Ti szerintetek létezik reinkarnáció?

A jelen korban sok embert foglalkoztat a reinkarnáció. Ez természetes következménye annak a szellemi fejlődésnek, mely összezsugorította a Földet olyan értelemben, hogy kommunikációs eszközei által megszüntette még földrészek között is a távolságot. Így tömörítve olyan információkhoz jutottunk, melyek nemcsak felvetik a reinkarnáció kérdését, de nem is tudnak mit kezdeni vele előző ismereteik alapján.

Van reinkarnáció. Akár eszünkre, akár szívünkre hallgatunk, nem tudunk belenyugodni abba, hogy a földi élet poklánál nagyobb és általánosabb poklot létben tarthat az az Isten, akit mi joggal SZERETET-nek nevezünk. Hogy is szűnhetne meg a fejlődés lehetősége abban a világban, amelyet mi másvilágnak nevezünk, melyben még nagyobb lehetőség kell hogy legyen az örök értékek kibontakozására, mint itt a Földön. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy nem a fejlődés, csupán a fejlődés iránya válik megváltoztathatatlanná, hát erre csak azt mondani, hogy ismét olyasmit állítunk, mely át nem gondolt kijelentés, mivel a tisztábban látás nem eredményezhet nagyobb lemerevülést a boldogtalanság irányában, mint a kevésbé tiszta látás. Ha tehát valaki odaát nem lát tisztábban, mint itt a Földön, akkor nem is lehet boldogtalanabb a rossz miatt. Ha pedig éppen tisztultabb látása következtében él át nagyobb lelkiismeret-furdalást, az csak azért lehet, mert javulni akar. Ha pedig valaki javulni akar, képtelenség, hogy éppen a TEREMTETLEN SZERETET akadályozná meg ebben! Higgyük el, nem lehet örökkön örökké senkinek rosszul törekednie arra, hogy boldog legyen, ha egyszer arra teremtette őt a TEREMTŐ.

Igaz, hogy minden rossz egy elrontott jó. Amint lehetetlenség, hogy valaki mindig minden jót elrontson, éppen úgy lehetetlenség, hogy valaki mindig minden jót jól csináljon. Mindig mindent jól csinálni csak Ő tudott, mert egy az Atyával. Ezért mondhatta, hogy Nála nélkül semmit sem tehetünk, de Vele természetesen tehetjük mindig a jót. Ennek örökkön örökké csak elvben lehet ellene mondani. Gyakorlatban azért nem, mert nemcsak örök életre vagyunk teremtve, hanem örök boldogságra is. És ez a döntő. Igazán keresni örökké a boldogságot, s azt soha meg nem találni, ez olyan ellentmondás, mintha azt mondaná valaki, hogy olyasmire van teremtve, ami nincs is.

Én most itt a reinkarnáció tényét említettem, illetve szükségességét annak, hogy mindenkinek lehetővé kell tennie a megfelelő szellemi irányváltoztatást. E kettő együvé tartozik. Vannak olyan szeretetlenségek, melyek csak a földi életben korrigálhatók. Ezért kell legyen reinkarnáció. Nyilván nagy tévedésben van az, aki ezt könnyítésnek gondolja a maga számára jelen szeretetlenségeinek kiélése kapcsán, mert neki nem könnyebb, hanem nehezebb, illetve így mondja, fájdalmasabb vizsgán kell majd átesnie.

Valóban nem sokat beszélt nekünk földi élete során a reinkarnációról, de már az is elegendő kell legyen, hogy nem beszélt ellene, pedig sokszor meg kellett volna tennie, ha nem lenne ez. De azért beszélt róla. Nemcsak Illés és János esetében, hanem mikor arról beszélt, hogy addig vettetik börtönbe az adós, míg ki nem fizeti tartozását. Fontosabbnak tartotta, hogy az örök kárhozat elvi lehetőségét állítsa elénk. Van tehát örök kárhozat, de nincs örök kárhozott. Vagyis, egyszer kiürül a pokol, gyakorlatban lesz olyan, hogy mindenki boldog lesz. Csak olyan nem lesz soha, hogy valaki anélkül lehetne boldog, hogy ne tette volna rá életét a szeretetre. Tehát senki sem kerül könnyebben a mennyországba a reinkarnáció ténye alapján, mint ahogy e nélkül gondolnánk. Ezért nem a reinkarnáció ténye az érdekes számunkra, hanem a szeretetben való növekedés. Ez az, amit ha tetszik, ha nem, mindenkinek meg kell valósítania, s mielőbb tesszük, annál kevesebb szenvedés vár ránk. Félelemből különben sem lehet mennyországba jutni, csak szeretetből. Félelem csak a cselekedetek szintjén hozhat gyümölcsöt, s ez csak átmeneti lehet. Gondoljunk arra, hogy a háború borzalmai közepette, a bombázások alatt szinte mindenki megtért. Jaj, de rövid ideig tartott ez a megtérés! Hát mennyország nem ilyesmiért jár. Természetesen a félelem által elindított bűnbánat is válhat jó irányúvá. Ilyen félelem nem alaptalan a reinkarnáció esetében sem. Sőt! Jobban megalapozott, mint az e nélküli, mivel a szeretet Istenét nem teszi soha talonba. Nekünk még meg kell tanulnunk, hogy ha valaki rosszat tesz, az feltétlenül árt önmagának, s nem árthat az Istent szeretőknek. Mi azért akarjuk megjavítani a rosszakat, mert ezt nem hisszük el. Ha elhinnénk, ha nem akarnánk megjavítani a rosszakat, ha arra törekednénk, hogy számukra rámutassunk arra, hogy rosszaságukkal önmaguknak ártanak, ha csak arra törekednénk, hogy önmagunkat javítsuk meg, akkor gyorsabban lehetne szebb és jobb a világunk. Nem véletlenül mondta már kétezer évvel ezelőtt: "Ne álljatok ellen a gonosznak!" /Mt 5;40./

