Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az élet csak egy szimuláció és a lényeg, hogy szórakozzunk, vélemények?

Alap nélkül nincs ahogy bekövetkezzen semmi. A gyanúm, hogy ez(ek) a magasabb intelligenciák nem teljesen ugyanolyan rendszerben léteznek mint mi, hanem sokkal ingerszegényebb rendszerben, talán kettő de akár egydimenziós rendszer is lehet viszont igényük a kreativitásra elképesztő magas és alkotni akarnak. És megalkották ezeket a 3 dimenziós rendszereket amelyekbe ha egy életre (apropó számítógépes játékokban is életek vannak) lejönnek akkor sokkal élménydúsabb és színesebb létezésük lehet amelyben elérhetik a boldogságot, alkothatnak, értelmezhetik a szépséget. És lehet ez az intelligencia magányos is, nem feltétlen biztos, hogy többen vannak. Erre azért gondolok, mert szinte bárkit jobban megismerek és “levetkőztetem” a személyiségét, tulajdonképpen önmagammal találkozom. Ha úgy állok hozzá mint testvér akit szeretek ő pont ugyanúgy fog hozzám. Mintha én lennék mindenki, ha eltekintünk a tanult személyiségektől.