebár.

"A tanulatlan embereknek ráadásul adhat némi önbizalmat,hogy ,,ezt még az egyetemeken sem tanítják, tehát azok mind buták akik ott tanulnak,"

- Ha valóban hasznos dolgokat tanítanának már az általános iskolákban, már az is nagy előrelépést jelentene. Tudod hány éve várok hogy haszonsítsam a másodfokú egyenlet megoldását, vahy hogy elmondhassam mire is gondolt a költő mikor megírta a verset, ami mellesleg teljesen másról szól? Ismerős igaz? A sok hasznavehetetlen szemét helyett lehetne tanítani a gyerekeknek többet a természetről: pl mely növényeknek milyen gyógyhatása van, vagy hogyan lehet jól állatot nevelni, tartani, hisz sok embernek van házi kedvence. Vagy emberi kapcsolatokról: Hogyan oldjuk meg konfliktus helyzeteket, mire jó az ambíció, hogyan segíthetnék másokat, hogyan beszéljünk meg kínos dolgokat szülőkkel baráttal, stb. Lehetne még folytatni a sort, de asszem értehető mire gondolok.

"Azután ott a misztikum iránti vonzódásban az is, hogy jólesik kritizálni a tudományos tényeket úgy,hogy nem kell érteni sem hozzájuk, nem kell tanulni csak valamiben hinni."

- Itt összemosod a hívő embert a tudatlannal. Attól, hogy valaki hisz valamiben nem jeleni azt, hogy hülye. Hidd el láttam én már sok beképzelt főiskolát vagy egyetemet végzett barmot akinek foggalmas sem volt arról mit beszél a munkahelyén. Úgy kapnak vezető beosztást, hogy át sem látják a dolgokat és már az első nap el vannak szállva maguktól. A lexikális tudás nem egyenlő az intelligenciával, ezt jobb tisztázni. Mint ahogy te is "okosan" megpróbálod az ember szájába adni a szót anélkül, hogy foggalmad lenne arról amit beszélsz.

Egy hívő ember is van olyan intelligens mint bármely másik, sőt, nem egy a hívő tudós. Szóval akkor hogy is van ez?

"Akinek támogató közeg kell, hát megkaphatja a baráti vállveregetést a többi hívőtől, van egy közösség akivel megvan az összetartozás élménye a közös hiedelmek kántálása által, ott a cinkos összekacsintás a tudomány eredményeinek kritizálásakor, a ,,nagy tudás" hite, stb.., stb"

- Az összetartás nem a hívők privilégiuma, bárhol felfedezhető, szóval itt is nagyon mellé lőttél. Remélem nem kell ecsetelni, mennyivel nő az ember önbizalma egy elismerő szó után. A tudomány eredményeit pedig nem csak a hívő emberek kritizálják, hanem más tudósok ugyan úgy kiveszik ebből a részüket. Gondolom észre sem vetted, hogy folyamatosan megpróbálod eláztatni, bemocskolni azt amről foggalmad sincs, mint az most már ki is derült, hisz szinte minden szavad meg lehet logikusan cáfolni. Ezek amiket itt összeszedtél közhelyek barátocskám és ráillenek bármely más csoportra ugyan úgy.

"Ez mind önbizalmat ad azoknak akik nem fárasztják magukat a világ megismerésével, vagy nincs meg a képességük a tanulásra , talán hiányzik belőlük a tartás, hogy elfogadják a valóságot. "

- Ismételten, a hit nem a lustaság megnyilvánulása. Valahogy erről nem sikerül leakadnod. A hívő ember, legyen az vallási vagy ezoterikus vagy bármi más, nem tagadja/tagadhatja a nyilvánvaló tényeket. Az hogy a víz nulla fok alatt megvófagy, csak egy bolond ember cáfolja, az értelmes nem. És már mint korábban megvilágítottam a hívő emberek nem retardáltak. Sokkal inkább az a "buta" aki anélkül, hogy megismeré őket hamis következtetéseket von le és olyan feltételezésekbe bocsájtkozik melyek nem fedik a valóságot, azaz egy szóval TE kedves elmélet gyártó nagyokos.

"Szóval, sok dolog teheti vonzóvá az ilyen kamu hiedelmekhez való csatlakozást, az üzletről nem is beszélve ha valaki ügyesen felépíti magát. "

- Na a végére csak sikerült egy értelmes mondatot is kisajtolnod magadból: Valóban így van. Fel lehet használni a hiszékeny és buta embereket arra, hogy lehúzzák, átverjék, vagy irányítsák. Csak tudod az nem törvényszerű, hogy ezek az emberek mind hívők lennének. Mondjakl ellenpéldát? A pártok ugyan úgy megvezetik az embereket, a bankok úgyszintén, a főnökök is kisajtolják az utolsó csepet is az emberből, kihasználják őket, a boltban, a szórakozóhelyen, mindenhol lehúznak ha nem figyelsz oda. Szóval akkor ezek az emberek mind hívők? Érdekes lenne...

Ne haragudj de ez amit itt összehordát egy rakás **** sem ér és fikarcnyit sem volt nehéz alapjaiban megrengetni majd összedönteni az egész elméletet. Úgy omlott össze akár egy kártyavár. A hazugság sosem erős alap, ezt jó lesz megjegyezni.

Nos, ahogy ígértem írok még ha késve is. Elolvastam mindent és átgondoltam az egész koncepciót. Arra jutottam, hogy a reinkarnációval kapcsolatos személyes problémám a reinkarnáció elméletének gyökerében keresendő. Az újjászületéshez ugyan is elengedhetetlen a lélek feltételezése, viszont annak meg nem érzem okát. Így a probléma megoldását ki kell bővíteni. Ahhoz, hogy meggyőzz a reinkarnációrol előbb meg kell győznöd a lélek létezéséről.

Szó sincs arrol, hogy nem értékelem az érzelmeket. Nem, itt csupán arrol van szó, hogy eddig nem tapasztaltam semmit amit ne tudhattam volna be az agyműködésnek. Mivel így is sok idő ment el a válaszommal, így nem szúrom ki a szemed egy rövid válasszal.

Úgy gondolom logikusabb akkor már a lélekkel kezdeni. Léleknek hívjuk azt a nem anyagi anomáliát amire az ember azt mondja, hogy "én". Tehát valami ami nem mutatható ki, nem bizonyítható és éppen ezért nem is cáfolható. Hasonló fogalom a lélek mint az isten. Cáfolhatatlan és alternatíva magyarázatot ad olyanra, amire már van magyarázat. Mivel nem cáfolható, így a döntésnél mindig megmarad a statisztika és a józan észre alapozott választás. Pár érv a lélek ellen? nos, már írtam egyszer ezt a példát, nézd el. De gondoljunk a gravitációra. Ha tartunk egy golyót a levegőben, majd elengedjük a golyó leesik.

A; Leesik, mert a tömegvonzás törvénye szerint a bolygó gravitációs mezeje a golyó tömegére hatva a föld középpontja fele húzza.

B; A földanya érzékelhetetlen kezei megragadják és magukhoz rántják.

Az (A) lehetőség kézenfekvő, egyrészt már ismerjük a gravitációt, másrészt mert itt nyilt titok, hogy csak példa az alternatív lehetőség.

Viszont nem lehet megcáfolni a (B) lehetőséget sem, így gond nélkül állíthatjuk azt is.

