Ha létezik reinkarnáció, akkor feltételezem a halál után nincs idő, tehát akkor reinkarnálódhatunk pl. a mi időnk szerint 1400ba, de 2900ba is?

Igen, így van. Olvasd el az "előző életek, jövendő életek" c. könyvet.

Mint pl. ahogy a Földön egyszerre van nyújorki szuper XXX. sz-i élet, és brazilőserdei kőkorszak.

Nyemmm :xD

Mindenhol van idő. Csak ha meghalsz akkor a lelked vár, hogy olyan életdeladatot válasszon amiben tud fejlődni és ez eltart egy ideig. Ha nem lenne idő, pl simán visszamehetnék. Pl következő életemben lehetnék én Cleopatra :D

Az első válasszal egyet értek. Kiegészítem. Tudatállapot kérdése, hogy a lélek érzékel-e időt, vagy nem, valamint ha adott esetben érzékel, akkor meg az mondható el, hogy időérzékelés szubjektív. Ez egy fizikai világbeli (amiben éber állapotban érzékeled magad, vagy én magam) inkarnáció során is változó, hogyan érzékeled az idő telését, bár az igaz, hogy éber tudattal: lineárisan és egy irányba. Ámde ha nem kötődik adott esetben fizikai testhez a tudat (vagy egyes értelmezés szerint a lélek) (pl. ez jellemző akkor is, ha alszunk) , akkor még inkább képlékeny az időérzékelés: előre felé, hátrafelé is haladhatsz az időben, és háromnál több dimenzióban is "megfordul" a tudatod, EGYIDEJŰLEG több eseményt, teret is meg él a lélek ilyen körülmények között. Einstein is megmondta: az idő is relatív tényező.

Ettől függetlenül tapasztalatból írtam, amikről írtam.

Annyit még hozzá teszek (ezt már csak közvetett tapasztalatból), hogy EGYSZERRE LÉTEZIK MINDEN INKARNÁCIÓ. Amiben még bizonytalan vagyok: egyes álláspontok szerint egyértelműen elhatárolható lelkek léteznek, saját, számos inkarnációkkal; míg az én spirituális tapasztalatom szerint (és általában kb. 5 éves koráig és a teste halála után ezt mindenki megéli "egy ideig" <- az idézőjel lényeges!) egyetlen lélek létezik, végtelenféle tudattal, az egyes tudatok pedig folyamatosan változó, és többdimenziós (egyszerre több, egyenként különböző állapotban levő) személyiségeivel.

Nem a megnevezés a lényeg, hanem az, hogy van egy abszolút valami (nevezheted istennek, sültkrumplinak, univerzumnak, végtelenségnek, a nagy potenciális semminek, egyetlen léleknek, stb.) , az pedig végtelen felé szakad mint egyszerre teremtő és érzékelő valami (én ezeket nevezem tudatoknak), de ez végtelen dimenzióra szakad, megvalósítva különféle személyiségfejlődéseit, "rugalmas" módon (Az más kérdés, hogy egyes személyiségei ÖNMAGÁBAN eléggé merevek a fejlődés szempontjából).

Még valami: Ha tudatunk háromnál több dimenziós részeit is alapul vesszük, akkor képlékeny mind a jövője az adott tudatnak, mind pedig a múltja, ám de a maga szabta határokon belül.

ahogyan wtiger mondta nem idő nincs a halál után, hanem változás, mivel minden egyszerre történik, de ha így van, vagyis hogy az idő maga a változás, akkor valószínűleg mi nézeteink szerint 2011 nél korábbra nem inkarnálódik a tudat...mivel a változás előre megy, az anyag valamivé válik, tehát ha korábbra kerülne vissza úgymond, ahhoz a változtató entitásnak vissza kéne alakítania az általunk érzékelt univerzumot, vagy éppen egy alternatívat létrehoznia hogy ez megoldható legyen.