"továbbá nincs a Bibliában az, hogy reikarnáció"

A szó biztos nincs benne, mivel modern szó. Az újraszületés viszont itt-ott nyomokban benne, olvass vissza légyszíves a topicban!

Továbbá a reinkarnáció nem vallás. Engem nem érdekel Buddha és a tanai, nem követem, de ettől még a halálközeli élményeket átéltek beszámolói, illetve a reinkarnációs hipnózisok során születésük kezdete előtti időkre visszavezetett személyek (később igazolt) beszámolói alapján hiszem azt, hogy van lélekvándorlás.

Ez nem vallások háborúja, értsd meg.

Jézus beszélt arról, hogy ugyanaz a lélek - a test halála után - egy másik emberi testben újra megszületik.

Más a lélekvándorlás és más az újraszületés. Aki Hozzá, Jézushoz, akar tartozni, az nem a lélekvándorlásban hisz, hanem abban, hogy Isten lehetővé tudja tenni az újra születést, vagyis azt, hogy újra kezdjen egy emberi életet az, aki így akar megtisztulni. Igen. Erre képes az Atyával és a Szentlélekkel! De senkit nem hajlandó, még az ördögöt sem, szellemi, tehát erkölcsi szint alá aljasítani! Ha ezt nem fogadjuk el, akkor képtelenné tesszük magunkat arra, hogy Vele, Jézussal, élő, boldogítóan élő kapcsolatba kerüljünk! Különbséget kell tenni a reinkarnáció és a keletről származó lélekvándorlás között. A reinkarnáció emberi testben való újraszületést jelent. A lélekvándorlás alatt pedig ugyanazon emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik azok, akik hisznek ebben. Ez utóbbiról Jézus Krisztus nem beszélt

"Különbséget kell tenni a reinkarnáció és a keletről származó lélekvándorlás között."

Igazad van, így logikus, egyenlőségjelet vontam a kettő közé. Holott tényleg nincs.

# 32

+1

A reinkarnációval az a probléma, hogy egészen mást értünk reinkarnáció alatt, mint amit az a valóságban. Van inkarnáció, de nem úgy, mint mi azt elgondoljuk. Nem úgy, hogy ennek tudata gyengíthetné a jelen megszentelését. A reinkarnációval kapcsolatban nagyon óvatosan kell fogalmazni, mert legtöbb ember e téren nagy tévedésben van. Sokan úgy gondolják, hogy ha van reinkarnáció, akkor nem kell a mostani életüket halálosan komolyan venni. Van reinkarnáció, de vágyainkban azt kell megélnünk, hogy bár ne lenne. Éppen úgy, mint van pokol, de bár ne lenne. A reinkarnáció nem könnyítést jelent. Olyan az, mint mikor valaki súlyos betegsége miatt nagy szenvedésekkel járó kezelésre kényszerül egy kórházban. De van olyan is, mikor egy-egy nagy lélek engedélyt kap, hogy közénk jöjjön azzal a küldetéssel, amivel Ő jött közénk. Ilyen volt Illés Keresztelő Jánosban.

Aki tehát újraszületik, az nagyobb szenvedésre születik, mint amit megélt előző életében. A különbség csupán annyi, hogy a nagyobb szenvedést mások kényszerítik rá. Mindenki a jelenlegi életében szenvedéseket okoz magának rossz döntései következtében. A jelenben mások által okozott szenvedéseink előző életünk rossz döntéseinek következményei.

Éppen itt van a reinkarnációval való foglalkozásnak a veszélye. Nem arra szoktuk használni, amire való, hanem arra, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket, hogy fölmentsük magunkat olyan felelősség alól, ami alól fölmenthetők nem vagyunk.

Van reinkarnáció. De ez nem a mi dolgunk, hanem az Ővé. Ezzel nem kell foglalkoznunk. Nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan tudjuk egyénileg és közösségileg elviselhetőbbé tenni mások életét azáltal, hogy nem magunkra akarjuk irányítani egymás szeretetét, hanem külön-külön és együtt saját szeretetünket igyekszünk másokra irányítani. Ha nem ezt tesszük, akkor rövid életű szekta lehet belőlünk, melynek megszűnése csak idő kérdése. Általában nem beszélt nekünk arról, hogy Földre jöttünk előtt mi volt velünk. Ennek egyszerű oka az, hogy a múltunk ilyen ismerete nem szokott segíteni a jelen gondok megoldásában.