Jelenesetünkben a lélek létezésénél ugyan erről van szó. Ma már éppen eleget tudunk agyunk ezen területinek működéséről, hogy megértsük személyiségünk működését, hogy tudjuk a személyíségünket létrehozó döntéseink kivétel nélkül az eddigi memóriánkra illetve a genetikailag kódolt ösztöneinkre épülnek. És pont. Persze mondhatjuk, hogy a testben megvan bújva egy kimutathatatlan lélek ami halál esetén otthadja a testet, de ez a magyarázat több kérdést vet fel mint amennyit megmagyaráz. Bonyolult és rejtélyes egyben. Így hát kézenfekvő az egyszerő (lélek nélküli) döntéshozó agyrendszer elmélete.

Másfelől ott van az idő. Még ma sem tudhatjuk ezeket a misztikus elméleteket biztosan, amikor ezeket kitalálták pláne semmit nem tudhattak. Csak arra a tudásukra építhettek, ami akkoriban volt nekik. Ennek az eredménye a lélek léte mint magyarázat. Ma már ismerünk egy sokkal biztosabb lábakon álló folyamatot a döntéseinkre, de később ezt is megcáfolhatják majd.

Egy egyszerű példa. A Biblia keletkezésének idején még laposnak hitték a földet, ami amúgy szépen kivehető a szent írásból. Nem apró tévedés, bár akkoriban ez mindennapos volt. Ma már tudjuk, hogy geoid alakja van. Akkor azt hitték, hogy az ember személyísége külön áll a testétől(Átvitt értelemben végül is igaz) de ma már tudhatnánk, hogy a személyíségünket alkotó döntéseinket az agyunkban hozzuk meg. Az egyiptomiak példának okáúl nem is selytették, hogy mire van az agy. Azt hitték, hogy a lelkeikkel gondolkodnak és azal is irányítják a testüket. Tipikus emberi hiba, hogy ha valamire még nincs válaszunk, akkor kitalálunk rá valami hülyeséget ami ha elég abszúrd is, de magyarázza a tüneteket. Rossz szokásunk ami mára vallásokat és szektákat hozott létre, illetve bizonytalanná teszi az embereket.

Ha végig gondoljuk evidens, hogy az a valószínübb amit nagyobb tudással és több kutatással magyaráznak, mint sem az amit évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt mondtak ki hasracsapva.

De tételezzük fel, hogy van lélek. Nincs cáfolva így nem vethetjük el.

Ha van lélek, akkor már csak a reinkarnációt kell alátámasztani. Itt megint jön az "És annak meg mi értelme?" kérdéssor. Ha van lelkünk akkor már egész kézenfekvővé válik, hogy akár reinkarnálódhatunk is. De ez megint egy olyan dolog, hogy csak értelmet akarnak találni az életnek, illetve félnek a végleges eltűnéstől, a haláltol. Nem kell.

Mindig jön a kérdés, hogy mi van a halál után amire mindig jön az okos válasz, hogy semmi. De az meg milyen?!... Semilyen! Sokan úgy képzelik el a semmit, hogy egy nagy feketeség amiben ő... lebegnek? Nem! A semmi ez nem fekete, az semilyen. Olyan mint egy véget nem érő álom nélküli alvás. Mintha kikapcsolnád a gépet és többet soha nem kapcsolnád be. Nehéz elképzelni? Elhiszem, elvégre a létben születünk így nem tudhatjuk milyen a lét nélküli élet. Elvégre az nem élet. Tehát, olyan elképzelhetetlen fogalom mint a végtelen világűr.

A semmi az a nem létező valami, melynek bár hiányát észleljük, mi létét nem feltétlen ismerjük.

Megasztán hogy van ez? A világ népessége egyre csak nő, vagyis egyre több lélek van a bolygón. Osztódnak? Vagy szimplán létrejönnek? Vagy onnan jönnek, ahova végül kerülnek? Csak tisztánlátás végett.

Volt egy jópofa hozzászóló aki azt mondta, hogy a lélek reinkarnálódás közben előbb elkerül egy helyre ahol a többi lélekkel vár, majd ha születik valaki akkor beleszállhat. Ő... mi? Nekem erröl egy váróterem ugrott be, ahol egymásmellett ülve várnak a lelkek és olvassák a NewAirLand-i újságot amikor is beszolnak, hogy "Jöhet a következő!". Tudom, ez nem ide tartozik, de ez egyszerűen röhejes.

Ezt félretéve rengeteg reinkarnáció elmélet léteik. Miért ilyen megoszlott? Ha igaz volna nem lennének elvi eltérések. A részletkérdésekben való különbségek még rendben vannak, mert ezek nélkül nincsenek elméletek, de ezek a reinkarnációs elméletek alapjaiban különböznek.

Végül is nem meglepőek ezek a történetek. Az élniakarás emberi ösztön. A haláltol való félelem úgyszint. Ezek az elméletek meg túlnyomó részt menekülések. Lehet, hogy igaz mivel cáfolhatatlan, de ha már van kézenfekvő válasz minek ez a régi grimmese? Lehet, hogy 50 év múlva beigazolódik, de akkor már lesz kutatási háttere. De ez így csak pár ember kézenfekvő és bizonyíthatatlan magyarázata.

Persze hoztak már föl nekem is példákat, hogy igen is létezik. "Hogy a szomszéd zongorista halála után a született fiam ugyan olyan jól zongorázott." Sok egyéb magyarázata is van, nem csak a reinkarnáció! Máris itt van egy! Az anyaméhben hallotta az öreget játszani a zongorán és így az agyának azon része jobban fejlődött. A technikai tehetséget meg bárki megörökölheti. Szobrászbol is lehet tökéletes gitáros. Az agy számára a technikai működés eme kettő "művészeti" ágban ugyan az.

Néha a legegyszerűbb magyarázat a legjobb. Néha nem.

Openyoureye, a bundával kapcsolatban ez most olyan kérdés mint, hogy a tyúk vagy a tojás? De csak, hogy csámcsoghass rajta. A földnek vannak hőciklusai. Globális felmelegedés és lehülés. Álltalában az állat genetikailag allkalmaszkodik, bundát növeszt vagy elveszít. De az ember megtanult eszközt használni és a hideg ellen ruhát készített, mivel az gyorsabb volt mint a genetikai allkalmaszkodás. Így meg már ugye nem kellett annyi szörzet. Pont. Nem biztos, de ez elég valószínű és magyarázná is. A "talán" meg egy olyan szó, amit az elé rakunk, amit hasracsapva, vagy csak gyenge alátámasztással jelentünk ki. De igazad van, a dísz tényleg nyakatekert érv. Remélem ez már megfelel!

Fizikai érv? A "lekünk" csupán memória és az azt fenttartó elektronhalmaz. Az nehezen vándorólhat halottból újszülöttbe a fizika törvényei alapján. Bár tisztáztuk, hogy a lélek még nem cáfolt dolog, de ami tény az tény! A memóriánk az agyunkban van és az elektronhálózat tartja fönt. Az pedig csak úgy nem vándorolhat a légtérben.

Az élet értelmének logikai háttere? Jó... Ha van két golyód egymást érintve az asztalon, és rájuk raksz egy harmadikat akkor az logikus, hogy bepottyan közéjük széttúrva őket! De amúgy van értelme? Ott boldogabb? hh... Tegyük fel, hogy lelkek vagyunk, az utolsó reinkarnáció után mi történik? És ezt honnan tudjuk? Eleve ezeket honnan tudjuk?

Az élet értelme érdekel? adjál neki, ha meg nincs akkor nyugottan halj meg, van aki a neked jutott életre vágyik. Ne érsd félre, bár keményen hangzik, de máskülönben nem érzed a súllyát.

