Szerinted a három állításból melyik igaz?

#3:

annyi az állítás, hogy "majdnem biztosan".

Nem, az sem következik, hogy majdnem biztosan.

Nincsen semmiféle kapcsolat.

Ha valaki ilyen szimulációkat készít, azt jó eséllyel valamilyen tudás megszerzése miatt.

Akkor pedig ezt egyetlen bolygón fogja készíteni, fizikailag sem túl távoli helyszíneken.

Tehát, igazság szerint ez egyetlen szimulációnak (és annak a részleteinek) tekinthető.

Tehát nem nagyon sok szimuláció, hanem egy. Bolygónként.

De semmi indok nincs néhány bolygónál többet használni erre.

Vegyük az első állítást. Már az ókorban az az ember, akinek elmagyarázták, mi a valóságszimuláció, és ezt meg is értette. hatalmasat röhögött volna. Ma pedig számos ilyen szimuláció fut. Csakhogy tisztázzuk: a valóság egy hatalmas komplexum, de annak bármely kicsiny szelete attól még valóság. És számos ilyen kicsiny szelet létezik. Hogy mást ne mondja, a megfigyelések feldolgozásának jó része ilyen.

A harmadik állítás nézőpont kérdése. Nem szeretnék hosszan kitérni erre (röviden meg nem lehet), csak utalnék a nézőpontok eltéréséből származó hatalmas különbségekre. Egy vallásos ember szemszögéből létezik isten. Egy tudós szemszögéből a kérdés jelenleg értelmetlen. Az ateista szemszögéből nem létezik. És egy idealista meg van győződve, hogy a világban a szellem elsődleges, de kikéri magának, hogy istennek neveztessék ez. És ezekből objektív állítás egy van, miszerint a kérdés értelmetlen. Ilyen állításokat csak hinni lehet, bizonyítani nem.

Egyrészt egy rendszer szimulálásához nagyobb információtartalmú rendszer szükséges mindenképpen. Ez ha belegondolsz, könnyen belátható, hiszen minden részecskének van számtalan tulajdonsága, és ha ezeknek a tulajdonságoknak mindegyikét képesek is lennénk egyetlen részecskében tárolni, akkor is minimum annyi részecske kellene a szimulációt futtató számítógéphez, mint amekkora rendszert szimulálni akarunk.

Ergo az ember nem fog tudni egy komplett világegyetemet szimulálni annak minden létező jellegzetességével, összetevőjével, mert ahhoz a világegyetemnél „nagyobb” rendszer szükséges. Egy bolygóméretű „valóság” szimulálásához egy a szimulált bolygónál nagyobb számítógép lenne szükséges.

~ ~ ~

Másrészt ahhoz, hogy egy szimuláció minden tekintetben megkülönböztethetetlen lehessen a valóságtól, ahhoz ismerni kellene a valóságot teljes egészében, minden fizikai összefüggést, minden jelenséget. Márpedig a jelenségek száma kvázi végtelen, nekünk meg véges számú megfigyelésre van módunk, így akármilyen szintre is jut el a fizika a jövőben, soha nem lehetünk biztosak benne, hogy minden jelenséget, minden összefüggést ismerünk már. (Anno a XIX. században is kezdték azt gondolni, hogy a fizika lassan befejezett történet, csak néhány apró kérdésre kell még választ találni, onnan már csak a minél pontosabb mérések vannak hátra. Aztán jött a relativitáselmélet és a kvantumfizika, és ezek után ma több kérdésünk van a fizika terén, mint volt valaha.)

~ ~ ~

Harmadrészt minden szimulációnak van valami célja, valamilyen elvárt eredménye. Értelmes lény nem csinál valamit óriási idő és energia befektetéssel valamilyen praktikus cél nélkül. A legtöbbször egy szimuláció az adott vizsgálódás szempontjából lényeges információkkal dolgozik, a kérdésé szempontjából lényegtelen információkat nem veszi figyelembe. Egy közlekedési szimuláció nem fogja soha figyelembe venni pl. azt, hogy az út melletti szántóföldben élő egyik földigiliszta DNS-e mennyire roncsolódott. Nincs rá szükség, a szimuláció célja és eredménye szempontjából nem lényeges.

Lehet, hogy fogunk általános és teljes szimulációt futtatni mondjuk néhány ezer, esetleg millió, neadjisten trillió atomnyi rendszeren, de ennek sem látom különösebb értelmét, és ehhez is hatalmas számítási kapacitás és memória kellene. Nagyobb rendszert meg biztosan csak igen erősen leegyszerűsített modell alapján fogunk szimulálni.