Miért hisztek a lélek létezésében?

"Azért nem érted a válaszokat mert nagy volt a falat"

Köszi, hogy átmagyarázod amit a másik mond.

Azért nem értem, mert nem értelmes és nem logikus.

Inkább kitaláltnak hangzik, mint valósnak.

"Legelőször azt fontold meg hogy a tudat amivel rendelkezel, a tied-e?"

Mivel csak nekem van hozzáférésem ezért igen, az én tudatom az én agyamban.

"vagy pedig te magad vagy az?"

Ez már érdekesebb kérdés, de nem változtat semmit sem a személyes tapasztalatom valaminek az igazságáról.

"mi róla a tapasztalatod?"

Az hogy van és kész.

"Mi pontosan az?"

Nem tudom és amíg nincs kézzel fogható bizonyítékod addig te sem.

"Ha ez nem érdekel"

Érdekelni érdekel, csak nem személyes sztoriknak hiszek, hanem a valóságnak.

Az hogy te kitalálod, hogy megnyugtasd magad az még a másiknak nem lesz elég.

"csak így tisztába tettük"

Igen tisztába tetted, hogy nem tudod mi a problémám és igazából csak magadat nyugtatgatod.

"mi róla a tapasztalatod?"

Az hogy van és kész."

Az nem hogy azonkívül minden egyéb abban jelenik meg?

Érdekelni érdekel, csak nem személyes sztoriknak hiszek, hanem a valóságnak.

Senki sem mesélt itt személyes sztorit, csak a saját tapasztalatod figyeld, de nem vagyok az anyukád, ha nem megy, nekem úgy is jó. :)

62

A tapasztalás nem jár megértéssel!

Az meg hót ziher hogy a lélek létét csak ilyen tapasztalással nem fogod megtapasztalni. Bedumálni bedumálhatod hogy a tudatod nem biológiai,kémiai folyamatok összessége de ettől még nem lesz igaz.

Még csak az összes ezoterikus hit se ért azzal egyet hogy a lélek = lenne az öntudattal.

És HA van lélek akkor velük kell hogy egyetértsek. A tudat az teljességgel fizikai koncepció. Rengeteg fizikai behatással lehet módosítani, hatni rá. A lélekre ez nem igaz mert ha létezik akkor az transzcendens.

"Az nem hogy azonkívül minden egyéb abban jelenik meg?"

Ezt hogy érted, kifejtenéd?

"csak nem személyes sztoriknak hiszek, hanem a valóságnak"

Pedig ennek nagy része személyes sztori és a saját interpetációd.

Úgy értem hogy.. írod a tudatról hogy csak van és kész..tehát elismered hogy van, és nem kell bizonyítani. Én elhiszem neked hogy van tudatod, pedig ehhez már hit kell. Neked pedig el kell hinned hogy nekem is van, bizonyítani egyikünk sem tudja a másiknak, de mindketten tudjuk magunkról hogy van, a másik tudata ilyen nézőpontban nem lényeges, csak a sajátod figyelheted meg, de az igazság az hogy a kettőnk tudata nem két külön tudat, hanem ugyanaz, sőt 8 millárd emberé is ugyanaz, és az összes állaté, és más élőlényeké is mind ugyanaz a tudat. A történeteink választanak el minket, illetve az is hogy a tudat lekorlátozta magát azért hogy megjelenhessen látszólag különállóan. A korlátozás szerint darabonként tapasztalsz, ez kelt időérzetet, hogy egyszerre csak egy dolgot tapasztalsz, nem pedig az elme teljes tartalmát, tehát nem csak hogy "más emberek" tapasztalatát nem éled meg, hanem a sajátodat is csak egyenként. Nem az élőlény rendelkezik tudattal, hanem a tudatban jelennek meg átmenetileg emberek, élőlények, formák, szabályok stb. Annyit tudunk a tudatról hogy van, ez elég is, meg még azt is hogy nem véges, tehát mindig jöhet új tapasztalat, és jön is, a tudat nem tud megtelni tapasztalattal, mert nincs mérete, és nem halandó, ezt onnan is lehet tudni hogy nincs tulajdonsága ami halandóvá teszi, az átmeneti tulajdonságai, mint pl. emberlét, nem kötik, mert az emberlét maga is csak tudat, csak meg kell figyelni. A dolgok amik a tudatban megjelennek maguk is tudat, azt pl. úgyis észreveheted hogyha megfigyeled a megjelenő dolgokat pl. tárgyakat. A dolgoknak nincs saját önnön létezése, csak tulajdonságokat látsz mindenütt. Pl. itt van előttem az asztal. Ha megkérdeznéd mi az, a tulajdonságain kívűl mást nem tudnék róla mondani. Ezután ha megkérdezné valaki, ezek minek a tulajdonságai, csak annyit tudok mondani az asztalnak, de az asztal csak egy szó, ami a tulakdonságai összességét jelöli, de a tulajdonságok gazdátlanok, mert nem tudod megmondani minek a tulajdonságai, a szín, a forma, a keménység stb. Mégis létezik az asztal, pedig nincs önmaga, csak tulajdonságai. A létezésének az oka a tudat. A tudat létezési jogot ad a tárgyaknak, mindössze azzal hogy tud róla, amiről nem tudsz az nincs. A tudat ruházza fel a dolgokat létezéssel, önmaga létezését tulajdonítja át nekik.