Engem nem igazán érdekel a materialista világnézet. Manipulatív. Az én célom, hogy az igazam a lehető leginkább igazodjon a valósághoz. Hogy a materialisták közelebb állnak a valósághoz, arrol én nem tehetek. Te ugyan ebben a hibában szenvedsz... A reinkarnációt ismerted meg gyökeresen és a materialista elméletet tanulmányoztad később. De mondok egy jó tippet. Ahhoz, hogy megérsd a saját kijelentéseidet mindig számísd bele magadat a közösbe. Te is ember vagy és te is hibázhatsz. Akár csak én. Ezt tarsd szemelőtt. Én minden mondatomat úgy szerkeztem, hogy benne van a tévedés lehetősége. Ezt nálad csak felszínesen érezni. Ez baj, mivel ez okozza az elvakultságot. Lehet az embernek nagy tudása, ha a tudás hamis kijelentések összessége csak téves következtetést vonhat le belőle. A legbiztosabb tudást csak a magánkutató csoportok adják, és azokat is egyeztetni kell. Sosem szabad egy eredményeinél megállni.

Jó példa a számítógép különbség. De ha elmagyarázzák, hogy jobb játéhoz jobb videókértya kell akkor megértem. De a lényeget értem, viszont ez alól te sem vagy kivétel!

Azért nem fogadjuk el az elmúlást mert legbelül tudjuk, hogy nincs? Hé! Ne magadbol indúlj ki! Jó tény, sokan így éreznek, de én speciel egyáltalán nem félek az elmúlástol. Az ember öregebb korban meg már várja az elmúlást. Egy dolog nem elfogadni és megint másik félni tőle. Félünk az ismeretlentől, de ha érzékeled akkor már tudod és elfogadod. Szimplán ennyi.

Igen, egy dolog hinni és egy dolog tudni. A halált követő eseményekről csak hinni lehet. Na most ameddig csak hinni lehet addig ellentétek is lesznek. Ez elkerülhetetlen. Alig várom a választ!

Kedves, SuperUrzu7,

Nagyon frappáns és érdekes volt olvasni a gondoloataidat. Sőt, egyszerűen üdítő olyan másokkal lefolytatott eszmecserék után, ahol az ellenlábas egy betűt sem fog fel abból amit írok, nem hogy egy mondatot. Remekül érvelsz és logikusan gondolkodsz. Ugyan úgy ahogy te hibát vélsz felfedezni a mondandómban, nekem is vannak, hogy is fogalmazzam, kételyeim affelől amit írsz. Persze ez abból is adódik, hogy nem ismerjük egymást, így feltételezésekre kell hagyatkoznunk arról, hogy hogyan is vélekedik a másik bizonyos dolgokról. Így természetesen hibás következtetéseket vonunk le és ezt is vezetjük tovább a beszélgetés fonalán. Ígérem, próbálom elkerülni ezeket az eseteket, hogy minél igazabb lehessen amit mondani szeretnék.

Nos, eme rövidke bevezető után lássuk a medvét:

A következtetésed, miszerint a reinkarnáció elfogadásához előbb a lélek elfogadását kellene birtokolni, egyszerűen brilliáns. Ez is bizonyítja, hogy te valóban elgondolkodtál a dolgon. Ezután egy kis félreértés csúszott a történetbe, mert azt írod:" Ahhoz, hogy meggyőzz a reinkarnációról..."

Nem, én nem szeretnélek meggyőzni semmiről. Mi eszmecserét folytatunk a reinkarnáció létezésének lehetőségéről. Ha meg szeretnélek győzni valamiről, azt pont ugyan olyan szemét dolog lenne, minhta egy hitgyülis, vagy jehovista akarna meggyőzni az igazáról én pedig hagynám magam. Neem. Szó sincs ilyesmiről. A világképed azért olyan amilyen, mert neked ezekre az információkra van szükséged ahhoz, hogy ebben az életedben boldogulj. Természetesen tanulhatsz új dolgokat, de csakis önszántadból és csakis olyat ami számodra elfogadható. Soha ne hagyd magad megvezetni.

Azt pedig, hogy nem fogadod el a lélek létezését, teljességgel megértem.

Nézzünk egy autós példát. Te mint érdeklődő ember megvizsgálod ,hogy hogyan működik az autó. Látod, hogy van kasznija, motorja, kerekei, stb. Ha beindítják, a motor magától jár, nem kell hozzá semmilyen külső segítség, így a részedről a dolgok meg is vannak magyarázva. A gyujtási folyamat ismert: Szív-sűrít-gyújt-kipufog. Ennyi. Viszont én egész más szemszögből vizsgálom az autót. Én azt nézem ki vezeti/működteti. Számomra lényegtelen, hogy az autó motorja hogy működik, nekem csakis a sofőr megismerése a fontos. Te azt mondod a autó működik sofőr nélkül is(persze csak álló helyzetben) én viszont azt állítom, hogy attól, hogy a motor jár, még lehet benne sofőr.

Igazából mindkét állítás igaz, így ellent sem kell mondanunk egymásnak ahhoz hogy megértsük vagy elfogadjuk a másik gondolkodását. :)

Arra pedig, hogy megértsd honnan tudom, hogy van lelkünk, nehéz lenne felelni. Nagyon sok okból vallom ezt a nézetet. Mivel te is megtiszteltél egy terjedelmes válasszal én sem fukarkodom, szóval, ha ez a rész nem érdekel nyugodtan átugorhatod:

LÉLEK:

Azt nem tudom honnan, de már gyerekkorom óta tudom és NEM hiszem azt, hogy Isten létezik. Nem vallásos családból származom, egyik szülő sem vallásos, sőt a templomot is csak temetéskor és esküvő alkalmával látogattak/látogattunk.

Akkoriban még imátkoztam is hozzá, egy két szivességért, de később ez alábbhagyott. Nem igazán foglalkoztam vallási dolgokkal egészen 15-16 éves koromig. Az, hogy Isten létezik még mindig szilárd meggyőződésem volt, de sosem érdekelt igazából a vallás. Sőt, volt egy megérzésem, hogy a papok sem Isten szolgái és a templomot sem igazán bírtam. Mint persze később kiderült a papság SZERINTEM félrevezeti a jónépet és a templomokra sincs szerintem szükség, hisz a bibliában az áll: "Mert Isten országa bennetek van, és körülöttetek. Nem kőből és fából épült házakban. Emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát, és megtalálsz." Tehát nem kell templomba menni, hogy Istenhez imátkozhassunk, csak persze otthon nem lehet pénz szedni a bárányoktól...