üdv

26/F

LastOne.Left

Az előző válaszadó kapcsán jelzem, hogy ez egy szavakkal nehezen megfogalmazható téma, tehát vagy részben félreértett az illető, vagy nekem nem sikerült kellően pontosan kifejeznem magam, vagy mindkettő közrejátszott. Azonban hangsúlyozom, hogy arra utalok többek között: időérzékelés van is, meg nincs is attól függően, hogy a tudat mire koncentrál; időtlenséget is át lehet élni (itt, a fizikai világra fókuszálva a többség sajnos idétlenséget él át; néha én is ;) ) , meg időérzékelést is, és utóbbit általában szubjektív módon, mint ahogyan a műszereink (kar-óra) is szubjektív időt mérnek. (Gondoljatok csak a kvantumfizika egyes kísérleteire, melyek tanúsága szerint a mérést jelentősen befolyásolja maga a mérőműszer, ami abból is eredhet, hogy projektál -kivetíti elképzeléseit a külvilágra a megismerés helyett- a műszert használó kutató, tudat alatt). Az, hogy hogyan érzékeli a tudat az időt, és hogy adott esetben érzékel-e időt, az mind a fizikai világra, testre fókuszált állapotban is változó lehet (akár időtlenség is), mint pedig akár közvetlenül a test halálakor is, valamint szintén változhat az időérzékelés,

vagy időt nem érzékelés a fizikai világra

nem koncentrált tudat esetén is (amikor nem kötődik fizikai testhez, azok érzékszerveihez).

Ergo: bármi lehet az időérzékelés / nem érzékelés vonatkozásában.

...folytatom előző soraim: változás meg pont hogy folyton van. Semmi sem állandó, csak maga a változás. Az érzékeléstől (tudatállapottól) függ, mi az érzéklet. Azonban ha 4-nél több dimenziót vizsgálnánk, azt tapasztalnánk, hogy a 3D-s események egyidejűleg zajlanak (átéltem ezt, visszaemlékeztem ezen tudatállapotra "mostanában", és mindenki átéli ezt az érzékelést újra és újra, de többnyire "kb. 5 éves kora előtt" (az időhatározó idézőjelben), meg a "teste halálakor"). És mivel egyidejűleg zajlanak, ezért nem sok értelme van "előző", meg "következő" inkarnációkról beszélni, bár bizonyos értelemben lehet, és netán bizonyos értelemben könnyebb is megfogalmazni, de tágabban értelmezve értelmetlen kifejezések. Hiszen egyszerre éled az összes megtestesülésedet te is ,meg bárki. Van egy nagyobb "halmaz" (összetettebb szintű, háromnál több dimenziós személyiség), annak számos tudata, teste (egyéni személyiséggel), ezek pedig összeállnak egyetlen egy "valamivé", amit nevezhetsz bárminek, a nevének nincs nagy jelentősége ("isten", "univerzum", "kutyafüle"). A részek pedig "kommunikálnak egymással", pontosabban szólva szorosabb-lazább kapcsolatban vannak egymással. Azért nem érti ezt a legtöbb ember, ill. nem igen látja át, mert "aktuálisan" amnéziában van e vonatkozásban, és ennek is meg van a lényeges szerepe. Még valami: sokan azt hiszik, hogy aki "aktuálisan" ismét emlékszik/emlékezett "mostanában" ezen tudatállapotra (akár spontán módon, mint "én"), arról azt hiszik, hogy sokkal többet tud lényegileg, és/vagy nagyobb biztonságban van, mint általában mások, stb. Ez csak kis részben van így ÁTLAGBAN (akadnak, akik persze tényleg tartósan tudatosak a globálisabb megélésben), szóval ÁLTALÁBAN alig jellemző (ld. az én esetem). Gondoljuk bele: egy öt év alatti gyermek mennyire kiszolgáltatott! Sőt, részben amiatt is kiszolgáltatottabb, mert többet érzékel, mint egy felnőtt, vagy mint egy nagyobb gyermek.

Álljon itt két hasonlat, szemléltetésnek: a fraktálokra nem térek ki, olvasson róla, aki nem tudja, mi az, meg nézzen képeket erről (végső soron minden dolog fraktálszerkezetű, csak a legtöbb forma, alak túlzottan áttételes ahhoz, hogy átlássuk, ezért érdemes egyszerű növények egy részét, és computeres fraktálgrafikákat szemlélni, azokon megérezni először)

