Hisztek a reinkarnációban?

A valóság az egy. Az igazság az, ami emberenként más. Ezt nem illő összetéveszteni. "-,-

Mindenkinek más az igazság, de mégis csak azt hívjuk igazságosnak, kinek igaza a többségével megegyezik. :)

De amúgy igazad van utolsó. Mindenkinek megvan a maga képzete a világról, és ez így van jól. Persze csak addig, amíg nem emiatt köti fel magát az ember. :D

#26:

Csak hogy rámutassak a logikai hibára: az ellentétes bizonyítékok hiánya egyáltalán nem bizonyítja a halál utáni életet, nem erősíti annak valószínűségét. A tapasztalás pedig szubjektív, az egyénnek fontos, de a tudomány számára ellenőrzés nélkül értéktelen. Mivel nincs bizonyíték, a halál utáni élet továbbra is hit kérdése marad.

Azt pedig, hogy hogy jön ide a bunda, nem is értem.

Ez, maga a reinkarnáció egyelőre hit kérdése valóban, de folytatva a 26-os által leírtaknak a gondolatmenetét, a

bundával, ruhákkal szerintem arra akart célozni, hogy az ember valahogy mindig kívüllálónak érezte magát a természeten, idegennek érezte magát benne, és egyben a természetet önmagához képest. Ösztönösen érzi, hogy nem ide tartozik, illetve csak félig-meddig. És itt lehet a nagy rejtélyeknek a kulcsa is szerintem, ebben a bizonyos "félig-meddig" kifejezésben. Ahogyan a 26-os utalt rá, a lélek ugyanis valószínűleg máshonnan származik, nem ebből a földi, anyagi világból. Ez az emlék az emberek jelentős részében nagyon mélyre el van temetve, rejtve a tudatnak a mélyére. Már az ősemberi, legprimitívebbnek hitt civilizációkban is imádkoztak, barlangrajzokat készítettek, és temetési meg más szertartásokat is végeztek. Különféle díszeket is viselt némelyik ember.

Hozzá kell tenni, hogy a tudomány még sok másra sem tudott eddig választ adni. Ha csak anyagelvűen gondolkozik, akkor persze nem is fog soha, mert állandóan beleütközik önmaga korlátaiba. Ez a korlát az, amit sürgősen meg kellene szüntetni, le kellene bontani egy szemléletváltással. Ha ezt nem teszi meg, akkor olyan lesz, mint a vallási fanatizmus. Bár más most is eléggé olyan.

Az agynak a rejtélye már önmagában véve is "kihúzza a talajt" az anyagelvű gondolkodás lábai alól, aztán még nem is beszéltem az anyag eredetének a rejtélyeiről, aztán ott van még az idő és a tér kérdése, az életnek az eredete, az evolúció kérdése és így tovább. De ezek már nem is tartoznak közvetlenül ehhez a témához.

Ilyenkor az ember, ha kellően nyitottan gondolkodik, akkor megfogalmazódhat a kérdés: lehet, hogy eddig, az évezredek folyamán mi, emberek hibásan viszonyultunk a tudományhoz és a vallásokhoz is? Tehát rosszul értelmeztük és eltorzítottuk a vallásokat, és hiányos, ebből kifolyólag hibás tudományos szemléletet alkalmaztunk. Persze, a nagy kérdésekre a válaszok minden bizonnyal ott rejtőznek az ősrégi gyökerű ezoterikus, és bizonyos filozófiai hagyományokban is, csak az emberek nagy részéhez ezek vagy el sem jutnak, vagy akikhez igen, azoknak a nagy része nem értette, és nem érti meg ma sem ezeket. Nem véletlenül hívják "ezoterikusnak" az ősi bölcsességeket. A tudományoknak és vallásoknak innen ered, tehát egy a gyökere. Innentől kezdve pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy mindez belátás és elfogadás kérdése lesz. Ez az emberiségnek a közös érdeke, mert a Földön az élet, és egyben az emberi civilizáció is veszélyben van. Nem véletlenül tartunk itt, ahol most vagyunk; remélhetőleg innen már csak felfelé vezethet az út.

Ebben is van igazság. Valójában lényegtelen kérdés életviteli szempontból. Inkább érdeklődés teszi fel, így nem tudom mire vélni az indulatos "Mindenki ehhez tartsa magát." kijelentéshez. Ez nem vita, hanem eszmecsere.

-A bundára amúgy nagyon is van magyarázat. Pont magunknak köszönhetjük hiányát. Génjeinkben ott van a bunda "lehetősége", csupán nem használtuk, ezért visszafejlődött. Ez olyan mint a farokcsontunk. A gerincoszlop végződése egy farokcsont töve. Magyarán anno volt nekünk is farkunk. Mára már az sincs, mivel nem használtuk, de még génjeinkben ott lapul. Az, hogy bundát hordunk nem újdonság. Talán pont azért lettünk "Csupaszok" mert más állatok bundáját kezdtük díszként hordani, de lehet fordítva is. Ezt már aligha tudjuk meg.

-Az előttem írt, amúgy igen szép válaszban felmerült, hogy visszavágyunk a természetbe. Ez nagyon emberfüggő. Én példaként abszolút nem vágyok vissza, és azért van elég ilyen felfogású. Szeretem a geometrikus rendet. Szeretem a magas, tornyosuló épületeket. Szeretem a zsúfolt utcákat. Egy Fikarcnyit sem vágyok a természetre. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem, csupán ha választhatnék, inkább a zsúfolt nagyvárosba mennék.

-Még az ősi bölcsességekről annyit, hogy valóban sok alapjuk van, de csak abból tudták leszűrni a bölcsességeket, amit akkor ismertek. A régi bölcsek példaként sok okosat mondtak a lapos bolygónk széléről. Noha csak később derült ki, hogy geoid. Ma is csak annyira tudunk bölcset mondani, amennyire azt a tudásunk engedi. Mert hát az ember lehet őszinte, attól még nem feltétlen mond igazat.

A többiben viszont egyetértek. Könnyű, de egyben fölösleges is úgy beszélni egy szobáról, hogy nem nyitunk be. Majd ha lesz hozzá kulcsunk, aminek amúgy egyenlőre nem sok esélye van megvitatható lesz.

Éppen arra utaltam, hogy az ember ösztönösen alakítja, formálja a környezetét a saját kényelme érdekében, mert nem érzi jól magát benne, de mostanra sajnos már oda jutottunk ezzel az egésszel, hogy ez nagyon a bolygónak a rovására ment. Emiatt a továbbiakban rendkívül fontos dolog és nagy kihívás lesz az, hogy mindezt úgy folytassuk, hogy minél kevésbé tegyük tönkre a Földet, és egyben lelkileg is fejlődjünk. Azért nyilván én sem vágyok arra, hogy teljesen természetes környezetben éljek, akármilyen szép is.

Az "ősi bölcsesség, és bölcsek" alatt nem azokat a tudósokat értettem, akik néhány évszázaddal ezelőtt rájöttek sok, ma már alapvető igazságnak számító dologra, és főleg nem azokra, akik a bolygót laposnak hitték, meg azt, hogy a világnak a közepe. De ez megint elvisz más témák irányába, ami szintén hit kérdése.