Visszakanyarodva a történet fonalához 16 éves korom körül el kellett költöznöm anyámtól mert alkoholista volt és már nem lehetett elviselni. Az öcsémmel az akkor már kb 3 éve hirtelen megtért apámhoz költöztünk. Apám megtérése is érdekes dolog. Egy igazi istenkáromló ember volt dührohamokkal megspékelve. Nem volt egy leányálom a gyerekkorom. Aztán egyszercsak varázsütésre megtért az öreg. Teljesen kifordult magából. Mikor utólag kérdeztem hogy történt, azt mondta: elege lett abból, ahogy beszélt és kérte a szűzanyát, hogy szüntesse ezt meg. Nem akarta már a régi életét folytatni. Azóta remek a kapcsolatunk és ez is szorosan kapcsolódik a történethez, hisz leköltözésünk után mindkettőnket megpróbált bevonni ebbe a vallásos dologba az apánk. Kamaszok révén egyáltalán nem érdekelt bennünket, ő pedig nem is nagyon firtatta a dolgok. Én valamivel fogékonyabb vagyok/voltam a vallásos dolgokra, így néha el el beszélgettem az öreggel erről, de sosem mélyedtünk túlságosan bele. 21 évesen megnősültem és lett családom. 25 éves koromban megérkezett a fiam is. Az otthoni élet nem volt túl jó így külföldre kellett költöznünk. Először én jöttem, majd másfél évre rá a családom. Ez az időszak igencsak megviselte a kapcsolatunkat. Ekkortájt beszélgettem ismét apámmal a vallásról és olyan dolgot említett meg, mely számomra nagyon érdekes volt: A reinkarnációról mesélt meg a lélek fejlődéséről, de úgy, ahogy azt mások nem ismerik. Nem tudom hogy jutott el hozzá az infó, de keresztényként él mind a mai napig, templomba jár és reinkarnációt vallja. Egészen Krisztus után 400 körülig a bibliában is benne volt a reinkarnáció tana, csak épp kivették praktikus okokból. Ezek a praktikus okok pedig mint utólag kiderült:

Apám szerint: Ha az emberek tudnának róla, nem igazán törekednének sem a fejlődésre, sem semmi másra, azt mondanák: Ejj ráérünk mi még arra. Meg ebben az életben még nem leszek jó, élvezem amit csak lehet, majd a következőben. Van benne valami.

Szerintem: Ugyan azt vallom mint apám, azzal kiegészítve, hogy ha kiveszik akkor könyebben irányítható birka népet kapnak a papok akiket a pokollal ijesztgetve kordában tarthatják és szépen le is fejhetik. Sőt, azt ígérik haláluk után örök életet kapnak a menyorszában, és lubickolhatnak az élet örömeiben...

Gondolom ha másból nem a hangvételből kiderült, hogy szerintem korántsem így működnek a dolgok. Mióta apám a reinkarnációt és a lélek fejlődésének a lehetőségét is elém tárta, valahogy jobban kinyilt a világ előttem, de ez is alább hagyott idővel és ismét visszatértem a csendes szürke hétköznapjaimhoz.

Mígnem, úgy alakult, hogy a másfél év különélés annyira megviselte a kapcsolatunkat a feleségemmel, hogy csak egy hajszál választott el bennünket attól, hogy külön ne költözzünk. És ekkor jött valami nagyon különös. Megbeszéltünk mindent, amit addig elhallgattunk és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Valahogy a vallás is belekeveredett meg a lélek fejlődés és egyre több részletet tudtunk megmagyarázni a lélek fejlődéssel kapcsolatban amit természetesen fel is használtunk a mindennapi életben. Mind a mai napig jövünk rá újabbnál újabb dolgokra és én már túl is léptem a vallás kereteit. Eddig sem voltam valami nagy hívő, sosem jártam templomba, nem is igazán imátkoztam, de az elveiket igezis magaménak éreztem. Sokáig a vallás és valláskritika részben lebzseltem. MInden új infót amire rájöttünk arról, hogy Isten miért teremtett minket, mi az élet értelme, merre tartunk, miért, miért van annyi szenvedés s földön, van a pokol vagy menyország, mind mind sikrült megválaszolni és minden egyes új kérdés után kapott válasz tökéletesen passzolt az addig kialakított világképünkbe. Most egy kicsit ismét tágítgatom a tudásom, kevésnek érzem azt amit más örömmel dédelgetne élete végéig is. Sosem voltam megnyugvó alkat, mindig is maximalista voltam és a kíváncsiságom ismét új vizek felé terelgetett. Korábban nem foglalkoztatott a reinkarnáció fogalma. Csak tudtam, hogy van és kész. Meghalunk ismét megszületünk, tudom hogy miért, ennyi elég is volt. Viszont valahogy a kezembe akadt egy könyv ami a regressziós hipnózisról szólt, arról amikor az embereket visszaviszik előző életeikbe. De ebből is egy egészen különlegesre bukkantam(ismét egy véletlen?). Ebben a könyvben az alanyokat nem az előző életbe viszik vissza, hanem az előző élete és a mostani élete közé! Elég érdekes dolgok történnek ott, röviden az ember megtervezi az életét, miben akar vagy kell még fejlődnie és aztán születik le. A sógornőmtől pedig kaptam mék 2-3 hasonló könyvet pont egy nappal korábban, mint amikor vissza kellet utaznunk a szabadságról Angliába. Itt olvastam el a könyveket és mondhatom nagyon megfogott. Azóta érdeklődöm komolyabban a reinkernációval és töltöm itt azb időm, hogy megismerjem az emberek gondolkodását.

VÉGE

Röviden ennyi arról, hogy miért is hiszek a lélek létezésében és a reinkarnációban.

A kommentedbe beleolvasva gondolom nem kívánod, hogy ismét leírjam azt miért nem gondolom, hogy csak hasamra csaptam mikor a lélekről beszéltem stb. Szóval ezen részekre akkor nem is reagálnék, kivéve ha te külön megkérsz rá, mert akkor szívesen kifejtem a gondolataimat ismét, konkrét kérdésekre válaszolva.

Más. Hogy a reinkarnáció miért ilyen megosztott? Mert minden embernek meg vana saját véleménye mindenről. Ez nem csak a reinkarnációval van így. Egy filmről is sok különböző véleményt olvashatsz attól függetlenül, hogy ugyan arról a filmről beszélünk.

Mondjuk a renikarnáció annyiban másabb, hogy van aki csak találgat milyen lehet, van aki pedig tudja, hisz a hipnotizált alany részletesen leírja minden élményét. Már persze aki hisz a hipnotizálásban, mert vannak akik ebben is kételkednek.

A bundával kapcsolatban: Részletkérdés, igazából nekem tök mindegy hogy vesztettetük el. Én nem tartozom azok közé az elvakult hívők közé akik a 6 napos teremtést szó szerint veszik, vagy ugyan így az ember teremtését is egyik napról a másikra... Jelenlegi gondolkodásom szerint az is elfogadható, hogy lekopott. Igaz kicsit logikátlan, de ez a legutolsó kérdések közé tartozik amikkel jelenleg foglalkozni szeretnék. :)

"Az én célom, hogy az igazam a lehető leginkább igazodjon a valósághoz. Hogy a materialisták közelebb állnak a valósághoz, arrol én nem tehetek. "

Részben egyet értek ezzel a kijelentéseddel, részben pedig nem. Az én célom is az, hogy a lehető legjobban megközelítsem elméletemmel a valóságot. Én úgy vélem eddig ez elég szépen halad, mert eddig egyetlen apró hibát sem véltem felfedezni az elméletben. Van olyan amire én sem tudom a magyarázatot, de ugyan ki az aki mindenre tudja a választ, nem? Azzal viszont nem értek egyet, hogy a materialaisták állnak közelebb a valósághoz. A mondat így helyes: Szerintem a materialisták közelebb állnak a valósághoz...

És ezzel egyet is tudok érteni, hisz mindenkinek meg lehet a maga véleménye.

Huh, asszem elég sokat gépeltem már és remélhetőleg új megvilágításba helyeztem jónéhány dolgot, így be is fejezném. Ha maradt olyan kérdésed amire szeretnéd hogy válaszoljak, nyugodtan másold, csak be ide sorba, egyenként végigmegyek rajtuk.

Na legyen szép estéd! ;)

Openyoureye

Kedves Openyoureye,

és ismét visszakanyarodtunk az elejére. De ezen már meg sem szabadna lepődnöm. Igazán lázba hozott ez az eszmecsere, hiszen régen járt már ennyire az agyam. Végigolvastam az egészet egyrészt mert érdekelt, másrészt tiszteletből. Ennek tetejében olyat is tettem, amit azelőtt soha. Belegondoltam magam a felfogásodba, hogy választkapjak egy egyszerű feltevésemre, miszerint ez az eszmecsere céltalan tudásszerzés szempontjábol.