Másrészt szemléltetésnek nézzünk példát arra, amelyre mindannyian képesek vagyunk a 3D-s érzékelésünk során: képes vagy nézni egy panorámát, fotót, vagy eg yfestményt úgy, hogy pontról pontra érzékeled csak és egyszerre scak egy pontot látsz? NEM! Hanem EGYBEN, EGYSZERRE LÁTOD AZ EGÉSZET.:) Ha azonban pl. egy vaksötét galériában vagy, de van nálad egy zseblámpa, relatíve vékony fény nyalábbal, és bekapcsolod, mindig csak egy pici területét látod a látványnak, a térnek, de a sík példája ami igazán kifejező: világíts rá egy festményre képzeletben; minden pillanatban csak egy kis részletét látod meg és mindig más részletét, mert abszolút stabilan semmit nem lehet rögzíteni, a zseblámpádat se, de a lényeg, hogy mozgasd gondolatban a zseblámpádat, egy festményre fordítva. ;)

Nos, így vagyunk többnyire az érzékelésünkkel a különféle inkarnációnkra vonatkoztatva. :) Egyszerre csak egyre tudunk koncentrálni, pedig egyszerre, egyben van az egész, azok összes eseménye, látványa, részletei.. :) Ezért az is illúzió, hogy egy irányba halad az érzékelés, egy időnek nevezett dimenzióban.

A festményes példára visszatérve: kizárólag csak sorról sorra tudod a zseblámpáddal pásztázni a kiválasztott festményt?... ;)

Wtiger. :)

S ha elértem azt az állapotot, hogy egyszerre érzékelek mindent, akkor megszűnt számomra változás, mivel a valósággá váltam tudatban, az abszolútummá...vagy tévedek? De a kérdés mi ez az abszolútum, vagyis hogyan kell "elképzelni".

Arra gondoltál már, hogy alapvetően a tudat/elme az elsődleges, s hogy minden gondolat valójában, amit egyetlen Elme(abszolútum) jelenít meg Önmagából? Tehát végső soron ez az Elme az, amiről írsz, ami szemszögéből minden egyszerre történik, ami csak picinyke részeket lát Önmagából, ami felbomlik látszólagos részekre(tudatokra), pontosabban a részei látnak belőle darabokat, s ezen részek végül is mi, mint személyi tudatok vagyunk...ami illúzió, amitől meg kell szabadulni, hogy tudatban az egyetlen Elmévé váljunk, azaz megszabaduljunk az inkarnációk sorától, így a szenvedéstől és barátaitól, s tulajdonképpen ez az egyetlen Elme ezt akarja felismertetni velünk az anyag megjelenítésével, mert csak viszonyításból tudja az elme ,hogy van, ha nem lenne teste, nem tudná magáról hogy létezik, így létet ad minekünk...így hát van célja az Elmének, és ha van célja, akkor nem fog leszületni valaki a mi nézőpontunk szerint 1400 ba, mert már átesett a tudata a fejlődés azon szakaszán, és nem lenne értelme...:)

a halál utáni állapotot úgy értettem, mint mély alvás állapotát...ott sincs a személyi tudatnak időérzékelés, hanem egyetlen pillanatnak tűnik az, ami másnak 6-7 óra....persze egy álom azért beékelődik...csak kérdés mit él meg az egyén abban. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Kedves előttem szóló! :) Két részletben reagálok rád. Remélem ,az eredeti kérdező számára is hasznos, hogy mi az ő topicjában eszemcserét folytatunk, nehogy off-on ragadjanak minket! ;) Nos, nézzük sorban:

Nehéz szavakba ölteni ezt a témát, de továbbra is megkísérlem körülírni; a fejlődés minden esetben folyamatos, szüntelen, vég nélküli; nevezheted ezt megismerésnek ,vizsgálatnak is a variációkra nézve. Épp így a teremtés és az érzékelés között sincs különbség - végső soron. Félreérthető lehet időhatározót használni, ezért idézőjelben értsd többnyire. Amikor a tudat a fizikai 3D-s világra koncentrál ("jelenleg" én magam is, legalábbis ébren), időfolyamot érzékelünk, ráadásul egy irányban haladva, és a háromnál több dimenziót részeire bontva érzékeljük; azonban pl. amikor alszunk, vélhetőleg te is ,meg a legtöbb ember, beleértve a materialista szemléletűeket is, alvás során teljesebb tudatállapotban vagyunk (több dimenzióban, mint négy; az idő bizonyos értelemben a negyedik, bár ez nézőpont kérdése), csak nem emlékszünk rá éber állapotban illetve megpróbáljuk éberen a fizikai érzékszerveink által felfogható módra értelmezve torzítani az álomélményt.

