Valaki tud igaz szellemtörténeteket amik veled történrek meg?

Nem tudom, hogy szellem vagy nem, de barátnőm mesélte, hogy a pasijánál aludtak falun (bár ez a történet szempontjából lényegtelen) hogy egy hálóinges alakot láttak bemenni a fürdőszobába, s azt hitték a pasi anyja. Nagyon sokáig vártak a fürdőszobára, víz hangot is hallottak, majd amikor már nem volt zaj, bekopogtak, és nem volt bent senki.. Majd a pasi bement az anyjához megkérdezni, hogy mikor jött ki..s azt mondta az anyja, hogy ő már délután lezuhanyozott, 6 óta tv-zik...

Ekkor gondolták, hogy a nagymama szelleme lehetett.

Mikor ezt mesélte nekem barátnőm jóval utána, a konyhában ültünk, és a hűtőszekrény tetején megcsörrent egy tárgy. (tehát nem helyváltoztatást végzett, csak rá volt téve valamire, és elég hangosan lejjebb csúszott). Hát eléggé megrémültünk.

De hogy a képzelet, vagy szellem volt, azt csak halálom után fogom megtudni..

Kiskoromban láttam egy alakot az udvarunkban. Szóltam apámnak, de elviccelte, hogy csak képzelődöm, ő nem lát senkit. Ez megismétlődött vagy háromszor. Amikor kimentem arra a helyre, mindig eltűnt.

(Évekkel később derült ki, hogy a szomszéd járkált át, lopni)

Nagyjából így működik szerintem minden szellemhistória. Én is sokáig azt hittem ,hogy szelemet láttam. Ismerek olyat is aki tényleg képzelődik.

Az enfieldi poltergeist rejtélye

Mi is valójában a poltergeist? Az elnevezés két német szóból ered: a “polter” a népnyelvben zajt, a “geist” pedig szellemet jelent; magyar megfelelője: kopogó szellem. A parapszichológia az elmúlt száz év során új mozaikszót vezetett be az angol nyelvbe: az RSPK-t. A rövidítés ismétlődő, spontán pszichokinézisre utal. Eme rejtélyes paranormális tevékenység során bútorok mozdulnak meg, hideg légáramlatok keletkeznek, ismeretlen eredetű hangok hallatszanak, tárgyak tűnnek el, majd kerülnek elő, valamint emberek emelkednek akaratukon kívül a levegőbe. A poltergeist-aktivitás jól ismert kísérőjelenségei a kellemetlen szagok, a hangos reccsenések és a titokzatos csattanások is.

Az RSPK összes lejegyzett esete közül a leglátványosabb 11 hónapon át, 1977 augusztusától 1978 szeptemberéig tartott. Ezalatt az idő alatt London egyik legészakibb külvárosában, Enfieldben egy bérházban élő asszony és két gyermeke csaknem minden regisztrált RSPK-tevékenységet átélt. A család augusztus és március között közel 1500 spontán pszichokinetikus esetet jelentett. A furcsaságok e megdöbbentő áradata előtt mindenki tanácstalanul állt, aki valaha is kapcsolatba került az üggyel. Az enfieldi jelenségeket pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök, logopédusok, fotóriporterek, valamint két parakutató, Guy Lyon Playfair és Maurice Grosse vizsgálták, de soha senki sem talált a történtekre kielégítő magyarázatot.

Az enfieldi poltergeist 1977. augusztus 31-én, este 9 óra 30-kor jelentkezett először. Mrs. Harper, a negyvenes éveit taposó elvált háziasszony az emeleti hálószobában vetette be az ágyakat, a két gyerek pedig éppen lefekvéshez készülődött. Egyszer csak a 11 éves Janet megjegyezte, hogy valami csoszogásra emlékeztető hangot hall. Nem sokkal ezután Mrs. Harper elképedve figyelte, ahogy a nehéz, fiókos komód mintegy fél métert csúszik arrébb a padlón.

A rémült nő többször is megpróbálta visszatolni a helyére, de a komód nem engedelmeskedett. Az egész jelenet alatt hangos kopogás hallatszott, mely a falakból eredt, és az egész szobát betöltötte. A félelemtől reszkető Mrs. Harper csemetéivel együtt szomszédainál, Vic és Peggy Nottingham nél keresett menedéket.

Miközben Vic és a fia alaposon átkutatták Harperék lakását, a kopogás újból felhangzott. A két férfi gyorsan körülnézett az előkertben és a hátsó udvarban is, de senkit sem találtak. 11 óra körül végül kihívták a rendőrséget. Az egyik rendőr jelenlétében a nappaliban egy szék ugyanúgy csúszni kezdett a padlón, mint korábban a komód a hálószobában. Carl Heeps, a szobában tartózkodó őrmester később aláírásával igazolta, hogy a jelenség valóban megtörtént. Másnap a homokozóban heverő játéktéglák és üveggolyók kezdtek el repkedni a ház körül. Néhányat összeszedtek, miután a földre estek: szokatlanul forróak voltak. Ez a “bombázás” még három egymás utáni napon megismétlődött. Szeptember 4-ére mind Harperék, mind Nottinghamék kezdték elveszíteni a türelmüket. Eddigre már nem csak a rendőrséget riasztották, hanem a környékbeli lelkészt is felkeresték, és kapcsolatba léptek egy közelben lakó hölggyel is, akit médiumként ismertek. Mindennek azonban semmi eredménye nem lett… A furcsaságok még 10 hónapon át folytatódtak.

Több ízben sikerült magnóra venni egy mély, nyers, durva hangot, amit az egyre többször transzszerű állapotba kerülő Janet Harper adott ki magából. A hang közölte, hogy William Haylocknak hívják, és a Durats Parkban, egy nem is olyan távoli utcában lakik.

A hangot bejátszották a helyi rádióállomás egyik késő esti műsorában, és hamarosan jelentkezett is egy fiatalember, aki azt állította, hogy ő William Haylock unokaöccse, és a hang valóban a nagybácsikájáé. A gond csak az volt, hogy az öregúr, akit egyébként felettébb rosszindulatú fráterként ismertek, már évekkel azelőtt meghalt! Az enfieldi jelenségek kétségtelenül annyira erőteljesek voltak, és annyira hosszú ideig tartottak, hogy az eset már csak ezért is figyelemre méltó. Hasonló furcsaságokat azonban máskor, máshol, mások is tapasztaltak már. A titokzatos hangok, koppanások gyakori előjelei a poltergeist-aktivitásnak.

Rokonaim új lakásba koltoztek, ahol nem sokkal hamarabb egy oreg néni halt meg. A néni szelleme azonban ott maradt és napokig halvány szurke kodként szállt ide-oda néhány centire a padló felett, és nyomasztó érzés, megmagyarázhatatlan félelem fogta el az embert, amint belépett a lakásba. Ha nem látom saját szememmel és tapasztalom személyesen, nem hiszem el, hogy ilyen létezik!

Persze mindenki meg volt ijedve, de egy ezotériával foglalkozó ismerostol jott a "tuti tipp".

Egy fazékban gyertyát gyújtottunk, letettuk a foldre és nyugodt hanggal elkezdtuk ismételgetni, hogy békében jottunk és kérjuk a szellemet, hogy távozzon. Néhány perc után a szurke kod bele szállt a fazékba. Elfújtuk a gyertyát és eltunt a kod! Abban a percben megszunt a nyomasztó érzés és a kod sem jelent meg tobbet. A fazekat viszont inkább kidobtuk.