Mooji, Rupert, Tolle, Francise, Shanti, Maharshi láttok "fantáziát" ezek tanításaiban?

Bocsánat hogy visszaemlegetem de szebben mondtad mint én :)) A legképtelenebb (képmentes, képzeletmentes, tárgymentes) önellentmondás (önmagad megtagadása), hogy nem létezel..

Most írok valamit de ez még nem a teljes igazság csak azért úgy írom ahogy, mert kezdésnek így érthetőbb.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy a tapasztalat megjelenik amikor "megszületsz". A tapasztalatot(ahova születsz, a szüleidet körülményeidet),nem te választod, készen tálalva kapod. Rzzel együtt a tapasztalatnak van egy visszhangja ami szintén megjelenik lassanként ugyanúgy mint maga a tapasztalat, a tapasztalat megjelenése spontán, "független". A visszhangja a gondolat csak azt követi, szintén spontán, és független. A külső tapasztalat velejárója a belső tapasztalat (gondolatok, érzelmek).

A tapasztalatot gondolat kíséri, tőled függetlenül. Szépen lassanként a tapasztalat visszhangja a tapasztalat narrátora lesz, de egy igazi narrátor nem lehet spontán és független fel kell ruházni valósággal így az ember lénye összeolvad vele látszólag. A narrátor közben felruházva az öntudat valóságérzetével kombinálni kezd, a tapasztalat megfigyeléseiből következtetéseket von le, ebből alakul ki az elme, ami egy összekeveredés, de a jó hír a keveredés csak látszólagos, egyszerre csak egy tapasztalat(külső vagy belső) állhat fókuszban. Egyszerre csak egyetlen gondolat, vagy tárgy tudatában lehetünk. Ezek nagyon gyorsan váltakoznak, nem elégíthetnek ki, nem áll módjukban.