Álltatok már a gonosz szolgálatába?

Kedves Kérdező :)

Na most arról van szó, hogy elkezdjék elemezni, persze nevezhetjük filozofálásnak, de azt, hogy mi van. Abból kell elindulnunk, amit biztosan tudunk. Mit tudunk? Tudjuk, hogy vagyunk, vagyis rendelkezünk egy olyannal, amit elmének hívünk, és azt, hogy ennek az elmének közvetlenül, mentális jelleggel(mint álom) megjelenik egy bizonyos fizikai világ, az által amit testnek nevezünk, s ami még mindig az elmének megjelenő fizikai világ része. Ez a két dolog az, amit biztosan tudunk. Alapvetően az ember feltételez ezeken túl egy a tudatán kívül eső anyagi világot(a világérzetből kiindulva), ami önmagában létező és változó. Azt gondolva, hogy a személyes oda nem figyelés alatt a későbbi megélt infót az elmén kívül eső anyagi világ okozza. Tehát azért változik a fizikai megjelenés, mert kint van a világ. Ez az alaptézis...de ez nem feltétlenül igaz, és nem ad magyarázatot az önzés okára. Az az elmélet van elfogadva per pillanat, hogy hát evolúciós örökség az önző magatartás, ugye ti is ezt valljátok. De ha annyira evolúciós dolog ez, akkor mindenkinek csak és kizárólag az önzést kéne cselekednie, egy csepp önzetlenséget sem érvényre juttatva...nos azt gondolom elfogadod, hogy nem ez történik, pedig ennek kéne, ha hűek maradok az "elvhez".

Van nekünk egy másik lehetőségünk, mármint "feltételezhető" valamink a kívül lévő fizikai világ helyett. Ez most nagyon fontos, mert ahelyett. Ugye az előbbinél úgy hisszük kívülről érkezik a jel a világról elméinknek...de van a másik verzió is...mi van ha belülről, és nincsen kívül "anyag"? Ha ezt a lépést tesszük meg, akkor persze ugyanúgy szükségünk van valamire, ami fenntartja nekünk az érzetet...de ekkor egy úgynevezett univerzális Elmét feltételezünk(az elménkből következtetve), ami biztosítja a világérzetet nekünk, ami végső soron fenntartja a világot, amíg mi személy szerint nem koncentrálunk arra. Ha ezt megtesszük, akkor ésszerű magyarázatot kapunk az önzés mibenlétére, okára. Nagyon egyszerű a dolog...mivel ez utóbbi variációban az elme igazából az ember, nem pedig a test(anyag) terméke...márpedig ha az elme, akkor tökéletesen EGY mindennel, ami létezik, nem része annak, hanem egy vele. Na most amikor az emberi elme tapasztalathoz jut a testen keresztül, akkor kontraszthatást észlel, ugye azért, hogy meg tudja különböztetni a dolgokat...ha nem lenne viszonyítás, akkor az elme nem tudná magáról még azt sem, hogy van, hiszen mihez mérné magát...Ez a kontraszthatás viszont megtéveszti, és úgy hiszi a dolgok külön vannak, magát elkülöníti tudatban a tapasztalatában megjelenő dolgoktól, azt gondolja, amit megél az nem önmaga...ez pedig úgy ahogyan van behúzza az önzést, mivel megítélésében automatikusan sajátnak vélt érdekeit helyezi előtérbe mással szemben. Az Önszeretettel nincsen gond, de mihelyst valamit megkreál az ember, amiről azt képzeli nem önmaga, az Önszeretet önzésbe teljesedik ki...mivel az önzés csak akkor működő, ha több létezőt hiszünk...hiszen ekkor lesz valami, amivel szemben érvényt nyerhet...ha pedig egésznek tekintünk mindent, és magunkat az egésszel azonosítjuk, amik végül is vagyunk, akkor az Önszeretet önzetlenséget produkál, hiszen mindenki érdeke lesz a mérvadó...nem pedig csak az Egész egy egy részletéé. :)

Itt láthatod, hogy ha így szemlélünk, akkor az önzés nem természetes, és egy aprócska tévedésen alapszik...ráadásul minden emberben ott van maga az önzetlenség is, ami nem naivság, érzelmesség...mivel ha nem lenne, akkor az egyén nem tudná mi az, hogy önzeni...az ember csak és kizárólag azért tudja valamiről, hogy az, mert nem olyan, nem úgy néz ki, mint más...ha nem lenne viszonyítottság, "cseszhetnénk". :P

bízom benne érthetően fogalmaztam.

Fisznek.

"Még így a végére, ne vedd sértésnek, de aki hisz a bibliában, a názáreti erejében stb. az az én szememben keresztény."

