Valaki tud igaz szellemtörténeteket amik veled történrek meg?

Nincsenek szellemek, minden lélek eltávozik a valóságból, mert ha itt maradna elpusztulna el kell jutni az isteni energiához ahová belép és általa erőssé válik és ott is maradnak mind addig amig itt a földön élet lehet

Az emberi léleknek erős minden élő, erős a természetnek viharai és ma már erősek az energiák is. Vagy is nincsenek itt maradt holt lelkek akik ücsörögnek élősködnek vagy ártanak de jóindulatú segítőek sincsenek. Ez csak kitaláció. az élet egyszeri és megismételhetetlen itt a földön.

Bámulom ezt a sok tudós embert, akik ellentmondás nélkül szögezik le tanaikat. Szellemek márpedig nincsenek.

Hadd kérdezzem már meg tőlük: honnan tudják ilyen jól? Maga a Teremtő mondta nekik egy mennyországi látogatásukon? Különben honnan ez a nagy magabiztosság? Azért, mert még nem láttál, nem kell lenézően sajnálni azt, aki látott valamit / valakit, megijedt, és nem tudja mire vélni a dolgot. Én magam sem láttam az utóbbi időben semmi paranormális dolgot, de ettől még nem vetem el, hogy létezhet. Hiszen egykor az emberek arról is meg voltak győződve, hogy a csillagos ég egy nagy búra, amely félgömbszerűen terül rá a lapos földre.

Lehet, hogy ez a történet ismerős lesz, mert már írtam valakinek, de sebaj...

Szóval, talán legérdekesebb, szellemmel való találkozásom 12 éves korom körül történt.Arra ébredtem, hogy nagy világosság árasztja el a szobát, mint mikor süt be a nap az ablakon.Felültem, kinyitottam a szemem és meglepődtem, mert láttam, hogy még sötét éjszaka van.Ahogy oldalra néztem, megláttam, hogy egy sötét ruhába öltözött, kalapos bácsi ül a fotelben, a botjára hajolva, ezért az arcát nem láttam, de keresztapámra gondoltam, hogy ő lehet, mert ő öltözött így.Zöldes színű fény vette körül,de akkor nem is ezen csodálkoztam, hanem azon, hogy mikor jöhetett be a lakásba,ugyanis anyu nem szólt, hogy éjszakára vendégünk lesz és nem is hallottam, hogy csöngetne(teljesen biztosra vettem, hogy egy ismerős ül, a fotelben, meg sem fordult a fejemben, hogy valami természetfeletti dolog..)1-2 percig néztem és tűnődtem, hogy kerülhetett oda, félelmet nem éreztem, csak akkor, amikor a fotelből a bácsi hirtelen eltűnt, zöld fényestől, mindenestől, csak a sötét szoba maradt és halványan láttam a fotel és a bútorok körvonalait.Akkor eszméltem rá, hogy itt valami fura dolog történt.Gyorsan bebújtam a takaró alá és még levegőt venni is alig mertem, reggelig.

Aztán reggel, mikor mentünk ki a házból anyuval, találtunk az ajtó alá csúsztatva egy levelet, amiben keresztapám szomszédja megírta, hogy a tata előző éjszaka meghalt.

Én úgy gondolom, keresztapám szellemét láthattam.Már nem félnék, ha újra látnám, de sajnos nem jelent meg többé.

Velem még 2004-ben történt a dolog, amit elmesélek. Legjobb barátnőmmel voltam a bátyja házában, rajtunk kívül még a bátyó csaja is velünk volt. Így 3an tök jól elszórakoztunk egész nap, a srác 24 órázott, így estére se ért haza. Én és a barátnőm a franciaágyon feküdtünk, a másik csaj egy matracon a földön. Már lekapcsoltuk a tévét, lámpát, és csak beszélgettünk.

Egyszer csak megszólal a földön fekvő lány: "Valaki áll fölöttem." Én és a barátnőm csak nevettünk, hagyjon már minket a hülyeségeivel. "De komolya. Valaki áll fölöttem" mondta, és az volt a legijesztőbb, hogy a hangja teljesen nyugodt volt, mintha mi se történt volna. "De ne féljetek, nem fog bántani, érzem. Olyan békés." folytatta, és akkor már kezdtünk aggódni.

Kérdeztük, hogy mit lát, mert mi nem láttunk semmit (én mondjuk alig merrtem odanézni, szóval lehet hogy láthattam volna vmit, ha kicsit bátrabb vagyok xD). Azt mondta, hogy egy ezüstös alak, és olyan nehéznek érzi magát, de jó, tudja, hogy nem esik baja.

Hát akkorra már rendesen beijedtünk, akármit is mondott a csaj. Én elkezdtem remegni, majdnem megfagytam. Soha életemben nem remegtem még így (bár így utólag belegondolva, lehet hogy a pánikra válaszolt így a testem).

