Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

Nem. Csak akkor abban az állapotban voltál, átéltél egy mély elégedettséget. Ha azóta is folyamatosan abban az állapotban lennél, akkor minden lezárult volna, és már csak arra várnál, hogy az időd lejárjon, és természetes módon távozz.

Amikor valaki bizonyos dolgokon meditál, főképp a világi javak, létforgatag hiábavalóságán, gyakran felismeri, hogy valójában mindene megvan, és az általad leírt érzést jóval mélyebben éli át(lévén felismerésből fakad, és meditatív állapotban van közben). A szerzetesi lét lemondásait így viselik el a kolostorban lakók. Jobban mondva nem is elviselik, mert elviselni olyasmit kell, ami nehézséget okoz. A felismerés, és átélés után már nem okoz nehézséget a lemondás.

Pedig ha az érme pozitív oldalát tapasztalod meg, az jó. Előrébb visz.

A világi javak megvetése rész csak a szerzetesekre érvényes. Ha egy világi ember tapasztal ilyet, az azt jelenti, hogy anyagi helyzete, és lelki állapota egyensúlyban van az adott pillanatban. Akkor, és ott nem akar többet, mint ami van, mert elégedett.

404#

Most eszembe jutott a buddhista vallás szerint az,hogy ha nem vágyakoznánk akkor nem lenne szenvedés. És így elhet eljutni a következő életünkbe egy felsőbb szintre és végül egy felsőbbrendű lénnyé válni..😅 ( ez már egy kicsit lehetetlennek hangzik,hisz a következő életünkre elfelejtünk mindent ,és abba lehet màr eszünkbe se jut ez az egész ,gondolom ,szóval meditálással leélni megéri egy életet? Vagy inkább csak kihasználni kell? Ezt már csak gondoltam leírom ha már tudom,de valójaban ha nem vágynánk semmire akkor nem lenne szenvedés mert akkor nem lenne semmiből baj ha nem sikerül stb. És ez nem egyenlő azzal ha valaki depresszios es azert nem akar semmit es uresseget erez ( ez csak saját gondolat menet) .