Ebben a kérdésben valójában mindkettőnknek igaza van és mind a ketten tévedünk. Igazunk van, hiszen az igazság emberenként más és valószínüleg tévedünk, mert biztosan senki nem tudhatja. Mivel az egyik cáfolhatatlan a másik meg kutatások eredménye így gyakorlatilag mind a kettő a lehetséges lehetőségek közé tartoznak. Ezáltal viszont ez az eszmecsere nem tudásszerzésre szolgál.

Elnézésed kérem, tényleg rosszúl fogalmaztam a meggyőzés terén. Ugyanakkor egyre jobban érdekel a világnézeted.

A beszélgetésünk legérdekesebb része, hogy mind a kettőnk elmélete megállja a helyét és kitölti a zugokat. De pont ezért olyan jó ez a téma. Érdekes... Hasonló a gondolkodás menetünk és a hozzáállásunk mégis a világnézeteink mint alfa és omega. Mint ha ugyan az a szélirány gurítaná a gömböket jobbra és balra.

Holnap, esetleg kedden leírom a lélekkel kapcsolatos tapasztalataimat és kutatásaimat. Kíváncsian várom majd a választ.

Noha ekkora témát személyesen lenne a legjobb megbeszélni, a megadott lehetőségeket kihasználva maradnak a nagy terjedelmű válaszok.

Minden jót OpenYourEye!

Először válasszolnék a videó kűldőnek.

1-Ez az ember olyan választékosan képes beszélni mint egy középiskolás. Egyáltalán nem érezni rajta a tanultságot ami önmagában kételyeket ébreszt bennem.

2.-Pont azt teszi mint a biblia készítői. Van egy rakat különböző történet és elmélet, amelyek közül összeválogatja azokat, melyek megférnek egymás mellett. "-,- Ennyi erővel én a népmesék alapján fogom neked igazolni a 7 fejű sárkányt...

3.-A forgó ezköz működési elve az ember testének bioáram rendszerén alapúl mely gyengén érzékelhető elektromágneses teret generál ha megfelelően használjuk. Ebben semmi ördöngős sincs. Tovább nem is néztem, mert nem láttam értelmét.

Vissza a témánkhoz...

Tisztelt OpenYourEye,

Mielőtt belekezdek a lélekbe kicsit visszakanyarodok egy régebbi kijelentéshez. Megmondom őszíntén most nem találtam vissza de talán pont te mondtad, hogy szerinted az idő csak bennünk létezik. Ha nem akkor sem gond, legalább ezt is megtárgyaljuk.

Az idő fizikailag kimutatható. Egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy a saját véleményemet megcáfoljam magamban, hiszen így lehe a leggyorsabban és leghatékonyabban tanulni. Ami azt illeti sikerült is javítanom rajta... Szóval. Mi is az idő. Az idő elméletben egy megfoghatatlan fogalom, akár a tér. Egy fogalom ami magában foglalja a történések összességét. De ennél sokkalta összetettebb. Azt mondom, hogy az idő egyenlő az energiával. Ez nem valószínű, de ha megmagyarázom érteni fogod mire célzok. Vegyünk egy egyszerű tér/idő elméletet alapúl. Leszek olyan szemtelen, hogy előhozakodok egy saját elmélettel:

Személyes véleményem is az eddig jól ismert végtelen térben futó párhuzamos idősíkok elmélete alapján működik, csak mégsem az.

Először is a tér végtelen is és nem is. Megmagyarázom: Vegyünk egy mozaik felületet. Ha az egyik oldalán kimászol a szomszédos mozaikon jukadsz ki. Tegyük fel, hogy a tér egy olyan többdimenziós gömb aminek ha az egyik felén távozol a másikoldalt jössz elő. Egy gömb aminek ugyan azon pontba futnak oldalai ahonnan erednek. Egyetlen egy pontja az eredése és eltünése. Így egyszerre végtelen is és nem is.

Az idővonalak pedig sem egyenesek sem végesek, szerintem. Valamikor kezdődnie kellett, amire a bizonyíték az idő milétének magyarázata után érthető lesz. Márpedig aminek van kezdete annak van vége is. Joggal merül fel a kérdés, mi van előtte és utánna? Ugyan az. Én ezeket az idővonalakat olyan görbéknek képzelem el, melyek egymást is keresztezve végűl ugyanabba a pontba futnak ahonnan erednek. Tehát az idő végén az idő kezdődik. Hogy hol keresztezik egymást? Ahol ezek a pillanatok megeggyeznek. Mivel ábrával nem szolgálhatok marad a szolgai írás. Képzeljük el ezeket az időgörbéket. Mind különböznek egymástol a legkisebb különbségtől a teljesen másig. Viszont minden lehetőség jelen van. Vegyünk most egy pillanatot ami közös két időgörbén. Ha csak egy pillanatban hasonlóak akkor az csupán anyagi hasonlóság, a vektorok különböznek. Ez igaz két szomszédos pillanat hasonlóságában is. Három hasonló pillanat esetén a középső pillanatnak már a vektorai is megyeggyeznek. A lényeg, hogy teljes(vektoros) hasonlóságú időpontot vagy időponthalmazt minimum egy-egy csak anyagi hasonlóságú pillanat fogja közre. Ha a nagyszámok törvényével élünk gyakorlatilag minden egyes pillanaton ugyan annyi időgörbe fut keresztül. Persze ez csak egy pici körülírás a következők megértéséhez.

A nagy bumm elméletet, melyet én nem tartok hihetőnek alapjaiban rengeti meg ez a tér/idő elmélet. Mivel az időgörbék és a tér nevezetes középpontja személyes hipotézisem alapján egy és ugyan az. Geometriai értelemben a pontnak nincs kiterjedése. Tehát a világ megszületése előtt illetve annak megszünése után valóban nincs kiterjedés. Az egész az abszolult nullából indúl és fejeződik is be. A nagy bumm elmélet arra alapoz, hogy a világegyetem tágul ami bizonyított tény. De a megindító energiára nincs magyarázatuk. Nekem van egy elméletem. Ha a tér/idő elméletem igaz volna, a nagy bumm energiája nem lenne más, mint az az energia, mely az idő végén egy pontba sűrűsödve, s végül az idő elején ugyan azon pontból egyszerre kitörve felszabadul. Ez a "Nagy Bumm" magyarázata.

De az idő mint energia? Tételezzük fel, hogy nincs energia. Akkor nincs idő sem, hiszen az idő nem más, mint az energia átalakulásának folyamatai. De haladjunk visszafele. Az világ végső működési tökéletessége az élet. Az élet kémiai folyamatok összességének eredménye. A kémiai folyamatok fizikai folyamatok eredményei. A fizikai folyamatok csupán az időben léteznek. Vagyis maga a tény, hogy vannak fizikai folyamatok tárgyilagos bizonyíték az idő létezésére. Ha nem lenne idő, nem lenne fizikai folyamatosság. Mert mi is az idő? Az idő mint fogalom takarja a pillanatok sorozatosságát. Az egymást követő pillanatok az idő. Ha nincs idő nincsenek pillanatok csak pillanat. Egy pillanatban pedig nincsenek vektorok, illetve ha vannak is további pillanatok híjján nem változnak, tehát megszűnik a fizikai folyamatosság. De a fizikai folyamatosság vektorok összességei, vagyis mivel a vektorok energia hatás irányok, így energia nélkűl nincs fizikai folyamat. Vagyis átvitt értelemben az energia az idő. Mivel energia nélkűl nem létezik idő, idő nélkűl meg nem létezik energia. "Az energia nem vész el, csak átalakul", ahogyan azt mondani szokás. Vagyis az energia folyamatos a világban tehát az idő is az. És mivel az energia csökkenhet avagy nőhet így az idő is gyorsúlhat avagy lassúlhat területenként. Akár molekulánként is. Pár példa:

-Ha az ember fel van pörögve az agyműködése gyorsabb, így a környezetéből kapott adatok frissítése felgyorsúl vagyis többször frissíti az adatokat ugyan annyi idő alatt, tehát a kérdéses agy számára a környezet lelassúl. Fordítva ez ugyan úgy igaz.

