Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

Ha a haldoklósdira gondolsz, akkor kétszer majdnem megfulladtam, gyakorlatilag a pánik mentett meg.

Ha a hirtelen bevillanásra, akkor valamin gondolkodtam elalvás előtt, de hirtelen olyan szintű inspiráció(másként nem tudom leírni) öntötte el az elmém(nem egészen azzal kapcsolatban amin gondolkodtam), hogy egyből teljesen felébredtem, de még utána is egy darabig tartott. Mivel csak egy szikra volt a valóságból, ezért biztosan nem teljes, és nem biztos, hogy úgy tudom leírni, ahogy én értettem meg. Ha így is kíváncsi vagy rá, leírom, legfeljebb furán nézel.

A keletiek ezt fátyolnak hívják. Ha a fátyol egy pillanatra is félrelebben, akkor az igazság az ember szeme elé tárul. Ha érdekel, keress rá Maya fátylára, vagy a "veil of Maya" kulcsszóra.

Nem tudom, előtte min gondolkodtam, de a világ hármas természetéről ugrott be valami szikra. Az "egy" nem ketté oszlik bizonyos értelemben, azaz nem két pólusra válik szét, hanem három alapra. A neveket én adtam neki, az alapján, ahogy értettem. A három alap a forma, a változás, és a tudat/szellem. Az egész lényege az volt, hogy külön egyik sem létezik. A változás magában foglalja az időt, az életet. Alapvetően ez az, amitől a létező dolgok nem statikusak. A forma az, ami változik. Igazából maga az energia minden tapasztalható változata is forma, mert önmagában a változás nem létezik. A harmadik az nehezebben értelmezhető. Ez ad célt, és irányt a formának a változásban. Önmagában ez sem tud megnyilvánulni, csak a változásra képes formán keresztül. Nehéz jól leírni, de a lényege ez volt. Minden, ami létezik, ebből a három ősalapból áll. A formából, ami befogadja a másik kettőt, és alakul általuk, a változásból, ami lehetővé teszi, hogy a formák létezzenek térben, és időben, és a harmadik(ennek nem tudok rendes nevet adni), ami irányt, célt, szabályokat ad a másik kettőnek. Mivel a három egymás nélkül nem mutatkozik meg, ezért nevezhető egynek, de van egy korábbi egy, amiből ezek származnak. A kétpólusúság csak ez után jön létre.

Elég zagyva így, de ennél jobban nem tudom leírni. Ha szóban kéne elmondanom, még rosszabb lenne.

Ez mutatja, hogy minden misztérium eredete egy, vagy pedig azt, hogy minden misztérium végeredményben ugyanarra az igazságra talál rá.

Konkrétan egyik felosztást sem használom. Bár qigong esetén muszáj használni az ötös felosztást valamilyen szinen. Hiába nem őselem a kínai ötös felosztás(valójában duális felosztás öt állapottal), de a qigonghoz elég fontos. Csak nem rituáléban, hanem qigong gyakorlatban.

A klasszikus elemek mind erő szimbólumok, ezek közül csak a tüzet használom rituálékban. Az kompenzálja legjobban a saját erőhiányomat.