Mooji, Rupert, Tolle, Francise, Shanti, Maharshi láttok "fantáziát" ezek tanításaiban?

49

Nem fogja azt az élményt adni a meditáció, addig egészen biztosan nem, amíg szerfüggő vagy. Az LSD olyan, mintha visszarepítene abba az állapotba, amikor még csecsemő voltál, amikor azt sem tudtad, hogy miképp kell beszélni. Egy kondicionálatlan világba visz, ezáltál képes olyan rálátást adni az életre, bármire, ami rendkívül objektív. De, amikor vége annak az élménynek, akkor kellene az a rész jöjjön, amikor ezt az élményt, és a tanulságait beleépíted a mindennapi életedbe. Talán az lehetett a probléma, hogy te az LSD-t akkor rekreációsan vetted be, de az LSD, ahogy más pszichodelikumok is, az igazi hasznot akkor hozzák, ha nem rekreációsan veszik be, hanem gyógyszerként, terápiás céllal.

A kokain, heroin, stb., mind totál szétcseszi a dopamin rendszered. A dopamin rendszer ilyen jellegű sérülései azt a részt is érintik, amit Máté Gábor a "indulj!", "állj!" triggereknek nevez. A motivációs részt. Mondhatni olyanná válik a szerhasználó, mint egy ADHD-s. Képtelen lesz motiválni magát az "indulj!" triggerrel, és képtelen lesz a "stop!"-ra is. Képtelen lesz elindulni az életét megoldani, egyre kevésbé lesz képes a céljait elkezdeni, és a stop is problémás lesz, mert egyre inkább lesz hajlandó bármit megtenni a következő adagért. A dopamin rendszer károsodása nem vicces, én a helyedben azonnal orvoshoz fordulnék, már az első pár hónapban jelentős lehet a javulás, pár a heroinhoz nem volt "szerencsém", nekem nem volt fizikai elvonásom soha.

# 61

Ez érdekes megközelítés az LSD-ről. Bár nem tagadom, lehet hogy fején találtad most a szeget.., és igazad van. Valami ilyesmi lehet a háttrében.

Annó nem rekreációs céllal fogyasztottam, hanem direkt spirituális betekintéseket akartam. Akkor viszont ez kemény menet volt. Szembesültem önmagammal, és az akkori hibáimmal/személyiségemmel is. Lehetett volna belőle tanulnom (levonni a következtetéseket) de akkor még nem tudtam hogy mit tudnak más szerek... Ezért elkezdtem kipróbálgatni sorban őket. Azt hittem van más hasonló is mint az LSD viszont nagyon sokáig (a DMT-ig) nem találtam hasonlót. A próbálgatásaim során meg közben elkezdtek megfogni a parti drogok, amik tisztán csak boldogságot adnak. Egy pont felett már tudtam hogy gáz lesz - de akkor már késő volt.

Motivációm az valóban nincs, mert nehéznek tartom ezt az életet. Utálok pl dolgozni. Eddig főleg gyárakban dolgoztam 3 műszakban, de azt látom hogy ez nem vezet sehova, és ilyen fizetések mellett nem nagyon lehet egyhamar 1-ről a 2-re jutni. Így aztán valóban elég passzív vagyok. Főleg hogy az életet magát sem veszem túl komolyan. Nem félek pl tőle hogy megint hajléktalan leszek, vagy attól sem túlságosan hogy meghalok. Viszont itt az életben nem igazán találtam meg a helyem. (Ezért van ez kb.)

Jelenleg amúgy hetek óta tiszta vagyok. Ilyenkor már nincs bennem úgy annyira nagy sóvárgás.

Tudom milyen a dopamin hiány. Volt olyan túladagolásom hogy hónapok kellettek mire helyre jöttem. Még mosolyogni sem bírtam, erővel sem. Heroint, és kokain nem használtam már évek óta. Viszont ha elkezdek mindig melózni, akkor kikészít a munka, és fizetéskor lesz pénzem is. Addigra mindig annyira leromlik a lelki állapotom, hogy egyből veszek valamit (dizájner drogot) amit a leggyorsabban tudok. Így viszont kilátástalan az egész életem. Már nem is hiszek önmagamban, és hogy ezt sikerül ezt helyre hoznom.

Az orvosok, addiktológusok mind azt mondják hogy nekem egy éves bentlakásos rehab kéne. Viszont azt kipróbáltam, és 2 hét után "elmenekültem" onnan. Inkább a híd alá mentem csövezni mint az. Én egész életemben egyedül voltam. Az meg egy igencsak csoportos foglalkozás. Van valamiféle szociális fóbiám, ami miatt inkább leszek csöves, és éhezek - mint hogy másokkal lakjak együtt (vagy valami ilyesmi). A fő gond szerintem az hogy nem is hiszek benne, hogy az használna, mert kijönnék onnan, és ugyanez az élet várna. Valahogy kiábrándultam ebből. Nem is magából az életből, hanem ebből az emberi társadalomból amiben élünk. Főleg a munkát utálom, és hogy ilyen kevés pénzeket lehet keresni. A sok-sok év magányban feladtam már hogy lesz újra pl párkapcsolatom, és szinte mindent ami miatt emberként tekinthetnék még önmagamra. Szóval ja. Írok itt össze vissza. Hiányzik a motiváció. Ebben is igazad van. Nem akarom itt magamat sajnáltatni. Csak én vagyok a felelős azért hogy ebbe a helyzetbe jutottam.

Folytatom a meditációt, és próbálok tiszta maradni. Hátha bedob valamit az univerzum közben, ami miatt megváltozik a világhoz való hozzáállásom. Köszi a választ :)

És a kérdezőnek is köszi! Szerintem elég jól lát sok dolgot. A kérdés, és a válaszok olvasgatása közben úgy érzem rájöttem én is dolgokra ;)

"De viszont még soha életedben nem tudtad volna kijelenteni hogy nem létezel."

Azért az már tényleg nagyon óvodás szint lenne, ha a legképtelenebb önellentmondásokat boncolgatnánk :)

Ha létezel, nyilván nem mondhatod, hogy nem létezel, és vice-versa. De ez csak játék a szavakkal, bizonyító ereje nincs.