Kicsit bonyolultnak tűnik elsőre, de nem az, meg magadtól is rájöhetsz ezernyi dologra anélkül hogy mondaná valaki, mert ezt nem kell tanulni, csak ne keverd bele a tanult, hozzáképzelt dolgokat és jó lesz. A gyakorlás amit #55 írt csak azért kell mert felvettük azt a szokást hogy mindig belekeverjük az elmét a tudatba, így neveltek. Nem kell semmit tanulni, minden info ott van benned.

"Az hogy van és kész."

Az hogy valamit leírsz hogy ez van és kész, semmit sem segít.

Sőt inkább megpróbálod kivágni a logikus gondolkodást.

"tehát elismered hogy"

Tudatom van, de lelkem nem.

Hiába írtam már le látom nem figyelsz.

"Neked pedig el kell hinned hogy nekem is van"

El hiszem hogy van, sőt az összes többi embernek van tudata, viszont lelket még mindig nem látok.

"bizonyítani egyikünk sem tudja a másiknak"

De tudjuk.

[A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre és állatokra jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére. Képes valamely fokig világosan észlelni a saját létünkkel kapcsolatos jelenségeket. A tudati folyamatokban közvetett vagy közvetlen módon ezek hordozója, az „én” is megjelenik, azaz az éntudat a tudatfogalom szükséges része. A tudat emberi fogalom. Az állati pszichikumot, az állatoknak a tudatoshoz hasonló viselkedését az etológia, az ember által készített robotok ilyen irányú fejlődését a mesterséges intelligencia kutatása vizsgálja.]

Ezt meg tudjuk vizsgálni nagyon könnyen.

"de az igazság az hogy a kettőnk tudata nem két külön tudat"

Nincs összekapcsolva a tudatunk, viszont igen elhinném hogy mindenki tudata valamilyen szinten hasonló. De az én tudatom nem olyan, mint azoknak a törzseknek akik mai napig a civilizációtól távol élnek.

"és az összes állaté, és más élőlényeké is"

Hát nem, nem ugyan az.

Egy macskának az énképe nem emberszerű, sőt tudata leginkább csak embereknek van.

Szóval nem értem mit akarsz itt ezzel mondani.

"illetve az is hogy a tudat lekorlátozta magát azért hogy megjelenhessen látszólag különállóan"

Azt ugye tudod, hogy ez értelmetlen és nem jelent semmit?

"Nem az élőlény rendelkezik tudattal, hanem a tudatban jelennek meg átmenetileg emberek, élőlények, formák, szabályok stb."

Ehhez be kell bizonyítanod az önálló létezését és ha jól tudom nem igen fekütél rá, mert akkor kaptál már volna jó pár Nobel- díjat.

"más emberek" tapasztalatát nem éled meg, hanem a sajátodat is csak egyenként"

Szóval?