Na most, mint írtam ,a fejlődés szüntelen, így a változás is állandóan tart, állandóan változást érzékelünk és épp ez a fajta kreativitás a létezés lényege, hogy alkotunk és megéljük. Ha pl. több, mint 4 dimenzióban érzékel a tudat, akkor a 3D -s világ eseményeit egyben érzékeljük, teljesen képlékeny négy dimenzióval, ahol tehát bizonyos értelemben az idő a "negyedik" (tehát keresztbe-kasul, bármely irányban és sebességgel lehet az idődimenzióval együtt a többi 3D-t érzékelni, szemlélni), DE EKKOR IS VAN VÁLTOZÁS, MIVEL ez "csak" öt dimenzió; adott esetben ott is "zajlódhat" a létezés, alkotás, tanlás, megélésem élményszerzés. És így tovább, a végtelenségig. (Hat dimenzióban egyben érzékelsz négy dimenziót, az ötödiket esetleg csak bizonyos korlátokkal, mint a mi szokványos 3D-nkben negyedikként az időfolyamot, stb.)

... folyt.köv......

... folytatom:

Még rögtön a beírásod elejére visszatérve egy pillanatra: úgy fogalmazol: "(ha) elérem". Nos, nem feltétlen stabil dolog abban lenni. Ha álmodunk, ott vagyunk, felébredünk ide a 3D-be és máris beszűkült a tudatunk. De éberen is kerülhetünk ilyen állapotba, de átlagban 5 éves kor előtt és a test halálakor mindenképp mindenki abban van, még a felnőtt korára materialistává váló emberek is. Az állatok, növények is hasonlóképp érzékelnek -a dolog lényegét tekintve-, mint a kisgyermekek. Tehát akinek még erősen kötődik a tudata a fizikai világ 3D-jéhez, mint nekem (bár egy materialista tudata még sokkal inkább kötődik ehhez), annak csak alvás során tágul ki a tudata és éberen alig tud mit kezdeni az álomélményével, ezen felül elmondható, hogy kb. 5 éves kor és a test halála közti időszakban még az átmeneti tudattágulás is ritka, éber állapotban. Senkinek nem ajánlom, hogy sürgesse, mert sokkoló élmény ha erőltetik, vagy ha nem erőltetik, de ideje korán történik meg éber állapotból. Én nem sürgettem, de valamiért fel kellett idéznem ezt a tágabb tudatállapotot huszonévesen, és magam se tudom egyelőre, miért. De ettől még nem lettem különösebben "több", csak annyi "pluszom" lett ettől, hogy újra tudom azt, mint amit mindannyian pl. 0-5 éves korunk között, meg az anyaméhben, és teljesen tudatosan hiányzik már belőlem a halálfélelem (persze a fájdalmaktól én is , szinte mindenki fél valamelyest), míg korábban csak elméletileg következtettem arra, hogy talán a haláltól nincs miért félni. Most már tapasztalatból nem félek a test halálától. Természetesen a tágabb részünk (lélek/tudat stb.) sose pusztul el, és bizonyos értelmben a testunk se, hiszen az anyag nem vész el, csak átalakul. Végül is a tudatunk is pillanatról pillanatra meghal és újjá születik, akár a testünk, csak hát vannak rövidebb ciklusok (milliomodmásodperces időnagyságrendű születés-halál vibrálás), és nagyobbak; egy nagyobb pl. amit már érzékelünk: hogy testünk egy merőben mássá alakul, mégpedig amikor testünk meghal.

Itt jegyzem meg: sose használtam drogokat, nem is tervezek, hanem teljesen spontán volt az éber állapotomról az alaphelyzetbe tágulni, és addig keresztülmenni több dimenzió együttesén (tehát újra emlékszem ,mi a forrása minden létezésnek, mint ahogyan azt mindenki eleve tudja, csak hát kb. 5 éves korunktól ideiglenes amnéziában vannak e vonatkozásban, legtöbben).

Amit hsz-ed további részében írtál, nagyjából azt írtam korábban, vagy e topicban, vagy egy másik, hasonlóban (most nem keresem meg, mert nem annyira lényeges, hogy melyikben) ; a te megfogalmazásoddal is nagyjából reális; egyébként ismétlem: az elnevezések mikéntjének nincs nagy jelentősége (tudat, lélek, elme stb), inkább a körülírás módja lényeges.