De amit utána láttam, már nem tudom magyarázni semmivel. A barátnőmről, aki mellettem feküdt, valaki lerántotta a takarót. Sajnos nem tudom így szóban átadni a mozdulatot. Olyan volt, mintha valaki a fekvő ember fölé állt volna, és egy jó íves mozdulattal felfedte volna, ki fekszik a takaró alatt. Biztos nem a földön fekvő csinálta, mert láttam volna. A barátnőm se lehetett. Nem tudom jobban elmagyarázni, de ezt a mozdulatot csak álló helyzetből lehetett megcsinálni.

Teljes volt a pánik, a földön fekvő csak még mindig nem bírt megmozdulni, én remegtem mint a kocsonya, a barátnőm meg teljesen lefagyott.

És akkor a legnagyobb flash: valaki beszélt a konyhában :D

Ha nem hallom a saját fülemmel, el se hiszem (nem is várom, hogy bárki elhiggye). Nem értettük teljesen, mit mondott, olyan volt, mintha egy női hang valamiért morgolódna, zsörtölődne, meg nyüszítve beszélt, mintha a sírást akarná valaki elfolytani. Most is be vagyok szarva, ahogy ezt írom, pedig majdnem 10 éves sztori.

Aztán a fürdőszobában matatott valaki, hallottuk, hogy a polcon megcsörregnt a fogmosós pohár, meg feldőltek tusfürdős dobozok.

Ekkor a barátnőm felpattant, és felkapcsolta a lámpát. Halál sápadt volt, és elkezdett kiáltozni, hogy menj innen, hagyj minket békén. Tök csönd volt utána, semmi nesz. (Azt azért hozzátenném, hogy ezek az események mind nagyjából 5-6 perc alatt zajlottak le.)

Mindhárman elkezdtünk sírni (mi 16-17 évesek voltunk, a 3. csaj meg 25), aztán megbeszéltük, hogy ki mit tapasztalt. Mind ugyanazokat hallottunk, és mind láttuk a repülő takarót.

Hát mondanom se kell, akkor égő lámpánál aludtunk.

A kötekedőknek meg csak annyi, hogy ez nem panelház, a hangok tuti nem a szomszédból jöttek. Lehet, hogy van valamilyen ésszerű magyarázat, én nem vitatom, de eddig még nem találtuk meg.

Nekem is volt kettő, kb. 20 éves lehettem, 5 éves storyk, de még mindig élsen emlékszem. A harmadik valamivel frissebb.

Az egyik egy női suttogás volt. Nem magyarul beszélt, s nem is hasonlított egyik általam ismert nyelvre sem. A konyhában álltam, és merengtem, anyum pedig tőlem pár méterre a hálószobájában feküdt. Pár szó volt az egész. Anyumnak rekedt, mély, hangja van, a hang pedig tiszta volt és magas. A biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy ő mondott e valamit vagy tett e megjegyzést,(azt mondta h nem), de ezt mind aközben hogy spuriztam be mellé az ágyba :)

A másik az én szombámban volt. Az ágyban voltam, de a villany égve maradt, amit csak az ajtó mellől lehet lekapcsolni, a kettő között pont 2 lépés távolság van. Ahogy még világosban mentem a kapcsoló felé, nagyon rossz fojtó érzést éreztem. Aztán mikor lekapcsoltam a villanyt,ott ahol az előbb átjöttem egy nagy zöld valamit láttam, nálam sokkal magasabb volt. Utólag visszagondolva valamilyen kapura hasonlított a legjobban, ami egészében zöld volt.

Redőnyeim vannak, máshonnan, főleg ZÖLD fény nem szűrödhetett a szobába. Akkor ott halálra rémültem.

Mindezekhez hozzá tenném, hogy abban a házban mindig is féltem, sehol máshol, csak ott, főleg sötétben.

A történtek előtt pár héttel ezoterikával kedztem foglalkozni, s részt vettem olyan csoportban, ahol a 3. szemet nyitogatják, mert LÁTNI SZERETTEM VOLNA... Azóta tudatosan nem akarok ilyen dolgokat látni.

Más nem is történt velem azóta, csak két éve amikor a szomszéd, akivel jóban voltunk, nagyon beteg volt hónapok óta. Hajnalban Ő suhant át (talán útban hazafelé?) a szobámban. A kórház irányából jött, és repült! Csak elköszönt, meg sem állt, én pedig visszaköszöntem. Reggel meg sem lepődtem, mikor anyukám mondta, hogy az éjszaka meghalt...

utolsónak:

a zöld "fény" a szemed beégése volt, amikor belenézel egy erős (vagy nem erős) lámpába, sötétben zöld színben látod vissza a fényt

az elsőt elolvastam és kész a hátam mögött jelenlétet érzek,mindenki alszik csak én nem én nem birom tovább olvasgatni :O ez az igazi para gyerekek...:/

16/F