Rájött itt már valaki arra, hogy minden, ami körülvesz bennünket, mágia?

A 42-es válaszod megint tükrözi hitetlenséged és csalódottságod.

Ez teljesen jogos és a tökéletlenség miatt van, ezért is halandóak ezek. Ha kitapasztalod őket, erősek lesznek és nyugodtak, és fegyelmezhetőek igy szemléletüket ki lehet kapcsolni, és akkor meglátni a jóság erejét és olyan dolgokat amik nem a világában vannak.

Higgy ebben, erősitsd elméd de a jó érdekében és ne engedj neki nagy rosszat tenni, másokra se hallgass (csak ha igazuk van), inkább értsd meg öket, könnyü mert ök is ugyanolyan tökéletlenek még.

Ha sokat tapasztalsz lassan észreveszed milyen tökéletlen és unalmas az elme hatásköre, mégis szükséges, ereje a fizikai sikon müködik és elöször ennek kell kifejlődnie, tekintélyt szereznie, az ember többi része változtatja majd olyanná hogy mindig kielégitően cselekedjen, tökéletes legyen és ne tökéletlen, de ez még messze van.

És egyébként Isten is létezik aki megcsinálta az egészet (higgy), Ő a Szellem mögött van, ha kifejlesztettél mindent és tökéletes vagy már, az ő erejét és mindentudását, szeretetét is lehozhatod ide és teljesen olyanná válhatsz mint Jézus. A fejlödés árama idáig úgysem fog megállni, folyton konfliktust fog hozni, az ember ugyanis addig nem elégszik meg ameddig Istennek meg Isten mellett állónak nem érezheti magát.

Tehát a fejlődés végtelen, és akkor mit fogunk csinálni? Lordként felszabadulva élni, tetszésünk szerint adni a tudást, hatalmas tiszteletben és erőben, és szépségben, tudásunk mindenen áthatol, és mindenünket elbüvölövé teszi.

De nem is kell már lent élnünk csak ha nagy célunk van itt, borzasztó unalmasnak fogjuk találni a világot. Ilyen szinten Mesterek leszünk a magasabb szellemi társaságokban is, Isten fényével a túlvilágon is sok tömegeket és embereket tanithatunk, névtelenül rejtett dolgokra hatva, vezetve a zarándokokat.

Én se vagyok azért mindentudó, de jól megy a misztikusozás :D

probálom jobban megmagyarázni..

van értelme a létezésnek, minden a Szellemért van és a Szellemet is tükrözi végtelenül sokfélén.

De a Szellem elég szemétnek tünik, pl magába szivja a tudást és a kiérdemelt boldogságok nagy részét is.

Elnyeli a jó karmát, a rossz karmát meg előre húzza, addig elégedetlen velünk ameddig fel nem érünk a szintjére.

Boldogsága ekkor is rövid ideig tart, és hatalmas erejét hamar visszavonja, hogy vágyjunk neki megfelelni..

A távoli jövőért teszi ezt, hogy a permanens tudást hamarabb érhessük el, igyis végtelen idő mig elérjük..

Nála szigorúbb Úr nincs, soha nem érdekli a többi tudathordozó sorsa, bölcsen úgy gondolja:

mindenkinek a saját világában kell az életért harcolnia, és úgyis hamar visszakapja azt amit adott a világnak!

Én tudom hogy mindent tudok hisz mindent látok, de ameddig lelkem végtelen fejlődésben keresztül nem tőr fel Hozzám az alvilágból, addig külön fogok állni tőle.. és próbára teszem, megverem, megvakitom, megbetegitem hogy ne bizzon magában, féljen tőlem és szeressen mindent, aztán eljövök és csodásan meggyógyitom hogy csak bennem higgyen, és elkötelezze magát értem. Ha megpihent, újra elhagyom őt és teljesen más dolgában támadom őt meg, oly helyen és időben ahol a legjobban fájhat, hogy ne legyenek gyengeségei és ne a világ elött kelljen magát megaláznia, ezzel nehogy megalázza az Én Nevemet is. Elöttem majd úgyis minden hiba megnyilvánul mert én tökéletes vagyok és majd vezetem Őt, elégedettségem jeléül pedig fényt küldök felé amiben benne van tudásom és szeretetem amiről úgy gondolom hogy kiérdemelt (ez az élmény új felismeréssel, boldogsággal, ihlettel, spiritualitással jár)