Akkor mi van? Ez semmit sem jelent abban a kontextusban amiben beszélünk.

"a tudat nem tud megtelni tapasztalattal, mert nincs mérete, és nem halandó, ezt onnan is lehet tudni hogy nincs tulajdonsága ami halandóvá teszi"

Szóval mint minden valaha kitalált és fikciós dolog.

"csak meg kell figyelni"

Pl. mit?

"A dolgoknak nincs saját önnön létezése, csak tulajdonságokat látsz"

Szerintem te azzal játszol, hogy számunkra egyszerű szavakat átfogalmazol, hogy valami különlegeset jelentsenek, azért nem értjük.

Mert az asztal vagy kődarab ugyan úgy létezik, ha nem létezne egy ember sem. Vagy csak simán nem tudod miről beszélsz.

"Ha megkérdeznéd mi az, a tulajdonságain kívűl mást nem tudnék róla mondani."

De egy másik emberről sem.

Mindent amit egy tárgyról vagy emberről tudunk, tulajdonságokba sorolunk.

Szóval miről beszélsz?

"pedig nincs önmaga"

Mivel szerintem a fizikális létezik csak, azért lehet nem elég ha csak asszertálod a dolgokat.

Gondoltál már erre?

"A tudat létezési jogot ad a tárgyaknak"

Fentebb írtad, hogy az asztalnak nincs tudata, csak tulajdonsága.

Szóval hogy is van ez, vagy csak amikor ezt írtad félrenyeltél?

"Kicsit bonyolultnak tűnik elsőre"

Mivel ellent is mondasz magadnak ezért igen nehéz megérteni, de főképp neked.

"meg magadtól is rájöhetsz ezernyi dologra anélkül hogy mondaná valaki"

Igen, de én nem vagyok 100%- ig megbízható és tévedhetek.

Ha meg valaki azt mondja, hogy tudja az igazat, akkor én is szeretném tudni.

"csak ne keverd bele a tanult, hozzáképzelt dolgokat és jó lesz"

Hát ebből pedig sokat írtál.

"A gyakorlás amit #55 írt csak azért kell mert felvettük azt a szokást hogy mindig belekeverjük az elmét a tudatba, így neveltek."

Engem nem így neveltek és nem látok egyetlen egy jó okot vagy érvet esetleg bizonyítékot, hogy másképp gondoljam.

Erre kértem indoklást pár oldallal előbb és eddig nem hallottam semmi konkrétat.

"Nem kell semmit tanulni, minden info ott van benned."

Elég bátor állítás, amikor magadnak mondasz ellent néha.

"ne is erőlködj vele, csak a valóságot figyeld"

21 éve figyelem és nem találok semmilyen lelket, szóval áruld el a megfigyeléseid és ha lehet akkor a legmeggyőzőbekkel kezd.

"de erről azért nem akarok írni sokat, hogy ne kezdj róla fantáziálni mert az megint bevisz a susnyásba"

Köszönöm, hogy nem akarod elmondani arra a választ amit eredetileg kérdeztem. Köszönöm hogy visszatartasz információt, de a fentebbiek alapján nem hiszem sokra mennél ha le is írnád.

Majd ha lesz időm tudok válaszolni egyenként is a felvetéseidre, hogy egyenként is lásd hogy milyen az a nézőpont ami a tiéd, amit "elmén keresztüli" nézőpontnak lehetne nevezni. Van egy tiszta nézőpontod is, ami az elmén keresztüli nézőpontodban is jelen van, érezni is lehet de úgy tűnik mintha mélyen enne, a cél végülis annyi hogy visszaállísd magad az elmétől üres állapotba, ez nem jelenti hogy nem tudnál utána helyt állni a világ dolgaiban ahol az elmét mint eszközt szabadon, sőt sokkal jobban használhatod mint előtte. Ha nem érzed hogy ez amiről írok a tiéd, nem mozdít meg semmit benned, akkor az úgy a legnagyobb rendben van ahogy van.