-Ha lefagyasztassz valamit a molekulák rezgésszáma lecsökken, vagyis gyakorlatilag azon molekulák számára az idő felgyorsúl, noha csak ők lassulnak le.

-A hibernált állat lénysegesen lassabban öregszik, ugye...

Ez csak pár példa, de remélem érthető.

Térjünk át a lélekre, egészen pontosan a személyíségünkre.

Életem nagyrészét a személyíségek tanulmányozásával, azok működésének megismerésével töltöttem. Sok mindenre rájöttem, de a legfontosabb, hogy nem szabad túlgondolni. Hamar rádöbbentem, hogy ez a téma amennyire bonyolultnak tűnik, annyire egyszerű is egyben. Teszem azt nem nyúlsz a tűzbe ha nem muszálj.

Kezdjük a születésünkkel.

A sok évnyi tapasztalatok alapján az élő szervezetek rájöttek, hogy túlélni csak fejlődéssel lehet. Tapasztalták. A fejlődés alatt itt alkalmazkodást értek. Ezeket a tapasztalatokat viszont egyénből egyénbe tovább kellett juttatni. Erre szolgálnak a ribonukleinsavak és a minket is alapozó, fejlettebb dezoxiribonukleinsavak (RNS és DNS) melyek az egyed tapasztalatait viszik tovább a következő egyedbe. A szaporodás alapjául szolgálnak. Ez a fejlődési rendszer szolgál magyarázattal arra, hogy miért létezik halál. Normál esetben akár időtlenűl is élhetnénk, de mégis van természetes halál. Miért? Nos, a halál nem más mint a fennmaradáshoz szűkséges természetes kiválasztódás. Tehát egy kis matematika. Van két egyed, akik tapasztalatokat gyűjtenek(teszem azt az egyiknek átlagosan nagyon meleg van a másik meg kétlábon járva képes a melső lábaival hordani.) közösüléskor ezek az adatok/tapasztalatok a DNS-en keresztűl a következő utódba kerülnek. Ilyenkor az utódban ez a két különböző DNS a leghatékonyabban eggyesűl és létrehozza a következő egyed leendő tulajdonságait. Egy kopasz lesz, aki lassan megtanúl kétlábon járni. Persze ezek a folyamatok sok generációs eredmények. De olyan adatok is öröklődhetnek mint, hogy kik az ellenségek vagy, hogy a tűz veszéjes. Magyarán a reinkarnáció elmélet azon része, hogy szerzett tudásunkat tovább visszük valóban igaz. Felmerül a kérdés, hogy miért nem viszünk tovább mindent? Egyrészt ehhez írdatlan nagy DNS lánc kéne amit nem bír el a szervezet, másrészt abból nem lenne kellően hatékony fejlődés. Vagyis ha alapból tudna nyílvesszőt használni az új egyed nem jönnének rá a jobb technikákra, mert használja azt amit tud. Vagy itt vannak az őzek. Az új őzike születés után szinte azonnal fölál és máris menekül az ellenséges húsevőgtöl. Pedig senki nem tanította meg rá, a genetikájában örzi. De ugyanakkor meg is ragadtak azon a szinten...

Vagyis alapvető funkcióink genetikailag kódolva vannak. Tehát genetikai, ha baj van sírni fog a gyerek, hogy minnél hamarabb hatékonyan elsajátítsa a járást és az ügyes kézhasználatot. Továbbá, hogy tanuljon.

Döntéseink.

Azért jó ezzel folytatni, mert az újszülött tökéletes példa a döntéseink fejlődésére. Az ember azt hiszi tud véletlenszerűen dönteni. De ez egy hatalmas tévedés. Valami alapján mindig döntünk akár egy gép. A kisgyerek memóriája még anyira kezdetelges, hogy döntéseinek logikai hátterét papírra lehetne vetni. Ahogyan nő a memóriánk úgy lesznek egyre kiszámíthatatlanok és precízebbek döntéseink. Vegyünk egy egyszerűbb példát. Egy piros és egy kék körlap. Te melyiket választod? Megvan annak is az oka! Vagy nemrég láttad és megmaradt benned, esetleg nagyob benyomást gyakorol rád, többet fordúl elő a memóriádban, több pozitív kimenetelű döntésed volt azon színnel kapcsolatban. Bármi. Ha egy gyereknek mutatod a gyerek aszerint választ először, hogy genetikailag melyik illik jobban hozzá. Ha semmit nem kap a következő döntése a tanulás céljábol a másikra fog esni aminek következményeképpen tegyük fel, hogy kap egy csokit. Onnantól folyamatosan azt fogja választani. Ha viszont már nem kap csokit, függően attol, hogy mennyi alkalommal kapott és, hogy genetikailag mennyire kitartó megint megfogja próbálni a első színt. Ez csupán egy egyszerű példa volt a tanulásra és a döntésre.

Memóriánk és döntéseink.

Ez a kettő már-már egybefonódik. Két fő memóriatípúsunk a jelmemóriánk(emlékeink) és a tapasztalati memóriánk(következtetések tárháza). A genetikai tapasztalatok az utóbbiba tartoznak. Első sorban a jel memóriánkból alakul ki a tapasztalati memóriánk. A helyes memorizálási folyamatunk a következő: A jelek fogadása, visszakeresés a memóriában, következtetés levonása, majd szelektálva memorizálja az új adatokat. A DeJa Vu pont ezen sorrend fölborulása ami a helytelen agyműködés eredménye. Gyakran fáradság váltja ki. Ekkor a jel fogadása után előbb memorizálja és csak aztán keresi vissza a memóriában. Mivel visszatalálja ezért azt kalkulálja, hogy már egyszer megtörtént velünk.

Személyíségünk.

Személyíségünk gyakorlatilag nem más, mint a döntéseink térképe. Ugyanis döntéseink határoznak meg minket. Viszont mivel a döntéseink teljes egészében a memóriánk alapján történik, így a személyíségünk a memóriánk térképe is egyben. Magyarán, ha memóriát cserélnénk, gyakorlatilag testet cserélnénk. Ez viszont nem lehetetlen. A sejtek közötti telepatikus kommunikációt még nem értjük eléggé, így ez még nyitott kérdés. Az ember is bocsáltja magábol ezeket a jeleket, csupán nyers a jelek fogadásának képessége. Ilyenek az élőlényekkel kapcsolatos megérzéseink egy része. Olyan embereknél, akik nagyobb összhangban vannak könyebb ez a folyamat. Nem veszünk róla tudomást mivel tudat alatt dolgozzuk fel ezen jeleket, de ott vannak. Ezek a jelek egyelőre rejtelmesek hiszen eddig nem sikerült bemérni a jel távolsághatárát. Vagyis még fogalmunk sincs működésének alapjairól, de célját már ismerjük. Sejtszintű nyelvfüggetlen információcsere. Hasznos dolog a telepátia ha az illető késség szinten használja.