És aki emellett a te nézetedet is elfogadja, csupán az önzéssel nem ért egyet, vagyis nem tartja elfogadottnak, természettel valónak, az micsoda? :P

üdv

26/F

LastOne.Left

kedved kérdező. :)

Azért mert nehezedre esett megérteni, az nem azt jelenti, hogy zagyvaság...maximum új neked, mert nem gondoltál még ilyenre, és nehezebb befogadni..ezzel nincs is gond...:)

Írod, hogy a második felvetésben az én illúzió...nos bevallom neked a hamis én, ami önző és fél, no az az illúzió...ahogyan ha az első verziót fogadjuk el, hogy kívül van egy világ, és az emberi elme az anyag terméke, no ott illúzió igazán az én, hiszen nem is én döntök, hanem a "húsdarab", ami agynak nevezünk. A mentális elvnél legalább én, bár sokszor tévesen. :)

amit kijelentsz az agyban megjelenő folyamatokról, arra még mindig nincsen magyarázat, hogy miért van ott...ha az evolúciót követjük, nem kéne ott lennie, mivel az önzés az örökségünk teljesen a Te elved szerint.

Az én általam felvezetett nézet szerint pedig azért van ott, vagyis azért van benne az ember elméjében a lehetőség az önzetlenségre(megértés, türelem, tolerancia, kedvesség), mert valójában az, és csak ezekkel a viselkedésformulákkal tud együttműködni mással...viszont tévedésében, mivel magát elkülönültnek tartja mástól érvényre jut az önzés, ami a z egységet nem tartja egyben sehogy sem.

Nem felejtettem el mi az ember...tudom mik az ösztönei..de az ösztönök nem érzelmi állapotok...amikor ráesik valakire egy fa például, akkor nem kerül érzelmi állapotba, és nem azért emeli fel, mert fél/megijed...a félelem akkor jelentkezik, amikor előre "betojik" valamitől, hogy "jaj mi lesz ha"...a pillanat hevében nem a félelem teszi erőssé, hanem az ösztöne...van különbség a kettő között hatalmas...ahogyan a szexuális ösztön sem egyenlő a szexuális vággyal...mivel ez utóbbi érzelmi állapot, és a gondolatok kalandozása végett jelenik meg, persze testi tünettel is, de az ösztön alváskor is előjön...pont azért mert ösztön.

Szóval én nem feledkezem meg ezekről, én csupán meg különböztetem az érzelmi állapotokat az ösztönöktől. :)

Fisz...nem értetted amit írtam...Az milyen ember, aki Téged és elvedet is elfogadja, a Biblia és Krisztussal együtt, egyetlen nem odaillő dolgot kijelentve...az önzést?

üdv

26/F

LastOne.Left

azt elárulhatod nekem, hogy akkor az önzés minek van...mert mégis hogyan fér meg együtt evolúciós értelemben, hogy valami csak magával foglakozik, de közbe együtt is akar működni...ez ellentmondás, mivel egyszerre a kettő nem működik.

más önállónak lenni, és más elkülöníteni magunkat mindentől tudatban, vagyis az egésznek csak icipici részével azonosítani az "én"-t.

voltál te amúgy már halálfélelemben? amikor a félelem bármely formájában vagy benne, képtelen vagy mozdulni is...mert remeg tested, lelked, nem jut érvényre a józan gondolkodás...cselekedni nem tudsz, nemhogy megemelni bármit is...a túlélő ösztön nem a félelemből ered...hanem abból, hogy egyszerűen élni akarsz, mindenféle érdektől mentesen. nem a "nemakarás"(nem akarok meghalni, nem akarok egyedül meghalni) ad neked erőt, hanem pont, hogy az "akarás"...nem azért kapsz erőt, mert azt mondogatod magadban kétségbeesésedbe, hogy jaj mi lesz ha nem találnak meg, hanem azért kapsz erőt, mert élni akarsz, és ebben semmi sem gátolhat meg téged. A halálfélelem szorongás és emésztő, az ösztön belső késztetés, sugallat. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Utolsó, az az ember aki elfogadja a názáretit számomra alapból érdektelen. Te továbbra sem vagy hajlandó felfogni a dolgok természetét pedig már a szájadba van rágva.

A félelem gyengeség, azt muszáj legyőzni, akinek erős az akarata az le is tudja, és akármi történjen is tud cselekedni. Olyasmivel is álltam már szemben amit a legtöbb ember el se hinne hogy létezik és nem féltem, legyőztem azt.

Fisz.

Az utolsó válaszomat nem neked szántam...a félelemmel kapcsolatban pedig egyetértek, ezt írtam én is.

A dolgok természetét felfogtam, azzal nem értek egyet, hogy az önös érdek természettel való, s nem szétzúzza azt, amikor benne van a jelentésében, hogy valaminek az érdekét háttérbe szorítja...így az egységet bomlasztja, míg a természet maga az egy egész. :)

ui.: Mindenesetre én elfogadlak téged, s nem tartalak érdektelennek. Egyébként a Bibliát el sem olvastam...csak tudom mi a hézag. :P

üdv

26/F

LastOne.Left

Tudom hogy nem nekem szántad de 'muszáj' voltam lereagálni.

A természetképeddel még mindig nem értek egyet. A természet nem egy egész, a természet egy általad önzésnek nevezett dolgon alapul, de ezt úgy hogy minden függ mindentől. Na de ezt hogy? Én is függök a többi embertől? Természetesen! De ahogy én kezelem az embereket te azt önzésnek nevezed.