Az igazság az hogy a leírástól amit itt kapsz sosem fogod észrevenni, amit észre akarsz venni, mert akkor fogod észrevenni amikor leteszed még ezeket a leírásokat is, nem hogy még azokat amiket felvetettél. Némelyik kisgyerek azért szedi szét a játékait, mert a játékot keresik, az önnön lényét hogy megismerjék, azt hiszik hogy az belül van elbújva, de nem találják meg, ugyanezt teszed te is csak te a tudósok elméleteit használod fel, és azt gondolod a logika fog megoldást hozni, ugyanezt teszik a tudósok is.

Felboncolják a dolgokat, keresik a dolgok hajtóerejét, de nem találják. Mikor megnézik az élőnek tűnő szervezetet csak élettelen atomokat találnak. Annyit elárulok hogy megtudod találni magad, de azt nem tudom megmondani hogy meddig fogod magad az anyagban keresni, lehet 10 év vagy 20, lehet hogy csak miután elhagyod a testlétet, bár még azt is eltudom képzelni hogy azután is felvesz a tudat egy újabb formát. Ez az újabb forma szintén csak egy gazdátlan tulajdonsághalmaz lenne, de ez persze csak spekuláció ezért ehelyett a jelen tapasztalatomat figyelem, de nem engedek a szokásnak, hogy beleviszem azokat a gondolatokat, mert azok "kitakarják" a valóságot, az meg sokszor nem sok jóval jár. Nagyon nagy jelentősége van annak hogy úgy tekintesz a dolgokra ahogy vannak, vagy úgy ahogy látszanak, mert úgy fog megjelenni számodra ahogy hiszed, nem pedig ahogy van. A világot nyugodtan tekintheted úgy mint a te úgymond intim szférádat, minden amit tapasztalsz, azt a világlátásod okozza, és most nem feltételeztem hogy nem vagy boldog a mindennapi tapasztalataiddal, mert ezt nem tudhatom biztosan. Jelenleg nem a gondolataiddal tudsz jobbat teremteni, hanem ha úgy tekintesz a világra ahogy van, nem pedig amit a gondolatod mond.

"A tudat létezési jogot ad a tárgyaknak"

Fentebb írtad, hogy az asztalnak nincs tudata, csak tulajdonsága.

Szóval hogy is van ez, vagy csak amikor ezt írtad félrenyeltél?"

Nem csak az asztalnak nincs tudata, hanem semminek sincs tudata, a testednek sem. Olyan van hogy tudat, hívhatnánk pirosmeggynek is, azt jelöli ami tudatában van bármilyen tapasztalatnak. Közvetlenül érzékeled a jelenlétét, sőt te magad vagy az a jelenlét, mert ha megkérdezem ki van tudatában az összes tapasztalatodnak, azt válaszolod "én". Aztán felvetettem hogy nézzük meg a tapasztalatok mibenlétét, bármelyikét, egy asztalét, vagy székét, a testünket, egy gondolatot, vagy érzést. Minden tapasztalatodat elfogadod létezőnek, de ha megfigyeled a tapasztalatok olyan tulajdonsághalmazok amiknek nincs gazdája. A tulajdonság az másszóval egy jellemző, de nézd meg hogy minek a jellemzője ez a sok dolog. Minek a tulajdonságai a jellemzők? Nem találod a gazdáját, van tulajdonság, de nincs tulajdonos. Ez az elme számára paradoxon, és csak azért megyek bele az elmébe mert tudományos oldalról próbálsz vizsgálódni, így legalább láthatod hogy így is ugyanoda érkezünk. Te vagy a tényező ami látszólagos léltezésbe hoz tárgyakat, te veszed fel a formákat amik látszólag körülvesznek, valójában rajtad belül van minden tapasztalatod, a nagyon távoli fáktól kezdve minden érzésig. Ez nagyon egyszerű dolog, könnyű észrevenni, eleinte félelmetes lehet amikor meglátod te vagy minden ami most úgytűnik mint külső világ.

Hát őszintén megmondom igazam lett.

Nagyon sok mindennapos szavat használsz, ami alatt nem a mindennapos szó jelentését érted.

Valami másmilyen forma kell ennek megértéséhez, mert így nehéz kigobozni.