Egyelőre csak ennyit írok, mert elég sok dolgom van még holnapra, de ha valamit jobban ki kell fejtenem vagy egyéb kérés/kérdés merül fel csak tessék.

Tisztelettel SuperUrzu7

Huh, hát nem mondom tényleg van időd gondolkodni, a gömb alakú időt, az idő=energia, és a nagy bumm elméletet elolvastam és meg is értettem. Van benne valami. Sőt, szerintem még logikusabb is mint az eddigi magyarázatok. Te legalább el tudsz vonatkoztatni az eddigi normatívától és teljesen újragondolni az egész elméletet az alapjaitól kezdve. Ehhez csak gratulálni tudok! :)

A lélek kérdéshez még nem tudtam hozzákezdeni időhiány miatt, de úgy gondoltam az eddigi gondolataimat leírom neked, hogy lásd, hozzákezdtem és nem feleslegesen pötyögted be ezt a temérdek infót. Egyébként megjegyzem, nem én jelentettem ki, hogy az idő csak bennünk létezik, bár annyit hozzátennék, hogy az idő viszont relatív. Csak egy rövid példa: Aki élvez egy hangversenyt annak repül az idő. Viszont annak aki unatkozik, sokkal többnek tűnik, mint amennyi valójában. Szerintem elég képlékeny ez az idő téma. Nos, röviden ennyi, amit elolvastam a kommenetd, reagálok is :)

Üdv, Openyoureye

Kedves, SuperUrzu7

Nos, ahogy ígértem folytatnám is:

Már az elején találtam valami vitathatót:

" dezoxiribonukleinsavak (RNS és DNS) melyek az egyed tapasztalatait viszik tovább a következő egyedbe."

- Szerintem nem tapasztalatokat örökít, hanem tulajdonságokat, esetleg azokra való hajlamot, de semmiképp sem tapasztalatot, hisz azok emlékekből eredeztethetők.

"Nos, a halál nem más mint a fennmaradáshoz szűkséges természetes kiválasztódás"

- Miért is van szükségszerűen természetes kiválasztódásra? Nem hiszem hogy az egyedek meghatározhatnák, melyik az erősebb illetve gyengébb fajtársuk és inkább az erősebbre szeretnének hasonlítani, így élehetnének korlátlan ideig a faj minkét csoportjába tartozó egyedek, hisz az semmit nem változtatna a sorsukon. Butaság olyannal magyarázni a halál fogalmát mint természetes kiválasztódás. Ez olyan mintha a gyengébb úgy dönte önszántából meghal, annak ellenére, hogy ezzel semmilyen előnye nem származna az életben maradottaknak. Szerintem. És most vonatkoztassunk el a táplálék lánctól, hisz az egy egészen más foyamat és logikus hogy a gyengébb egyedek az áldozatok. De mi akkor a helyzet a csúcsragadozóknál. Nekik nem kellene meghalniuk, hisz nincs ki levadássza.

" Van két egyed, akik tapasztalatokat gyűjtenek(teszem azt az egyiknek átlagosan nagyon meleg van a másik meg kétlábon járva képes a melső lábaival hordani.)"

- Két egyed nem lehet ennyire eltérő tulajdonságú. Egyébként értem, hogy a két tulajdonság keveredik, de csakis akkor fejlődhetne tovább ez az új "faj" ha ezekből a két teljesen különböző adottságokkal rendelkező egyedekből két nagy falka lenne, azok szaporodnának egymással, majd az utódok(akik minden esetben csak a jó tulajdonságokat örökölték) elvonulnának ettől a csapattól, hisz ha ott maradnak, a jó tulajdonságok leromlanak. Az elvonult csorda pedig csakis ezen csordán belül szaporodhatna tovább, hogy egyre nagyobb populációt elérve kiszoríthassa a korábbi meleg, illetve két lábon járó fajtársait. Bár a példa kicsit kezdetleges, hisz a két lábon járók alapban szőrtelek voltak, a szőrösek vesztették el tulajdonságukat a kopszsággal.

Valójában úgy lett volna helyes, ha a két lábon járók nagyon szőrösek és a kopaszokkal közösülve létrehozzák a sokkal rövidebb szőrű fajt. Nem?

" De olyan adatok is öröklődhetnek mint, hogy kik az ellenségek vagy, hogy a tűz veszéjes."

- Ezek az információk nem génekkel öröklődnek, hanem egymástól lesik el a tapasztalatot. Teszem azt az ember tudja, hogy a tűz veszélyes. Ha egy gyereket 30 éves koráig úgy tartanak, hogy nem látott soha tüzet és egyik napról a másikra megmutatják neki, nem fogja tudni, hogy tartani kell tőle, ugyan úgy ahogy a kisgyermekek sem tudják. Simán megfognák mert tetszik nekik. Az állatokban valami miatt meg van ez a beidegződés már kiskoruktól fogva. Az embert tanítani kell. Ha valóban úgy működne a dolog ahogy mondod, akkor az a rengeteg tehetséges ember akik korábban éltek már rég felhúzták volna az értelmi színvonalat és emellett annak is igaznak kellene lennie, hogy bizonyos szint alá nem csökkenhetne az intelligencia, hisz a butát az értelmes feljavítja, (vagy magától is tanulhat a természetes fejlődésből adódóan), illetve az intelligens is fejlődik, nem stagnál és még okosabb lesz ami arra enged következtetni, hogy egy butábbal nem tudná annyira lehúzni a szintet.

"Egyrészt ehhez írdatlan nagy DNS lánc kéne amit nem bír el a szervezet, másrészt abból nem lenne kellően hatékony fejlődés"

- Nem értem mire gondolsz, nem lenne elég hely a szervezetvek a dns számára? Szerintem egy egér és egy dinoszaurusz, de még egy ma élő elefánt is jócskán eltérő testméretű. Asszem a természet tudna biztosítani elég helyet ha muszáj lenne.

"Vagyis ha alapból tudna nyílvesszőt használni az új egyed nem jönnének rá a jobb technikákra, mert használja azt amit tud."

- Ez a kijelentés nonszensz. Ezt a logikát követve a fejlődés soha nem is indulhatott volna be, hisz mindig volt új dolog amit korábban nem ismertünk. Ma ismerjük a gőzgép működését, mégis tovább fejlesztettük, azóta van robbanó motor, elektromos motor, és ezek az alapmodelhez képest is jócskán fejlettek.

"Vagy itt vannak az őzek. Az új őzike születés után szinte azonnal fölál és máris menekül az ellenséges húsevőgtöl. Pedig senki nem tanította meg rá, a genetikájában örzi. De ugyanakkor meg is ragadtak azon a szinten... "

- Mire gondolsz, hogy megragadtak azon a szinten? Attól, hogy tud futni, még egy csomó dolgot meg kell tanulnia az életben és meg is tanul. Milyen fejlődést vársz tőlük? Életben vannak mind a mai napig. Nem kell új technikát sem kitalálniuk a populáció fenntartásához. Vagy te úgy gondolod az evolúció olyan, hogy szükségesség nélkül is fejleszti az egyedeket azok meg csak használják.

Elméletileg az evolúció úgy működik(bár én nem ezt vallom) hogy mondjuk az ember azért lett okosabb, mert ezzel kkompenzálta, hogy nincs semmi fegyvere amivel megvédhetné magát. Vagy az antilop azért tud olyan gyorsan futni, hogy az üldözői ne érjék utól. Tehát valami oka mindig van a fejlődésnek. Én legalábbis így hallottam.