Ilyen lelki sikert kell elérni, amire lehet meditálni és tudást ad. Egyetlen út vezet ide mindig másféle feladattal, de a lényeg mindig az adáson és szereteten van, ez az út a lelkiismeret/sziv/jóság/kedvesség útja. Ez az út késöbb átalakul, de mielött tudást kapna az ember, szinte gyermekivé kell válnia, megfeledkezve a rosszról és önmagáról, ez csak bizalommal és tapasztalatokkal lehetséges, és komoly erőfeszitéssel, belső harccal a világ ellen. De késöbb ezzel jönnek meg az elsö élmények és válik lehetségessé a hit, azzal együtt pedig a jóakarás és jótevés, a felsőbb én kreativitása, mesebéli idealizmusa és lelki tudása végül elhozza a beavatást is. A teljesen kifejlett elme is szükséges mindezek elött, hogy mindig legyen módja és ereje szembeszállni az igazságtalansággal, ellenállni a befolyásnak és olyan erőröl mutatni példát ami mindig a jót cselekszi. Csak kifejletten képes a megfelelő időben cselekedni, állandó rosszban kitartani, nagy erővel harcolni vészhelyzetben és semmitől sem félni, illetve csak a nyugodt, bizó, erős elme tudja magát tudatosan kikapcsolni és beengedni látókörébe a magasabb lelki dolgokat is.

A Szellemről még annyit kell tudni hogy mindenen túl van, a mennyországon is, a semmiben kering egy olyan tüznél ami minden anyag atomjában és minden életben megtalálható, az egység és mindentudás alapját igy képezi ez. A lélek elöször a megvilágosodáskor találkozik a Szellemmel, de fényét már elötte is látja és gyakorlatot szerez ebben. Ekkor viszont minden átalakul a lélekben, és az életfeladat is, minden áthangolódik egy új útért és kiszámithatatlan lesz, a Szellem figyelme miatt. Amúgy a sok időn át elszivott tudás a beavatás után hosszantartó fényben megtanitja az alapokat, addig nem kell küzdeni mégis nagy boldogság és fejlődés van, és utána már mindig lesz lehetőség újabb fényt találni, nagy munkával és segitséggel itt lent ami csak ezzel a tudással lehetséges.

Az igazi boldogság egyébként a fejlődés érzése, amit mindig munka elözött meg valamikor.

#46:

>Igazából senki hitére, képzelgéseire, idealizmusára nem vagyok kíváncsi.

>Konkrétan arra gondolok, hogy az emberi sorsok, születés, élet, sorsfordulatok, szerencse, szinte minden transzcendens . Még sok egyén döntése (gondolatai) sem a sajátja, mert van benne valami...

Felfedezed az ordító önellentmondást? Minden, amit írsz, kizárólag hiten, idealizmuson és képzelgésen alapszik.

Igen ez tényleg zürzavar és káosz, a Bibliát sem értik éppen ezért, de attól még érthetőnek, bonyolultnak tünik.

Én útmutatásként és megerősitésként szánom ide ezt, kicsit modernebb persze még nem tökéletes:D, én is tanulok belöle és hátha valakin segit egy kicsit. de csak a legegyszerübb és legnagyobb dolgokról lehet irni és azok is paradoxonok, a tárgyakról, alanyokról és módszerekröl semmit sem lehet leirni. Nem is tudás van ott, hanem ismeret és ennek sok szintje van és mindegyik eltérő, mindent összesitve VAN egy ellentétes de létező valóság ami mondhatni mágikus módon hat a világra, megtanitja az egyént az igazi mágiára, ami isteni eredetü de a fejlődés nem áll meg itt. Sok sikert :)