"Vagyis alapvető funkcióink genetikailag kódolva vannak. Tehát genetikai, ha baj van sírni fog a gyerek, hogy minnél hamarabb hatékonyan elsajátítsa a járást és az ügyes kézhasználatot. Továbbá, hogy tanuljon. "

- Azzal egyéetértek, hogy bizonyos dolgok genetikailag kódolva vannak alapból. viszont a gyerek nem sír, ha baj van, nincs veszély érzetük. Ezért kell mindig óvni őket, mert simán kihajolnak akár a 100-diki emeleten is, vagy elindulnak egy forgalmas útom, vagy oda mennének egy csaholó kutyához is. Nincs veszélyérzetük. A gyerek igazából azért sír, mert nem képes elmondani mi a baja. Ha éhes, ha fézik, ha álmos, vagy ha fáj valamije, nem tudja közölni velünk. ezért kell kitalálni. Tudom, szülő vagyok, nem kell bemutatni. Később ha nagyobbak már sírnak ha félnek, mert addigra kifejlődik a félsz bennük. Akkor pedig az ismeretlen dolgoktól tartanak, mert nem ismerik őket, nem tudják mik azok. Ez pedig az embert végig kíséri egészen élete végéig. Az ember fél az új dolgoktól és alapból el is utasíthja. Ez genetikailag van belénk kódolva, hogy a szavaiddal éljek.

" Valami alapján mindig döntünk akár egy gép."

- Ez nagyon igaz!

A Dejavu érzésről nekem más a véleményem, de most nem firtatom.

Személyiség:

Én másképp értelmezem a személyiséget. A személyiség nem lehet csak a döntéseink tükörképe, hisz akkor a döntéseink alapján lemásolható lenne egy személyiség. A személyiség sokkal összetettebb dolog. A személyiséget nem csak a döntéseink, hanem ízlésünk, emlékeink, tapasztalataink, környezetünk, intelligenciánk, függvényében millió változatot létrehozhat. Csak egy egyszerű példa:

Az ikrek hasonló környezetben, tapasztalatokkal, emlékekkel stb élnek, hisz elég sokat vannak együtt. Mégis az ízlésük lehet tök különböző. Megkockáztatnám azt is, hogy már kiskorukban, mikor ingerszegényebb a környezet és még az anjukkal vannak, ugyan ott vannak, szinte ugyan az az inger éri őket mégis más az érdeklődésük bizonyos dolgok iránt. Színek, hangok, dalok, vagy képek, más más tetszik nekik. Ez hogy lehet? Szerintem nagyon leegszerűsítetted a személyiség fogalmát azzal, hogy csupán emlékeink kivetüléseként tekintesz rá.

Telepátia. Na igen. Ez is érdekes, hisz azt állítod, megjegyzem nagyon helyesen, hogy "Ezek a jelek egyelőre rejtelmesek hiszen eddig nem sikerült bemérni a jel távolsághatárát". Igazából volt rá kísérlet, egy hipnaotizált alanyt telepatikusan utasított a hipnotizőr 1700km távolságből egy acélkamrából. Sikerült. Nem lehet leárnyékolni a jelet. Ami azt bizonyítja, hogy ezen jelek nem lehetnek az agy termékei, mert bármely földi jelet le lehet árnyékolni a távolság növelésével, illetve Faraday kalitkával ami nem sikerült, hisz ezzel is próbálkoztak. Röviden ennyi.

Tehát röviden a kritika, amivel remélhetőleg nem sértelek meg:

- Szerintem a gének nem a örökítenek sem tapasztalatot, sem pedig emléket.

- A halál nem lehet tarmészetes kiválasztódás eszköze, hisz annak nem lenne értelme. Minek haljon meg akár melyik egyed, ha attól a másiknek semmivel sem lesz jobb?

- Új tulajdonság elterjedéséhez két nagy létszámú csoportra lenne szükség melyek miután szaporodtak és meglett a már fejlett utód, magukra kellene hagyniuk, hogy eme fejlett egyedek további szaporodás útján nagy létszámra tegyenek szert és kiszorítsák a korábbi fejlettlen egyedeket. Ezt képtelenség megoldani logikus tervezés nélkül.

- A DNS nem tárolhat nagyobb menyiségű infót mert nincs elég hely neki. Fent kifejtettem, miért nem lehet ez igaz.

- Azért nincs génekkel örökölt tudás, mert az gátat szabna a fejlődésnek. Kifejtettem fent.

- Az embereknél valahogy nincs túlélési ösztön az újszülöttet illetően. Legalább egy év kell hogy sétálni tudjon, szilárd táplálék is csak hónapok elmúltával kezdhető meg stb. Tehát nem törekszenek hogy hamar megtanuljanak járni, vagy éppen félelem érzetük sincs. Többi fent.

- A személyiség fogalmát nagyon ledegradálod.

Ismételten felhívom a figyelmed, hogy nem bántani akarlak ezzel a kritikával, de valahogy reagálnom kellett az írottakra. Ez a véleményem. Természetesen én is szívesen várom az észrevételeidet, kifogásaidat, valamit kételyeidet a reinkarnációval kapcsolatban. Hátha közben én is tanulok valami újat.

Mély tisztelettel, Openyoureye

Kedves SuperUrzu7,

Remélem még nem késő és időben koorigálhatom a tévedésem amire a korábbi válaszom után nem sokkal jöttem rá. Eddig nem értem rá leírni, de most gyorsan bepötyögöm.

Szóval elnézést kell kérnem tőled, mert hibásan ítéltem meg azt amit a személyiségről írtál. Valóban igazad van és csodálkozom, hogy lehettem ekkora hülye, hogy ezt nem, hogy nem vettem észre, de még kioktatóan próbáltam is cáfolni.

A személyiség valóban az emlékeink kivetülése, hisz az emlékekből jobb esetben tapasztalatokat szűrünk le és ezekből a tapasztalatokból ítélünk meg bizonyos élet helyzeteket, ezek alapján hozzuk meg döntéseinket, ezek miatt vagyunk azok akik. Nagyon éleslátó gondolataid vannak, már csak ezért is érdemes volt beszédbe elegyedni veled, hogy ezzel is gazdagodjon a tudásom. Köszönettel tartozom ezért neked. Magamtól nem hiszem, hogy rájöttem volna, kellett egy kis lökés. Köszönöm :)

-------------------------------------------------------------------------------

Ezt már csak magamnak jegyzem meg, de gondoltam leírom neked/nektek is, hátha valaki hasznát veszi a későbbiekben:

És ez az új infó, mint korábban említettem ismét tökéletesen passzol az én világnézetemhez, elméletemhez. Az ember, nem a lexikális tudása fejleszéséért jön le ide a földre, hanem a leki fejlődés miatt. És a lélek, nem egyenlő a személyiségünkkel. Minden egyes életben más és más a személyiségünk, de valami mindig megmarad legbelül. Az a tudás ami miatt ide járunk a földre ki tudja már hány emberöltő elteltével is. A türelem, az emberi kapcsolatok kezelése, a szerénység, az odaadás, az önzetlenség... Csakis tulajdonságokat tudunk tovább vinni a következő életünkbe. Igazából erről szól a lélek fejlődés. Eddig azt hittem a személyiségünk is megmarad, de tévedtem, ami persze emberi dolog. Remélem nem haragszol érte.

Na legyen szép napod neked is, hisz nekem már az!

Mélységes tisztelettel,

Openyoureye